Erre a kérdésre dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára és P. Tóthné Szakács Zita, a MEÖT Női Bizottságának elnöke adta meg a választ a nap elején: régiós szinten könnyebb szervezni és egyeztetni. Igazolta ezt a győri alkalom látogatottsága, hiszen nemcsak helyből, de Zalaegerszegtől Mórig, Ajkától Budapestig képviselték munkatársak a MEÖT Női Bizottságát.

A találkozón a kezdő igehirdetést Erlitz Anita, a győri reformátusoknál alig egy hónapja szolgáló fiatal lelkésznő tartotta, aki a jól ismert igevers nyomán („Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” – Lk 18,16) hívta fel hallgatósága figyelmét a szülői példamutatás szükségességére. Az alkalmat záró prédikációjában pedig P. Tóthné Szakács Zita abban bátorított mindenkit, hogy a hűséggel végzett nevelés mint a jó földbe szórt mag tud kikelni és jó gyümölcsöt teremni.

A nyitó és záró igehirdetés központi gondolatának ismeretében aligha lepi meg az olvasót, hogy ezen a szombaton mi is volt az a téma, amely köré összegyűltek a különböző protestáns felekezetek asszonyai: az Isten rendje az oktatásban, nevelésben címmel meghirdetett előadás megtartására Csorbáné Farkas Zsófia kapott felkérést. Az evangélikus iskolalelkész fiatalos lendülettel avatta be hallgatóságát abba, hogy az Ószövetség, majd az Újszövetség korában miként gondolkodtak az emberek gyermekeik tanításáról. Az élvezetes bibliatörténeti visszatekintés után Zsófia szólt Luther Márton felismeréséről, aki a szülők kezébe adta Kis kátéját, hogy a családfők abból taníthassák gyermekeiket. Végül beszélt a mai kor kihívásairól, napjaink széteső, csonka és mozaikcsaládjairól, amelyekben a kicsinyek jobban ki vannak szolgáltatva az otthonitól eltérő szellemi irányzatoknak. A hívő emberek nevelési elve nem csupán viselkedési formák átadása, valamely értékrend közvetítése, hanem a maradandó érték átadása – hangsúlyozta az előadó, rámutatva, hogy az egyházi iskoláinkban tanító pedagógusok abban segíthetnek, hogy „a gyermekekben rejlő isteni lehetőségek, Istentől kapott ajándékok kibomolhassanak”.

Salyámosy Éva nyugalmazott televíziós szerkesztő bizonyságtételével csak aláhúzni tudta mindazt, amit az előtte szóló lelkésznő előadása tartalmazott. Az ő élete is igazolja, hogy Isten miként tud helyreállítani rosszul induló sorsokat hívő pedagógusokon keresztül. Éva élete árvaházból indult. A debreceni katolikus lánygimnázium, a svetits tanárai ismerték fel benne kibontakozásra váró adottságait, s tapintattal, szeretettel segítették felszínre kerülni őket. „Azt gondoltam, hogy a tanáraim maguktól jók – emlékezett vissza Éva. – Később jöttem rá, hogy a szeretetüknek Isten a forrása.” Hol is tölthették volna a találkozó résztvevői a délutánt, mint a templommal szomszédos állami iskolában? Itt került sor – öt csoportban – az elhangzottak feldolgozására. Volt, aki gyermekkori élményeit osztotta meg arról, hogy kik segítették Krisztusra találásában, mások pedig arról cseréltek eszmét, hogy a mai gyermekek, fiatalok számára miként tehető vonzóvá a gyülekezethez tartozás. Abban mindannyian egyetértettek, hogy igazán ható ereje a hitelességnek, a személyes példaadásnak van. Zárásként újra és újra felidéződött a nap elején elhangzott gondolat: „Ahogyan élsz, azt örökíted tovább!”