„Célunk változatlan: a keresztény fundamentumon álló Európa művészetéből adunk ízelítőt nézőinknek. Továbbra is emlékeztetünk a néhai bölcs politikus híres tételére, miszerint: »Az egyesült Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.« A tárgykörről manapság izgalmas politikai vita folyik, ráadásul színházunk folyvást cseperedő rendezvényétől függetlenül (ám mégsem teljesen véletlenül) e kérdés alakításában Magyarország erőteljes szerepet is vállal. Tavaly ugyanezen a helyen azon félelmünknek adtunk hangot, hogy úgy látjuk: keresztényi szemmel nézve Európa nem egészséges. Sőt, azt is kifejtettük, hogy bár a gyógyulás tekintetében behozhatatlannak tűnő késedelemben vagyunk, mégsem adjuk fel! Az Újszínháznak eztán sem lehet más küldetése e végsőkig globalizált világban, mint az, hogy a művészet eszközeivel felmutassa és védje nemzeti és keresztény értékeinket. Színvonalas határon túli magyar produkciók segítségével továbbra is rávilágítunk a hit és a szakralitás közösségformáló, valamint nemzetépítő és megtartó erejére” – írta köszöntőjében Dörner György igazgató, sajnos azonban a fesztiválon – a dicsérhető gondolatok ellenére – idén is elmaradt a katarzis és a kiemelkedő minőség.

Az esemény fővédnökei idén Szalay Zoltán pilisszentkereszti plébános és Földi-Kovács Andrea televíziós műsorvezető voltak. Földi-Kovács beszédében is megjegyezte már, ami az érdeklődőnek is feltűnhetett, miszerint nem csak keresztény tematikájú előadások voltak repertoáron, mely természetesen nem probléma, hiszen már tavaly is felvetettük, hogy Dante, Madách, de akár Shakespeare műveiről ki merné azt mondani, hogy nem az általános emberi kérdésekkel, hittel, akár keresztény értékekkel foglalkoznának. A negyedik fesztivál a határon túli társulatokra és előadásaikra fókuszált, ám két kiemelkedő társulat – a kassai és a kolozsvári – produkciója sajnos elmaradt a főszereplő színészek betegsége miatt.

A 2017-es Keresztény Színházi Fesztivált Andrási Attila színművével nyitották meg a délvidéki Udvari Kamara Színház előadásában. A Fehér Szarvas az 1920-as években Délvidéken játszódik.

A programot ebben az évben is megpróbálták a színdarabok mellett koncertekkel is színesíteni, így Bartók & Folk címmel koncertet adott a Szent Efrém Kórus és Szokolay Dongó Balázs, de látható volt a Bubik Színpadon Kányádi Sándor Kétszemélyes Tragédiája a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában, vagy Madách Imre Az ember tragédiája a dunaszerdahelyi Rivalda Színház játékában.

Az Újszínház is több előadással képviseltette magát, hiszen Kocsis István Árva Bethlen Kata előadása, de a szerző másik darabja, A királynő aranyból van is színre került, melyet már tavaly is láthatott a közönség. A funtinelli boszorkák című színdarab pedig szintén az Újszínház repertoárját képezi már egy ideje.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes előadása volt a fénypontja a fesztiválnak. Az atyával folytatott beszélgetést pillanatok alatt a kisszínpadról átszervezték a nagyra, mert Csaba testvér megkérdőjelezhetetlen személyét és mondandóját mindig érdeklődés övezi, és ez most sem volt másként.

Ritkán van lehetősége a színházkedvelőknek eljutni egy-egy határon túli társulat előadására, de sajnos most két komoly színházi bemutató is elmaradt. Itt kell megjegyezni, hogy ebben a bővített tematikában kaphattak volna meghívást más határon túli teátrumok is.

A fesztiválról szóló részletes beszámolónkat a következő Evangélikus Élet magazinban olvashatják.