„Föltámadott a tenger, a népek tengere” – juthat eszünkbe, amikor a menekültekről szóló híradásokat olvassuk: Földközi tengeren hánykolódó emberek ezreiről, vagy a szír-török határnál várakozó tízezrekről. Utóbbiak június 16-án végső elkeseredésükben rontottak át a szögesdróttal körbevett török határon, hogy átjussanak a Szíriához képest biztonságos Törökországba – vízágyúkkal és figyelmeztető lövésekkel próbálták visszatartani őket. Június 17-én pedig bejelentették: Magyarország 174 kilométer hosszú kerítéssel zárja le a menekülők útját a szerb-magyar határszakaszon. De biztosan az a legjobb – legkeresztényibb – megoldás, ha rácsokkal és falakkal várjuk a halál elől menekülőket?

Abdullah, a magyar sportoló

Harun és Abdullah két huszonéves fiatal, mindketten Afganisztánból menekültek, de nem onnan ismerik egymást: Harun ambiciózus diákként ismerkedett meg a Református Menekültmisszióval évekkel ezelőtt, de már tolmácsként dolgozott náluk, amikor a debreceni menekülttáborból Budapestre érkező Abdullah a misszióhoz került.

Mindketten politikai okokból menekültek Magyarországra. Harun édesapját a tálibok ölték meg, ezért jött el édesanyja Harunnal és négy testvérével. Abdullah is végigjárta a Magyarországra érkező menekültek kalandos útját: a szerb határról elsőként a nyírbátori fogdába vitték, ami elmondása szerint „rosszabb volt, mint egy börtön. Összesen két percet tölthettünk például az étkezőben onnantól kezdve, hogy kézbe vettük az ennivalót. Két perc után az őrök hajtottak minket tovább.” Az épület kis udvarát leszámítva csak bilincsben közlekedhettek. Miután papírjai rendeződtek, Debrecenbe került, ahonnan szabad volt a kijárás és 22.000 Ft-ot kapott havonta szociális juttatásként. „Akkor úgy döntöttem, hogy ezt a pénzt valami hasznosra fordítom: edzésekre kezdtem járni.” Adbullah sportja az MMA (egy thai-boxhoz hasonló küzdősport), és ma már Budapesten él (négy afganisztáni társával egy albérletben, a menekültmisszió lakhatási programjának köszöhetően), elismert sportoló. Hazánkat különböző nemzetközi versenyeken is képviseli – nemrég ezüstérmet is szerzett az egyesületének.

Honnan jössz és hová mész?

A menekültekről és menedékkérőkről szóló számadatok gyakran az elrettentés szándékával fogalmazódnak meg. A valós adatok jóval árnyaltabb képet festenek. Magyarországon például 2014-ben 42.775 menedékkérelmet nyújtottak be, amelyből mindössze 510-et hagytak jóvá, tehát ennyien kapták meg a menekült státuszt, amely ahhoz szükséges, hogy az ember munkát vállalhasson és letelepedhessen a kérelmet elbíráló országban. Összehasonlításképpen: Bulgáriában 11.080 kérelmezőből 7020-an, Olaszországban 64.625-ből 20 630-an, Németországban 202.645 emberből 47.555-an, Hollandiában 26.210 menedékkérőből 13.250-an kapták meg a menekült státuszt. Ilyen alacsony arány, mint nálunk, sehol máshol nincs az EU-ban.
2014 végére elérte az 59,5 milliót az otthonukból elűzött emberek száma, soha korábban nem nőtt ennyivel a világ menekültjeinek száma egyetlen év alatt.
2014-ben 13,9 millió (közel másfél Magyarországnyi) ember vált újonnan menekültté, azaz kényszerült arra, hogy háborúk és üldöztetés elől menekülve hátrahagyja az otthonát. A menedékkérők 37 százaléka szír, 8 százalékuk afgán érkezett (a többiek jelentős része iráni, iraki, szomáliai, pakisztáni és orosz). Fontos azonban tudni, hogy 86 százalékuk marad abban a régióban, ahol eredetileg élt, 14 százalékuk jut el egyáltalán a fejlett világba. A menekültek fele gyerek. 

