Nemrégiben bejárta a hír a világot, hogy egy amerikai játék-kaszinó kigyulladt, és többen amiatt égtek bent, mert éppen jól állt a játszmájuk. Mivel nagy volt a tét, nyerni akartak. Az egyik nézőjüket sikerült kimenteni. Ő mondta el, hogy meg is nyerték a játékot, de benn égtek a kaszinóban. Félelmetesen igaz kép ez az egész embervilág helyzetéről. Az ember nyerni akar, mindenáron, és egyre többet. Sokan nyerhetnek is. Közben azonban az életet veszítik el. És itt soha nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az élet maga Jézus, és általa a Mennyei Atyával való közösség. 

Élete ugyanis annak van, akinek közvetlen, szoros közössége van Jézus Krisztussal. Mindenki más csak létezik, vegetál, küszködik, kínlódik. Lehet nagyon sikeresen és jómódúan vegetálni és létezni. De csak az él, aki Krisztusban él, és akiben Krisztus él. Rajta kívül nincs életlehetőségünk. Rajta kívül, nélküle hiába keressük, nem találhatjuk meg az életet. 

Valami félelmetes könnyelműséggel hajszolják az emberek a nyereségüket úgy, hogy közben az élet marad ki a programjukból. Elvakít, elszédít, elbódít e világ fejedelme, hogy ne legyen időnk, figyelmünk, erőnk Jézusra, hogy minden egyéb jobban kelljen nekünk, mint Ő maga. Így akár egyre gazdagabbnak érezhetjük magunkat. Egyszer azonban mindannyiunk homokóráján leperegnek az utolsó homokszemek is, és meghalunk anélkül, hogy éltünk volna. És utána sem fogunk élni, ha Jézus nélkül halunk meg. Csak létezni fogunk a halálunk után az Istentől elszakadás iszonyatos sötétjében és kínjában. Ezt nevezi a Biblia kárhozatnak. Élet csak Jézusban van. Nyerni Jézus nélkül is lehet, de mit használ az embernek, ha akár az egész világot megnyeri is, az életét pedig elveszíti! 

Mindannyiunkat veszélyesen csábít az, hogy beálljunk ebbe a rohanásba, sokszor akaratlanul is. Sodródunk, és közben nem marad időnk élni. Nem marad időnk egymásra, nem hagyjuk élni már a gyerekeinket sem, mindig csinálniuk kell valamit. Nem lehet önfeledten belefeledkezniük egy játékba. Hajtjuk őket, és hajtjuk magunkat. Nincs időnk az öregjeinkre, akik már nem bírják ezt a hajszát. Nincs időnk a párunkra, a társunkra, önmagunkra sem. Valaki egyszer ezt mondta, amikor meglátogattam: Kérem, mi évek óta nem csinálunk mást, csak dolgozunk, eszünk és építkezünk. Egybefonódik itt munkanap és ünnep, éjjel és nappal, tél és nyár.

És most jöjjön egy bibliai példa. Szodoma és Gomora megérett az ítéletre. Isten elhatározta az ítéletet, de Ábrahámra való tekintettel Lótot és családját ki akarja menteni. Elhangzik az evangélium: életben maradhattok, gyertek ki onnan! Lóték azonban késlekednek, húzzák az időt. Vejei kinevetik az öreget, hogy tréfál, lányai csomagolnak, telik az idő, felesége sem megy. Végül is az angyalok megfogják őket, és az Úrnak irántuk való irgalmából kemény kézzel kiviszik a városon kívülre négyüket. Ő és lányai hallgatnak a parancsra, felesége engedetlen lesz, hátratekint, és elveszti az életét. Itt hangzik el ez az isteni figyelmeztetés: „Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz!” (1Móz 19,17). 

Jézus Krisztus ezt hirdette meg az egész embervilágnak: megmentem a te életedet, de hátra ne tekints, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz! Van egy hegy, amelyen mindannyiunk számára kész a biztos menedék. A Golgota az, ahol Ő az életét adta azért, hogy nekünk életünk legyen és bővölködjünk. Mert ezt a kérdést: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?” egy másik kérdés követi: „Avagy milyen váltságot adhat az ember az ő életéért?” Semmilyet! Nem gyűjthet össze annyi pénzt a rabszolga, hogy önmagát kiváltsa. De nem is kell, mert valaki kifizette ezt a váltságot, hiszen „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pt 1,18–19).

Ámen.

Elhangzott 2019. szeptember 2-án a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.