A fent említett mondatokkal és tettekkel indult el az amerikai polgárjogi mozgalom, mely nagyban meghatározta az 1950-es és '60-as éveket. A mozgalomban számos férfi és nő kockáztatta az életét egy igazságosabb és befogadóbb társadalomért, de mind közül kiemelkedett Martin Luther King baptista lelkipásztor, aki Atlantában született 1929-ben Michael King néven, de később édesapjával együtt megváltoztatták nevüket Luther Márton iránt érzett tiszteletükből. Martin ígéretes tehetségnek bizonyult, hiszen már tizenöt évesen felvették a Morehouse Főiskolára, ahová többségében fekete hallgatók jártak. Már itt megfogalmazódott benne a lelkészi hivatás iránti elhívás: „A szolgálat iránti elhivatottságom nem egy csodának vagy egy természetfeletti tapasztalatnak köszönhető” – mondta. – „Épp ellenkezőleg, egy egyre sürgetőbb belső késztetést éreztem, hogy szolgálnom kell az emberiséget.”

Martin Luther King egész működése alatt az erőszakmentes ellenállás híve volt, és csodálta Mahatma Gandhi munkásságát: „Gandhi volt valószínűleg az első ember a történelemben, aki Jézus szereteten alapuló etikáját az egyének közötti interakciók szintjéről kiterjesztette a hatékony és erőteljes társadalmi küzdelem még szélesebb skálájára.” King abban is hitt, hogy „Krisztus biztosította számunkra a Lelket és a motivációt, Gandhi pedig a módszert.”

Tovább a KötőSzó blogra.