A mégis mint kötőszó – A találkozás mottójának jelentéshálója

A mégis mint kötőszó – A találkozás mottójának jelentéshálója

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kinyik Anita
Az idei Szélrózsa találkozónak látszólag nem túl szerencsés, a külvilág számára teljesen érthetetlen mottót választottak: „Mégis!” Se alany, se állítmány, se valami kapaszkodó, valami (meg)határozó szó, csak egy kötőszó. A táborba vezető útjelző táblákon, a nagyszínpad mögötti óriás transzparensen, a sátrak bemutatkozó tábláján, füzetlapokra nyomtatva, pólókra nyomva… Mégis, miről van szó?

Mit állítok? Mégis… Mit mégis? Mégis csinálok valamit. Valami ellenére csinálom. De mit? És miért jó ez nekem, amikor nyilván nem az? És mégis miért kell ennyit osztanom-szoroznom, amikor erről gondolkodom?

Felvezetőnek három személyes, mégis univerzális mégis-t, aha-élményt osztanék meg olvasóinkkal.

Több mint három órát vonatozott kisgyerekkel, késett a vonat, várni kellett a csatlakozást – mégis úgy érezte, megérte. Fáradt volt, mégis erőt vett magán, és elment a programra. Sok mindenért aggódott, a szíve mélyén mégis érezte, hogy valaki fogja a kezét, és nem tágít mellőle. – Ez az idei Szélrózsájának mérlege. És azóta is sokszor, spontán örömmel gyújt rá a dalra: „Szomjat oltó vizedet add…”

A Szélrózsa-mottó Lukács evangéliuma alapján épp a vízbe dobott hálóra utal. „A te szavadra mégis kivetem a hálókat!” (Lk 5,5) A hálóra, amelyet már előtte visszavontak, de aztán, „parancsszóra”, újra kivetnek. Először nem fogtak semmit, éhségük nem csillapodhatott, reményük elfogyott, aztán (drámai fordulat!): az engedelmesség, a felszólító iránt tanúsított feltétlen bizalom meghozta gyümölcsét – halétek és még valami sokkal több, az emberhalászatra elhívás meghallásának formájában.

A fordulat mind az újszövetségi tanítványok, mind az ószövetségi próféták történetében bekövetkezett. Jónásnál például – akinek voltaképp egész története egy nagy mégis, és akinek alakját az egyik esti áhítat, háló is megidézte – inkább ide-oda fordulásról beszélhetünk. De az egyházalapítóként számon tartott Péter első szóra hagyott csapot-papot, dobott el hálót, és követte Mesterét.

Hogy ki mikor fordul meg, vagy megfordul-e egyáltalán damaszkuszi útján, az igen összetett kérdés. Az idei Szélrózsa egyik sztárvendége, Pál Feri katolikus pap, mentálhigiénés szakember előadásának címe Fordulat: a változás kulcsa volt. Érdekes módon az előadását elsősorban mentálhigiénés szakemberként tartó pap a mégis szó emberi erőfeszítés aspektusát emelte ki. Az erőfeszítés persze nem az izomerő, az akarat megfeszítését jelenti, hanem – ahogy ezt a karakterisztikus előadó kifejtette – a magunk megszokott, vélt vagy valós jóllétének felfüggesztését valami még nagyobb jó érdekében.

A fogyasztói trendek ellenére tehát korántsem biztos, hogy – a paradoxonok világában – mindig a magátólértetődőségre, az instant értelmezési lehetőség tálcán kínálására van szükség. Annál is inkább, mert a keresztény tanítás szíve épp a legnagyobb, felfoghatatlan paradoxon: Jézus kereszthalála az emberért. Mindezekért ennek a rövid, egyébként szófaját tekintve is kötőszónak – mégis – hihetetlen gazdag a jelentéstartalma. Hihetetlen, mégis hiszem. Valószerűtlen, mégis a legmélyebb valóság. Minden képzeletet felülmúl, mégis vele szárnyalhatok, belőle merítek, vele evezek a mélyre.

Ez az egy kötőszó – mégis – nagyban meghatározhatja egy ember egész életét, ezen a szócskán múlik, félig üres vagy félig tele-e a pohár, problémát vagy kihívást látok-e, magamba zárkózom-e, vagy segítséget kérve fölfelé nyújtózkodom. Voltaképp eldönthetjük tehát, hogy partra vont halakként kívánunk-e szánkkal a semmiségbe tátogni, hogy egymás ellen élünk-e, vagy az élet vizét választjuk, és felismerjük: a háló elszakítható, egy csónakban evezünk. 

A mégis a kockázatvállalás, a sötétbe ugrás gesztusa. A mégis az élet diadala a halál felett. A mégis az örökkévalóság egy sugara a mulandóban. Bátor lépés (ugrás) és jó fogás volt tehát a szervezők részéről ennek a (nem csak evangélikusokat össze-) kötőszónak a mottóvá tétele. Szerencsés, aki érteni véli és értékelni tudja ezt a választást, és maga is minden kétsége, bizonytalansága, erőtlensége ellenére – mégis – a nehezebbik, a külvilág számára kevéssé értelmezhető, racionálisan bajosan megmagyarázható utat választja. És elindul rajta. És megy hőmérsékleti-vérmérsékleti mínuszokban ugyanúgy, ahogy a büki negyven fokban.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2018. augusztus 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Szélrózsa - mottó - Mégis -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!