A megemlékezésre, az ünnepre nem Istennek, hanem az embernek van szüksége. Rá kell döbbennünk a hetedik nap tanulságára: a pihenés is a teremtő folyamat része. Le kell nyugodnunk, hogy Isten munkálkodhasson bennünk. Talán a koronavírus-járvány is arra figyelmeztet, hogy le kell lassulnunk, akár meg kell állnunk. Ha, ne adj’ Isten, betegek leszünk, még inkább rá kell bízni magunkat arra, aki minden élet forrása. Túrmezei Erzsébet írja egyik versében: „…nem teszek semmit sem, / csak engedem, hogy szeressen az Isten.” (Ha nem teszek semmit sem)

A zsidó nép számára tehát a hitvalló Istenről való bizonyságtételt jelentette és jelenti a sabbát. Jézus azonban szombaton is gyógyított, amin meg is botránkoztak a farizeusok és az írástustudók. De ő még tovább ment; az általa meggyógyított embernek ezt mondta: kelj fel és járj! Vagyis nemcsak ő szegte meg a kötelező munkaszünetet, hanem erre mást is rávett. Jézus ezzel arra utalt, hogy immár nem egyszerűen a teremtő, hanem az irgalmas Istenről tehetünk hitvallást.

Luther a Nagy kátéban is foglalkozik azzal, miképp kell megtartani a „szenteld meg az ünnepnapot” parancsát. Ott így ír: „Nem úgy, hogy a kályha mellé ülünk, és testi munkát a világ minden kincséért sem végezünk; […] hanem úgy, hogy Isten igéjével foglalkozunk, s magunkat abban gyakoroljuk. […] ezen parancsolatnak ereje s veleje nem a tétlenségben, hanem a megszentelésben van, még pedig akképpen, hogy ezen a napon egész sajátosan gyakoroljuk magunkat a szent dolgokban.” Az ünnep nem egyszerűen kikapcsolódás – persze arra is szükség van –, hanem még inkább bekapcsolódás, vagyis elfogadása annak, hogy Istennel és az ő népével lehetünk közösségben, az itt kapott erővel pedig szolgálhatunk a rászorulók, a szegények és az esendők között.

Az elmúlt rendszerben az ideológiai agymosás keretében sok mindent megtettek azért, hogy elvegyék az embertől a vasárnapot. A felnőtteknek gyakran kommunista hétvégén kellett részt venniük. A televízió pedig sokak szerint azért vetítette vasárnap délelőtt A Tenkes kapitányát, hogy a népszerű sorozat a gyermekeket is távol tartsa a templomtól. Sok szép példát ismerünk ugyanakkor arra, hogy hitvalló keresztények mennyire ragaszkodtak az ünnep megtartásához, lett légyen szó vasárnapról, nagypéntekről vagy éppen a reformáció napjáról.

Csak az ne legyen, hogy amit a kommunizmus nem tudott elérni, azt megteszi a konzumizmus. Nem a megérdemelt és szükséges pihenés ellen szólok, de meg kell állapítanom: a nagypénteki-húsvéti ünnepkört egyre többen tekintik egy wellnesshétvége lehetőségének. A reformációi istentiszteletek látogatottsága pedig – más okok mellett – azért is csökkent, mert ilyenkor mind többen vannak úton, még ha a sírok meglátogatásának céljából is.

Meg kell tanulnunk újra ünnepelni. Valahogy úgy, ahogy József Attila is írja:

Készüljünk rája illendőképpen:

Igazi lelketek melyet elzártatok

Hogy be ne szennyeződjék a robotban

Vegyétek elő immáron s öltsétek magatokra.

Foltozzák be a nem-törődömséget

És kössék maguk elé az asszonyok

Legtisztább anyaságukat

Illatosítsák meg homlokukat

És szakállukat a férfiak…

(Tanítások)

A járvány első hulláma idején a legtöbb templomban közel tíz héten keresztül nem tartottunk személyes találkozással együtt járó istentiszteleteket. A lelkészek és munkatársaik azonban odaadóan és leleménnyel éltek az úgynevezett távistentiszteletek lehetőségével. Most, a második hullám alatt talán nem kell bezárni a templomokat, de a távolságtartás, a maszkviselés és a higiéniai szabályok betartására annál inkább oda kell figyelni.

Nagy a szerepe az egyéni felelősségnek. Ha valaki életkora vagy egészségi állapota miatt az otthon maradást tartja indokoltnak, akkor jó lelkiismerettel, ugyanakkor a közösségbe imádságban bekapcsolódva vállalja ezt a döntést. Aki pedig templomba megy, az az embertársára odafigyelve, őt védve tegye azt.

Egy dolog ne történjen. Hadd kérjem ezt egészen személyesen: az, hogy elfeledkezünk arról, hogy a vasárnap az Úr napja. Akár otthoni istentiszteletek, házi áhítatok vagy éppen egyéni elcsendesedés keretében, de törekedjünk az ünnepnap megszentelésére. Ne engedjük, hogy eltűnjön életünkből az ünnep! Mentsük meg a vasárnapot! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2020. október 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.