Irányított szabadidő. Körülbelül huszonöt éve szervezek táborokat. Dunaújvárosban ez volt a huszadik „ottalvós”, klasszikus táborunk, de ezzel párhuzamosan az elmúlt két évtizedben tartottunk egyéb alkalmakat is: sport-, valamint nyári napközis tábort itt és Kisapostagon, kézműves-, továbbá családi tábort és hétvégét, konfistábort a bajoroknál és velük közösen nálunk, illetve Balatonszárszón és Balatongyörökön.
Nagyon fontosnak tartom ezeket az együttléteket. Azt gondolom, hogy az élmény mindenképpen szükséges! Enélkül iskolai hangulatú vagy gyermekmegőrzős lesz a hét. Alap, hogy jól érezzék magukat a gyerekek, és kifárasszam őket, hogy a reggeli és az esti áhítat „pihenőjében” a lelkük is élményekkel és igével teljen meg. Éppen ezért számos interaktív programmal töltöm ki a hetet. Mottóm: az irányított szabadidő. Nem szabad hagyni őket tétlenkedni, mert – mivel nem találják fel magukat – vagy egymást piszkálják, vagy egyfolytában a mobiltelefonjaikkal játszanak. Inkább egymással játsszanak, kiírt feladatokat oldjanak meg, vagy versenyezzenek, kézműveskedjenek, vagy menjünk együtt kirándulni.
Az elmúlt húsz évben próbáltam úgy szervezni, hogy minden évben új helyszínnel ismerkedjünk meg – ez is izgalmas lehet. Eddig voltunk Felsőpetényben, Bagolyirtáson, Csákváron, Fehérvárcsurgón, Bakonycsernyén, Nagyvelegen, Súron, Keszőhidegkúton, Kismányokon, Balatongyörökön és Balatonszárszón. Némelyik helyen többször is táboroztunk, de nem egymást követő években. Az ebédet általában rendeljük, a többit mi intézzük. Minden esetben biblikus tematika van, és gyakran a délelőtti alkalmakon dramatizáljuk ezt, kisebb csoportokban. A délutánok kirándulással, sporttal és egyéb izgalmas elfoglaltságokkal telnek. A résztvevők száma harmincöt–negyvenöt fő között mozog. Az utóbbi években egy-két segítő szülő is velünk tartott. Idén egy kutya is jött.
Hazafelé megkérdeztem a gyerekektől, hogy mi tetszett a legjobban a táborban. Többen a kutyát említették. Persze a sok játék is fontos volt számukra, és az énekek. Minden táborra készítünk egy válogatást tartalmazó énekfüzetet, amelyből éneklünk, és ezt hazaviszik emlékül. Az egyik specialitásom, hogy ahol a teremviszonyok ezt lehetővé teszik, építek kötélpályát, csúszkapályát, és mászófelszerelést meg mindenféle sporteszközt is cipelünk magunkkal, például a profi csocsóasztal állandó kelléke táborainknak. A bátorságpróba sem maradhat el az utolsó este. Ennek is hagyománya van a hűséges táborozók körében, és fejlesztünk is általa. A kisiskolás résztvevő az esti erdei menetben először mehet párosával, aztán pár év után egyedül, amikor pedig már nagyobb, akkor ijesztő akadály is jöhet már… Amint a karácsonyi műsorban is változik a szerepe: kezdetben bárányka, aztán angyal, később pásztor, majd bölcs, idővel Mária vagy József.
A tábor minimum öt-, de többnyire inkább hatnapos, hétfő reggeltől szombat délutánig tart. Első napon szoktunk hagyományos levelet is küldeni haza a családoknak, van rengeteg rejtvény, akadályverseny, naposok, és már második alkalommal saját bolt üzemel, ahol a helyi pénzen lehet vásárolni, melyet önkéntes munkával lehet szerezni. Mivel évről évre új helyszínre megyünk, így helytörténeti séta és mesék is szerepet játszanak a táborban, valamint a környezetvédelem is. Nagyon jó az is, hogy vegyes korosztály jön össze – báránykák és angyalaik –, így a kicsikre figyelhetnek a nagyok, és a kicsik tanulhatnak a nagyoktól.
Stermeczki András (Dunaújváros–Kisapostag)
Nő az igény. Idei táborunkban három gyülekezetből ötvennégy gyerekünk volt együtt. Ez néggyel több, mint az eddigi maximum. A telt ház mellett sátrakat is felállítottunk állandó helyszínünkön, a tési evangélikus parókián. Vasárnap délutántól a következő hét péntek délutánig van együtt a csapat.
Ebben a felállásban öt éve szervezzük a táborainkat, de az elődöm idején is voltak már táborok, tudomásom szerint már kilenc éve jönnek össze így a fiatalok. Tapasztalom, hogy némileg növekszik az igény a táborra, mert jó hírünk van.
Az igei tartalom mellett bibliai tanítás, korcsoportos beszélgetés, éneklés, játék, sporttevékenység, csapat- és akadályversenyzés, filmvetítés jellemzi ezeket az együttléteket. De mindig nyújtunk valami extrát is a hét témájához kapcsolva. Az idén állatkertben jártunk. Korábban volt már buborékfoci, kutyás bemutató, mentősök, „rendőrségi” program – bűnüldözés és -megelőzés –, detektoros kincskeresés. Meghívott vendégeink között pedig misszionárius, hegymászó és orvos is előfordult.
