„A nagy lendülettel elkezdett, ám félbehagyott lakóházak, az elhagyott gazdasági épületek mindegyikének megvan a maga története, ám a kiállítás nem sztorizgat, hanem a közös nevezőt keresi: egyetlen, jellemző nézőpontból mutatja meg, hogy milyen sors vár arra, ami egykor fontos volt, ám valami miatt kegyvesztetté, haszontalanná vált” – foglalta össze még tavaly a kiállítás kurátora, Fehérvári Tamás esztéta.

Az Úgyhagyott című kiállítás anyaga nem változott, ám az evangélikus templomban új közegbe került, így más élményeket is nyújt a látogatóknak. A hétfő délutáni, baráti hangulatú megnyitón házigazdaként Stermeczki András fogalmazta meg a kiállítás üzenetéhez kapcsolódó gondolatait, és egy apró képes ajándékkal is meglepte az alkotót. A folytatásban előbb Schneider Vilmos improvizatív nagybőgőjátékát hallhatta a közönség, majd Gulácsi Zoltán, az esemény szervezője fogalmazta meg, milyen különleges értékeket és élményeket nyújtanak az Úgyhagyott képei.