„Ne beszélj a hitedről, akkor nem fognak megölni, menj haza”

Oldott a hangulat és nagy a jövés-menés a Református Menekültmisszió Váci utcai közösségi házában, ahol a misszió vezetőjével, Kanizsai-Nagy Dórával találkozunk. Újra és újra fel kell vennünk a beszélgetés fonalát, mivel mindig érkezik valaki, aki eligazítást kér – érettségivel, bevásárlással, nyelvtanulással, munkalehetőségekkel kapcsolatban. Egy muszlim asszony mutatja, mit vett a piacon, kamasz lányáért jött, aki ott jártunkkor felvételi vizsgára készült. Az egyik belső szobában egy önkéntes magyartanár éppen az órájára készül. Dere, a misszió mongol származású munkatársa készségesen eligazít mindenkit.

A Református Menekültmisszió azoknak segít munkahely-keresésben, tanulásban és lakhatási ügyek megoldásában, akik már megkapták a menekült státuszt. Munkájuk 2006-ban kezdődött, 3 családnak nyújtott lakhatást, az évek során azonban bővítették a létszám-kapacitást és a szolgáltatások körét is, a hozzájuk érkező emberek szükségleteire szabva. Jelenleg összesen 160 embernek segítenek, lakhatási és oktatási területen, valamint munkahelykeresésben.

A menekültmissziónál nem azt nézik, ki milyen vallású, hanem, hogy miben segíthetnek. Bár vannak keresztény menekültek és megkeresztelkedettek is, utóbbiakat gyakran éri az a vád, hogy csak azért lesznek keresztények, mert így könnyebben megkapják a letelepedéshez szükséges papírokat. „Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy abszolút nem veszik figyelembe, ha valaki üldözött keresztény, habár az ENSZ konvenciója szerint a vallási üldözés érv a menekültstátusz elnyerésére. Mégis, ha valaki Magyarországon csak annyival érvel a menekült státusz benyújtásakor, hogy keresztény vagyok, megölték a családomat és valószínűleg velem is ez történik, ha visszamegyek, az nem elég. Láttam olyan elutasító határozatot, amiben azt írták: tudjuk, hogy Iránban rossz a helyzet, de ne beszélj a hitedről és akkor nem fognak megölni, menj haza" – számol be a szomorú tapasztalatokról a menekültmisszió vezetője.

Kanizsai-Nagy Dóra fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy „aki menekült státuszt kap, az üldözés elől menekül. Úgy tekint Magyarországra, mint egy biztonságos helyre, ahol végre normális életet élhet, és keresi annak a lehetőségét, hogy minél gyorsabban megtanulja és átlássa az itteni dolgokat és minél gyorsabban munkát találjon. Ezt egyedül megvalósítani borzasztó nehéz.”

A fokozódó menekült-ellenes hangulat viszont nem segíti a munkájukat. „Nehezebb ellenséges környezetben dolgoznunk, mivel mindig azt hangsúlyozzuk a befogadó társadalom és a menekültek felé is, hogy bizalommal legyenek egymás iránt, mert a bizalmi kapcsolat az alapja az integrációnak. Hogyha ez a bizalmi kapcsolat megbomlik az egyik fél részéről, akkor meg fog a másik fél részéről is. Eddig is voltak egyéni problémák, amiket megéltek, de most a menekültek egész csoportja tart a magyar társadalom egészétől, és fordítva. Sokkal többen kérdezik, hogy miért van szükség a munkánkra, sokkal többet magyarázkodunk, mit ezelőtt. Ezért az erőforrásaink jelentős részét felemészti, hogy azt is bizonyítanunk kell: szükség van ezeknek az embereknek a megsegítésére keresztény alapokon.”

Riportunk teljes terjedelmében az Evangélikus Élet következő (2015. 06. 28.) számában olvasható – még több történettel, információval és képekkel.