A kötet bevezetőjében Urbán Gyula író, költő, rendező így ír: „Lovas Zsuzsanna Lux inkább a Hold életterében mozgó költő. Mert, hogy költő a javából. Árnyékképei valami sejtelmes világból kerültek ide, mint az asszonyok titkai. Novellái inkább novelettek; magvasak, lényegre törőek – de így is áttetszőek. Igazi értéket a kötetben a HAIKUI viselnek. Mind-mind a Hold, gyermekei s a természetet megvilágító égitest finom átmenetei. Ahogy a hagyományokhoz illik.”

Lovas Zsuzsanna Lux gondolatai a könyv végszavában:

Néhány szó magamról

Tükröm, tükröm. Ha az ember tükörbe néz, nem mindig azt látja, amit szeretne. A látványt ugyan sok minden befolyásolja, ami lehet a megvilágítás, a napszak, esetleg magának a tükörnek a minősége.

Ez a könyv nem csupán az én tükröm, de sok-sok ember-mese, amely belém költözött, amelyet kaptam. Életem jelentős szakaszában Törökbálinton éltem, s ott létrehoztam a Törökbálinti Községi Újságot. Nagyon sok történetet hallottam, úgy éreztem, az emberek bizalmukba fogadtak. Nem lett mindenből újságcikk, de bennem tanyát vertek. Már Törökbálinton is tanítottam és belevetettem magam a bábművészetbe – gyermekeknek vezettem bábcsoportokat, tanítottam a Bálint Márton iskolában is -, ahol szintén sok impulzus ért. A paraván rejtettségéből könnyebben szólalnak meg a titkolt hangok, a bábuk készítésekor a kezek mozdulnak, a lelkek és ajkak megnyílnak. Később, mint hittantanárt, szintén többen tüntettek ki bizalmukkal.

Mégis minden leírt betű és szó a szívemből tört utat magának, hogy írássá váljon. Sokszor ért az a kritika, hogy úgy írok, ahogy beszélek, de ez, ha erényemnek nem is tekinthető, az talán igen, hogy úgy élek, ahogy írok.

Mint bábos, a bábművészetben a sok bábtechnika közül is az árnyjátékokat szeretem a legjobban. Amikor Erdődi Maya felkért könyvének illusztrálására, boldogan fordultam az árnyak varázslatos világa felé.

Minden kép illusztrációként született, némelyik talán saját útjára kél, de ez még számomra is rejtelem. ...és a kovácsoltvas kerítés címmel minden kedves olvasó az első nyomtatásban megjelenő könyvemet tartja kezében. Ahogy újra végigolvastam az írásokat, én magam azt érzékeltem, hogy túlnyomó részében komoly mondanivalókat fogalmaztam meg. Így aki csak a könyv olvasásából alkothat rólam véleményt, annak bizonyára egy szomorkás hangulatú hölgy képe rajzolódik ki. Azok akik személyesen ismernek, tapasztalhatták, hogy vidám, mosolygós és életigenlő vagyok.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy akkor miért lett ilyen szürke árnyalatokat megfogalmazó írások gyűjteménye.

A válasz egyszerű: ezeket az ember-meséket ki szerettem volna tenni lelkem szekrényéből. Visszanézve a hozzájuk készített képeket, úgy érzem, a bennem lakozó alkotó lázadásai – hogy a néhol játékossá, gyerekessé formált képek – segítsenek e történetek befogadásában.

A bábművészetet kiegészítve kezdtem leírni a bennem lakozó történeteket, hangulataimat versekbe önteni, (remélem ezt is kiadhatom egyszer) gondolataimat képekké formálni. Köszönöm a barátaimnak a sok ösztönzést, a biztatást és a támogatást. 

2020. 12. 19-én a 10-14 óra között lesz a kötet virtuális könyvbemutatója az S4 Háló Közösségi Központban (1052 Budapest, Semmelweis u. 4.) 

A BorArtRoom adása a költővel itt tekinthető meg.