A gyülekezet tagjai nemük és életkoruk szerinti munkamegosztásban nyolc nyárfát állítanak fel Isten házában. A férfiak feladata a fák kivágása, szállítása, elhelyezése, az asszonyok pedig felékesítik a növényeket. Az idősebbek irányítanak, hozzák a kendőiket, kézimunkáikat, csipkéiket.  A díszek régebben asszonyviseletekből álltak: szalagokból, menyecskekendőkből, fejkendőkből. Ezeket az 1940-es évektől jellemzően hímzett és horgolt kézimunkákkal váltották ki, amelyeknek a mai napig változatos a mintája, motívumkincse.

Az asszonyok pünkösd előtt két héttel előveszik a kézimunkákat, kimossák, kivasalják, s ha kell, keményítik. A májfák derekára csipkepillangó kerül, amely egy négyszögletes, csipke szegéllyel díszített hímzett terítő. Középen egy olyan széles szalaggal fogják össze, amelyek régen a lányok haját díszítették, ezzel is visszautalva a régi viseletekre.

Ezt a feladatot egyetlen idősebb „specialista” (Andrejkovics Mihályné Rózsi néni) végzi, aki idén már a 86. évében jár. A szokást nagyszüleitől, szüleitől tanulta, benne él a hagyományban. Fiatal lány kora óta kötődik az evangélikus közösséghez.

A kézimunkákat az asszonyok egész évben a fiók mélyén őrzik és mindig csak a templom díszítésére használják. Pünkösd után gondosan elteszik őket, hogy egy év múlva ismét Isten házának ékei lehessenek.

2011-ben a mendei templomdíszítés felkerült a Szellemi Tulajdon Nemzeti Jegyzékére és megváltoztatta a közösség életét.  Az utóbbi években a fákat már pénteken felállítják a templomban, a virágok pedig szombat délelőtt kerültek fel az oltárkerítésre.  Az evangélikus közösség szokását Mendén kedd délelőttig lehet megtekinteni, de a szentendrei Skanzen Örökség Fesztiváljának keretében is megmutatkoznak pünkösdvasárnap és hétfőn.