Tamás atya köszöntötte a felekezetek lelkészeit és a felekezetekhez tartozó, megjelent híveket. Az ökumenikus szertartás imarészeit a lelkészek felváltva olvasták fel, a hívek pedig feleltek rá.

Az evangéliumi olvasást és igehirdetést Tubán József evangélikus lelkész tartotta. Elmélkedését azzal a megállapítással kezdte, hogy Kapuváron az Isten házában a három felekezet: római katolikus, református és lutheránus keresztények gyűltünk össze, azért, hogy átéljük Krisztus Urunk ígéretének valóságát, hogy egy nyáj vagyunk, egy a hitünk, egy a reménységünk. Igaz, hogy évszázadok során kikristályosodott különböző hagyományok felekezeteiként, az egy üdvösségre elhivatottak közösségeként éljük az életünket. Megállapítását a Szent Páltól kölcsönzött szavakkal erősítette meg, mely szerint: „Krisztus szeretete szorongat bennünket.” Lényegét tekintve mondhatjuk, hogy nem emberi ügyről van szó, hiszen minden itt kezdődik és ide tér vissza. Hangsúlyozta, hogy a három felekezet egymással kiengesztelődött tagjaiként vagyunk jelen most, mely arról szól, hogy Jézus Krisztus szorongató szeretettel vesz körül bennünket. Ő meghalt értünk, hogy új életre támadjunk, megváltó keresztje a mi keresztény életünknek az alapja, legfőbb üzenete.

Mondandójában utalt a lutheránusok jubileumi évére, melynek kapcsán kiemelte, hogy bűnbánattal kell fordulni a testvér felekezetek felé, mert korábban gyakran ellenségnek látták a római katolikus és a református testvéreket. Hangsúlyozta, hogy a megbocsátás, a kiengesztelődés nem emberi szeretetből fakad, az egyház egységének titka rejlik benne, ami hitünk lényege: Jézus Krisztus megváltó keresztje, ahol vére hullt, megmentve bennünket a kárhozattól és ítélettől. A diadalmas, reményt ajándékozó kereszt adhat megbékélést, megnyugvást szívünknek ebben a világban, az Isten egyházának földi zarándokútján. A kereszten új teremtéssé tett bennünket, és megmutatta, hogy kegyelemmel érkező megváltó, aki megfogja kezünket, támogat bennünket, hozzáadja erejét a mi erőnkhöz, feladatot ró ránk és feltételeket szab.

Gondolatmenetének befejező részében arról beszélt, hogy az ökumenikus imahét utolsó napján a Krisztusban hívő testvérek, lutheránusok, reformátusok, római katolikusok és mindannyian, boruljunk térdre az Úr előtt. Lássuk meg: ő a mi kegyelmes megváltónk, akiben életünk van, s aki új útra indít. Isten Krisztusban megbékéltette a világot önmagával. A bűnös embert visszaemelte maga mellé az Isten, ennek vagyunk a tanúi. Jézus Krisztus Urunk megszabadított bennünket a halál átkától és megváltott az új, örök életre. Halljuk meg és dobogtassa meg a szívünket ez a szorongató szeretet. Megváltó érkezett, új életre támasztott, csodáljuk őt, hódoljunk neki, kérjük szentlelkét, hogy vezessen bennünket akarata szerint. És tanúi legyünk békességének és szorongó szeretetének. Hirdettessék a kereszt, hódítsa meg a szívünket és tegyen minket a Megváltó Krisztus tanúivá.

Az istentiszteletet végén a jelenlévő felekezetek hívei áldásban részesültek.