Veres József lelkész egy éve szolgál a surdi, a nemespátrói és a liszói evangélikus gyülekezetben. Tavaly, a halottak napi megemlékezéseken vette észre, hogy a három település temetőjében nincs harang. Támogatókat keresett, és előbb Surdon, most pedig Nemespátrón is elkészült a lélekharang.

„Januárban indult a felhívás, és nagy-nagy meglepetésemre az emberek megértették, függetlenül a vallástól vagy a vallási hovatartozásuktól, s mindenki adományozott, amennyi tőle telt. A harangok 22 kilósak, és 317 500 forintba kerültek egyenként. Gombos Miklós őrbottyáni műhelyében lettek kiöntve” – fogalmazott Veres József.

A kezdeményezést az egyház és az önkormányzat is támogatta.

„A lélekharang kondulása nem pusztán tiszteletadás az elhunytaknak, hanem a remény hangja is az itt maradottaknak” – ezt Szemerei János, az egyházkerület püspöke mondta.

„Krisztusban az Isten egy olyan megoldást, tervet készített, amelyre itt, a temetőben van a legnagyobb szükségünk. Mert hogy itt találkozunk azzal, ami a legfájdalmasabb a földi életben: az elmúlással, a halállal. De itt ragyoghat fel a leginkább és a legszebben a húsvéti örömhír nagyszerűsége” – mutatott rá a püspök.

A hónap végén Liszón is felszentelik a lélekharangot.

Nemespátrón nemcsak az új harangot ünnepelték a helyiek. Az evangélikus templom 150 éves lett, az évforduló alkalmából pedig hálaadó istentiszteletet tartottak. A román stílusú épület a helyi evangélikus gyülekezet negyedik temploma – a néhai lelkész, Mesterházy Sándor történeti kutatásai szerint a közösségnek már a török hódoltság idején megvolt az első, akkor még fatalpra épített kis kápolnája, hitét pedig azóta is mélyen őrzi.

További cikk:

 Isten tervét is hirdeti a harangszó | Nemespátrói templomjubileum

Új lélekharangot szenteltek a nemespátrói temetőben október 20-án, vasárnap, az ezt követő istentiszteleten pedig a templom fennállásának százötvenedik évfordulóját ünnepelték az evangélikus gyülekezet tagjai. Mindkét alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Veres József helyi lelkész mellett Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese működött közre.

A köztemetőben Szemerei János Zsid 3,7 alapján a lélekharang különleges szerepéről beszélt. „A harangok szava figyelmeztet életünk mulandóságára, de felhívja a figyelmet arra is, hogy a kegyelmes Isten az ember törékenységét átérzi, és tervet készített megmentésére Jézus Krisztusban” – fogalmazott. A harangszentelés után a jelenlévők átvonultak hálaadó istentiszteletre az evangélikus templomhoz. 

Az evangélikusok története a településen az 1500-as évek közepén kezdődött. A most százötvenedik születésnapját ünneplő gyülekezési helyük a sorban a negyedikként épült fel.

„A templom lényege nem az, hogy elkülönül a mi életünk tere meg az Istené – hangsúlyozta a meghívón is szereplő Zsolt 23,6 alapján tartott prédikációjában a püspök. – Nem vendégségbe megyünk alkalmanként Isten házába. Folyamatosan nála vagyunk, az ő világában” – tette hozzá.

A falu kórusának éneke után következett a közgyűlés. Veres József helyi lelkész egy fenyőpalántát, a környék „virágát” adta át ajándékul az egyházkerület lelkészi vezetőjének. Köszöntőt mondott Szmodics Zoltán felügyelő, Smidéliusz Zoltán nyugalmazott lelkész, a közösség korábbi pásztora, Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes, valamint Sikter János, a szomszédos porrogszentkirályi egyházközség lelkésze.

Az alkalom a művelődési házban tartott szeretetvendégséggel zárult.