Philipp Melanchthon (1490–1560) a legolvasottabb szerzők közé tartozott a 16. századi Magyarországon. A humanista reformátor műveinek egy-egy példánya elsősorban nem kincsképzés miatt lehet értékes, hiszen az egyes példányok bejegyzései megmutathatják a Melanchthon-művek európai és hazai vándorútját, hozzáértő kutatók pedig feltárhatják a művekben kifejtett teológiai gondolatok hatástörténetét.

Melanchthon 1552-ben, Lipcsében nyomtatott latin nyelvű műve az egyházi év perikópái szerinti evangéliumi szakaszokat magyarázza: In Evangelia quae usitato more diebus dominicis et festis proponuntur annotationes.

A címlapon található bejegyzés szerint egykori tulajdonosa a Langenleuba-Niederhain-i születésű Benedictus Melhorn (1526–1591) volt, aki tanulmányai idején vásárolhatta ezt a Melanchthon-kötetet, és akit 1554-ben Jénában szentelték lelkésszé. Többfelé (pl. Zelking, Arbesbach) megfordult ezután; az osztrák egyháztörténet az alsó-ausztriai flacianus lelkészek között tartja számon. Nincs adatunk arról, hogy mikor került Magyarországra a szóban forgó kötet. 1907-ben Endrédi Gábornak, a kőszegi polgári iskola igazgatójának a tulajdonában volt.

A Monori Evangélikus Egyházközség 2019. szeptember 15-ei istentiszteleten ünnepelte a 80 éves templomszentelést és orgonaavatást. Az ünnepi hálaadás alkalmával adta át Kovács Endre monori másodfelügyelő egyházunk képviselőjének, Fabiny Tamás elnök-püspöknek a családjuk által őrzött 1552-es kiadású Melanchthon-kötetet.

Ezután az Evangélikus Országos Könyvtár a Régi és Ritka Könyvek gyűjteményében őrzi és bocsátja a kutatók rendelkezésére a könyvet.