Zsednai Józsefné (Várpalota–Tés)
Fiatalodás, személyes odafigyelés. Idén áprilisban kerültem a mezőberényi tót gyülekezetbe, ahol az elmúlt években is rendszeresen tartottak napközis gyermektábort az idősek klubjának területén. Az idei azonban nemcsak a lelkész személyében volt új, hanem időtartamát és kereteit tekintve is. Kissé meg is lepődtek a korábban is aktívan szervező és segítő munkatársak, hogy az eddigi négy nap helyett idén egész hetes programot terveztünk feleségemmel. Szerintünk kell elegendő idő arra, hogy a résztvevők felvegyék a ritmust, összeszokjanak, közösen alkossanak.
Korábbi gyülekezetünkben már több évre visszamenően öt-hat napra szerveztük a tábort, amelynek záróeseménye a családokkal – szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel – együtt eltöltött nap volt. Az új helyszínen a helyi hagyomány alapján a vasárnapi táborzáró istentiszteletre futott ki a program, amely így az eddigi táborokénak szinte a duplája lett. A hosszabb idő azonban lehetőségeket is adott: az eddig bevált, jól működő programok mellett újabbakat is kipróbálhattunk, és segítőkként is bevonhattunk új munkatársakat.
Jó érzés volt a sok segítő részvétele, akik egyrészt az étkeztetésben, másrészt a szabadidő aktív megszervezésében működtek közre, de számos pedagógust is sikerült megnyerni, akik a „tanításban” segédkeztek. Szükség is volt erre a háttérre, hiszen több volt a résztvevő, mint amennyivel eddig foglalkoztunk. A korosztály „fiatalodása” pedig sokkal nagyobb személyes odafigyelést igényelt.
A sok egyházi, önkormányzati és civil szervezésű tábor, valamint az Erzsébettáborok mellett egyre nehezebb megfelelő időpontot találni közösségi programokhoz. A mi táborunkkal egy időben is három másik rendezvény zajlott, mégis negyvenkét gyermekkel és mintegy húsz segítővel tölthettük el július első hetét, ami mindannyiunk számára felemelő élmény volt.
Selmeczi Lajos Péter (Mezőberény II. kerület)
Kell valami extra. Az első gyülekezeti táborunkba, amelyet öt napon át, hétfőtől péntekig tartottunk, huszonhét gyermek jelentkezett. Nagyon meglepődtünk, hogy ennyien eljöttek. A tábor előtti héten még azt hittük, meg sem tudjuk tartani.
Gyülekezeti házunkat eddig még táborra nem használtuk, de úgy látjuk, bevált. Volt hely a közös programokhoz, a kisebb foglalkozásokhoz. Az udvar is jó szolgálatot tett a szabadtéri mozgások alkalmával. Ideális volt, hogy az emeleti csendes klubhelyiséget az óvodások délutáni pihenésére tudtuk használni. Továbbra is itt szeretnénk megtartani a táborokat – napközis rendszerben. Erre van igény. A szülők is szívesebben engedik el így a gyerekeket.
Tapasztalom, hogy egyre nagyobb az igény az ilyen táborokra. Már most tudjuk, hogy jövőre a tesókat is hozzák majd a gyerekek. A táborokban mindig kell valami extra, ez lehet történetesen egy olyan ősi módszer, mint a meseolvasás, a diavetítés. A gyerekek tátott szájjal hallgatták, nézték! Sokat kell őket mozgatni. Nem szabad hagyni, hogy a figyelmük egy percre is lankadjon, mert akkor a tábor csak fegyelmezésből fog állni. Ezt pedagógus kollégáimtól tanultam meg a héten, akik igazán topon voltak.
Gödöllői kirándulás és lovaskocsizás is belefért a programok sorába. Ezek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, de a kerti öntöző feletti ugrándozás is szenzációsnak minősült. A globális felmelegedés miatt ez inkább bejött, mint a tábortűz, de azért azt is élvezték.
A tábor előtti héten az udvaron kidőlt egy korhadt fűzfa. Isteni gondviselés, hogy úgy és akkor. Viszont a fa elég izgalmasnak bizonyult, hogy ott „bungizzanak” a fiúk. A tábor végén házavatót tartottunk ünnepi beszéddel, versmondással, trombitaszóval, tűzijátékkal és kulcsátadással. Ezt mind a táborlakók szervezték meg önállóan!
De a legnagyobb élmény az volt, hogy a huszonhét gyermeket harmincegyen rajongtuk körül, naponkénti beosztással. Mindenkire csak egy pici feladat jutott, de azon teljes gőzzel dolgoztunk.
