Nehéz erről a kérdésről indulatmentesen nyilatkozni. Pró és kontra röpködnek a kemény vádak és a „világmegváltó” ötletek. Sokan tudni vé-ik, hogy mit nem kellene csinálni, de hogy merre van az előre, azt még Európa vezető nagyjai is csak tapogatva keresgélik. Ugyanakkor szomorúan tapasztaljuk, hogy sokan ezt a válságot is politikai dzsungelharcra, szavazatszerzésre próbálják kihasználni, mintha lennének kormánypárti és ellenzéki menekültek, jobb- és baloldali migránsok...

Tény, hogy nem kevés félelem, gyanakvás és előítélet él bennünk a más földrészről, kultúrából érkező idegenekkel szemben. Akadnak olyanok, akik legszívesebben az összeset hazazavarnák, mások viszont naiv rajongással mindenkit magukhoz ölelnének. Nyilvánvaló, hogy egyik út sem járható. Valóban felülről kell kérnünk a bölcsesség és józanság lelkét, hogy rátaláljunk arra a bizonyos keskeny ösvényre, amely valóban az életre segít.

Ebben a kaotikus helyzetben érdemes megszívlelni, hogy az egyház iránytűje a teológia. Luther Márton sokat idézett és nemritkán félreértett, kettős kormányzásról szóló tanítása talán segíthet nekünk a kiút megtalálásában. Luther megkülönbözteti a világi hatalom és az egyház feladatát, felelősségét és küldetését. A világi hatalom a törvény segítségével hivatott a jó rend megteremtésére, őrzésére és fenntartására. Az evangéliummal ugyanis nem lehet kormányozni a világot. Lehet olyan helyzet, amikor a világi kormányzat kemény, népszerűtlen lépesekre kényszerül a rend biztosítása érdekében. Konkretizálva mindezt a mai fájdalmas magyar valóságra: lehet, hogy kerítést kell emelni annak érdekében, hogy az európai törvényeket betartva kontrollálható mederbe terelhessük a menekültáradatot.

Mi a küldetése ebben a vitatott, forrongó helyzetben az egyháznak, amelyre a bűnbocsánat, az irgalmas krisztusi szeretet evangéliumának hirdetése és megélése bízatott? Természetesen nem tehet mást, mint Ura és Mestere, aki ugyan nem adott enni minden éhezőnek, de ahol éppen jelen volt és szükséget látott, ott kenyeret osztott a tömegnek tanítványai aktív segítségével. Nem állított talpra minden beteget, de aki az útjába került, azt nem kerülte el, nem lépte át, hanem lehajolt hozzá jó szóval és gyógyító szeretettel. Külön is kiemelném a mai zűrzavarban a jó, az igaz szó, a korrekt tájékoztatás terapikus erejét. Sajnos részben hamis ígéretek és információk mozgatják a jobb sorsban reménykedő tömegeket Európa felé, amely távolról sem az ígéret földje.

Fontos, hogy mi is jól értsük a fogalmakat: ki tekinthető menekültnek, ki a bevándorló, ki az illegális határsértő. Nagy a káosz a fejekben, és ebben nem kevés a felelőssége a különböző politikai erők által manipulált médiának. Kontrollálatlan hírek, álhírek, féligazságok zúdulnak ránk, gyakran szinte már fuldoklunk a zavaros információk örvényében.

A tisztánlátás érdekében hívtuk meg diakóniai osztályunk menekült- ügyi szakembereit mindhárom egyházkerületi munkaévkezdő lelkészkonferenciára, és ezért szerveztünk migrációs műhelymunkát az országos egyház székházában lelkészeknek, önkéntes munkatársaknak, akik szeretnének felkészülten, szakszerűen segíteni a rászorultaknak ott és akkor, ahol és amikor ez valóban a mi feladatunk. Nem összemosva a törvényt és az evangéliumot, a kormányzati és az egyházi felelősséget és küldetést. Nem csupán emberi lelkesedéssel, hanem a józanság Lelkétől vezettetve.

Nagy a káosz a fejekben, és ebben nem kevés a felelőssége a különböző politikai erők által manipulált médiának. Kontrollálatlan hírek, álhírek, féligazságok zúdulnak ránk, gyakran szinte már fuldoklunk a zavaros információk örvényében.

Szeretnénk hinni, hogy téved Michel Houellebecq francia író, aki idén megjelent, nagy vihart kavaró könyvében, a Behódolásban azt vizionálja, hogy 2022-re már kormányra kerülnek az iszlám erők Franciaországban. A regény szerint a Sorbonne-on például már csak igazhitű muzulmánok taníthatnak majd. Az író kemény diagnózisa szerint Európa halott, mi öltük meg, és ebből a halálból az iszlám kínál majd kiutat…

Remélem, hogy Európa még nem halt meg, csak alszik. Ébresztése, ébredése a mi felelősségünk is. Tudom, kevés hozzá a saját erőnk, ezért könyörgünk: Jöjj, ébresztő, újjáteremtő Lélek!