A „mi”-n a legszűkebb emberi közösség, két ember barátsága, egy házasság is érthető, de kibővítve lehet ez egy család, egy törzs, egy baráti társaság, lehet egy egyesület, de lehet egy nemzet vagy lehet akár egy kontinens népeinek közössége is. A „mi”-t említve gondolhatunk természetesen a gyülekezetünkre, egyházunkra vagy Krisztus teljes népére, a felekezetek összességeként az egyházra. Ebben a megközelítésben mindegy, hogy ki használja a „keresztény”, illetve a „keresztyén” szót, hiszen a lényeget tekintve a szóhasználattól függetlenül összetartozó közösségről van szó, amelynek tagjai összefonódnak a közös „mi”-ben.

A „mi”-kapcsolatok alapja sokféle lehet. Vannak érzelmi okokból, közös érdeklődés, kedvelt időtöltés vagy származás alapján szerveződő közösségek, de etnikai, vallási, politikai, társadalmi vagy akár gazdasági alapon kialakult „mi”-szövetségek is. Az élet sajátossága, hogy mindannyian többféle „mi”-csoporthoz is tartozunk egyszerre. Megszokott és természetes az, hogy adott emberekkel bizonyos szempontból közös, más szempontból pedig eltérő körbe tartozunk, és többféle „mi”-csoport alapján többes identitásunk is kialakulhat.

Nagy kérdés azonban az, hogy milyen kapcsolatok épülnek a „mi”-közösségek és az ezen kívüli, úgynevezett „ti”-csoportok között.

A családunkon belül, ahol természetes „mi”-csoportban és egymásrautaltságban élünk, az érdeklődésünk, esetleg a felekezeti hovatartozásunk, a politikai pártpreferenciánk vagy valami más akár különböző is lehet. Ilyenkor napi szinten kérdéssé válik, hogy képesek vagyunk-e a különbözőséget tolerálni, áthidalni. Hasonló a helyzet a nagyobb közösségekkel. Egyházunkban, gyülekezetünkben vagy hazánkban is sok-sok emberrel élünk közösségben, vagyis „mi”-csoportban, ugyanakkor a természetes különbözőségeink okán más szempontból „ti”-csoportba kerülhetünk. Az összetartozásunk elbírja-e a közöttünk meglévő természetes különbözőségeket?

A téma felvetésekor említett sportpéldához visszatérve, a hasonló sportágat kedvelők „mi”-csoportján belül természetesen alakulnak ki a különböző szurkolótáborok, az azonban ijesztő, ahogyan a rivalizálás odáig fajul, hogy a közös nevezőt teljesen el is tudja tüntetni közülünk, mint a két magyar csapat mérkőzése előtt, amikor a közös himnuszunkat nem tudtuk közösen énekelni…

A „mi” és a „ti” közötti kapcsolatban figyeljünk fel az „ÉS” kötőszóra. A „mi”- és a „ti”-csoportok közötti kapcsolat szerkezete azért fontos, mert ettől függ az emberi közösségek viszonya, hogy békében vagy békétlenségben élnek, hogy építő együttműködésre vagy bizalmatlan szembenállásra rendezkednek be. Tudatosan munkálkodni kell azon, hogy a „mi”- és a „ti”-közösségek között épüljön a természetes és bizalmi kötődés, vagyis az „ÉS” kapcsolat, és ne engedjük, hogy átvegye a helyét a mindent és mindenkit szembeállító „VAGY”.

Szép példa erre az évszázadokon át vitázó és szemben álló történelmi felekezetek között mára megvalósult összhang. Ma már nemcsak a bennünket összekötő nemzeti imádságunkat tudjuk közösen énekelni egy-egy ökumenikus alkalmon, de kellő tisztelettel egymás felekezeti himnuszait is. Ezen keresztül a testvéregyházak arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy a minket elválasztó véleménykülönbségek ellenére is lehetséges a közös pontot keresni és egyetértésben élni. Előre jelét adva az idők teljessége ama rendjének, amikor majd Isten ígérete szerint „Krisztusban egybefoglal mindeneket” (Ef 1,10).

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 17–18. számában jelent meg 2019. május 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.