Vető István (Cinkota)
Hittantáborból gyülekezetépítés. Idén negyvennyolc gyereket táboroztattunk tizenhét gyülekezeti ifis segítővel. Ez a létszám valamivel kisebb, mint a korábbi években – egy alkalommal kilencvennyolcan voltunk összesen. A csökkenés oka az, hogy a helyi iskola tábort szervezett az eddig bevált hetünkre, és ezért egy július végi időponttal próbálkoztunk, amely viszont már egybeesett több családnak a nyaralásával.
2008-ban tartottunk legutóbb más településen tábort, és mivel addigra meredeken leapadt a táborozók létszáma, 2009-ben kipróbáltuk a napközis tábort a gyülekezeti házunkban, amelyre már első körben több mint hatvanan jelentkeztek. 2012-ben és 2019-ben kivételesen nem lehetett a helyszín a gyülekezeti házunk, mert ebben a két időszakban a helyi önkormányzatot segítettük ki az épülettel – 2012-ben az óvoda néhány csoportja működött a gyülekezeti házban, 2018. augusztus óta pedig idősotthon. A helyi önkormányzat az idei hittantábor idejére a korábbihoz hasonlóan a művelődési ház több termét és átriumát ajánlotta fel, amely 2018-ban a Szélrózsa találkozó helyszíne volt.
A büki gyerekek és fiatalok korábban az őrimagyarósdi táborokban vettek részt. 2009 óta kifejezetten a gyülekezetben szervezünk tábort. Jellemzően körülbelül nyolcvan fővel zajlanak a térség egyik legjobb táborának tartott hittantáboraink. Giczi Nikolett hitoktató ötleteivel általában kiemelkedően jó programot kínálnak a résztvevőknek. Általánosan elmondhatjuk, hogy Niki tartja kézben a kereteket – amiben a helyi ifisek segítségét is kéri –, én pedig lelkészként, teológusok bevonásával az evangéliumi üzenetet, az éves tematikát. Pedagógusok is segítőink a táborokban. Az így kialakuló szervezőcsapat az ötleteket összedobva, a visszatérő résztvevők kirándulási igényeit is figyelembe véve állítja össze a programot. Idei táborunk címe Szívem színes temploma volt, a templomra és az istentiszteletre fókuszáltunk. Ettől az évtől arra törekszünk, hogy a nyári hittantábor tematikája végigkísérje az azt követő szeptembertől induló munkaév gyülekezeti programjainak a tematikáját is.
Idén újdonság volt, hogy összeállítottunk egy énekfüzetet, amelyet majd az istentiszteleteken is tudunk használni. Nagyon fontosnak tartjuk a közös éneklést. Ebben kivételes ajándék számunkra, hogy 2013 óta a Közel zenekar háromnégy tagja is részt vesz táborainkban, illetve az egyházmegyei és az országos zenei táborokban tanul a gyülekezeti zenei munkatársaink következő generációja.
A táboraink hétnaposak: hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken vannak a tematikus napok, szerdán egész napos kirándulás, amelynek leggyakoribb célpontja – ahogy idén is – az ausztriai Family Park. A szombat családi nap. A táborvezetők és a segítők már reggeltől kezdve készülnek arra, hogy késő délutántól vendégül lássák a táborozók családtagjait és a további érdeklődőket, és kisebb programot biztosítsanak nekik. Ez a programunk idén a „templomkerti piknik” nevet viselte. Vasárnap tartjuk a záró istentiszteletet, amelyet a hét folyamán készült felvételek levetítése követ, majd meg lehet tekinteni a táborban készült közös és egyéni alkotásainkat, illetve morzsaszedésre maradhatnak az érdeklődők.
A hittantáborainknak része a gyülekezeti ifjúsági önkormányzatunk általános tisztújítása, amely idén teljes generációváltást eredményezett. Ifjúsági önkormányzatunk tagjai és munkatársai nagyon nagy segítséget nyújtanak a táborok szervezésében és lebonyolításában is, de vállalásuk szerint év közben további két gyermekprogramot is szoktak szervezni, általában karácsonykor és húsvétkor. A 2012 októbere óta működő szervezet eddig egy presbitert is adott a gyülekezetnek, illetve egyházközségi gondnokunk is innen érkezett a presbitériumba, éveken át ő volt az ifjúsági önkormányzat presbitériumba delegált tagja.
Simon Réka (Bük)
Régiek is bábáskodnak. Idén a Kemeneshőgyész–Magyargencsi Társult Evangélikus Egyházközségben harmadik alkalommal tartottuk napközis táborunkat Kemeneshőgyészen. A korábbi években Nagyalásonnyal közösen táboroztunk.
A korábbiakhoz hasonlóan most is negyven gyermek jelentkezett a táborunkba. Igazság szerint ez az a létszám, amelyet fogadni tudunk. A helyi önkormányzatoktól, szervezetektől komoly segítséget kapunk: falubuszokat, kedvezményes ebédet. A gyülekezeti tagok is az előkészítéstől a táborzárásig nagyon sokat segítenek. Ez alkalommal is segítségünkre volt Takács Hajnalka teológushallgató, akit a testvére is elkísért. Nagy örömünkre most is sok kicsi – óvodás és alsós – jelentkezett. De a „régi táborozók” közül öten már mint segítők voltak velünk. Számomra az az egyik legnagyobb öröm, amikor a konfirmált, hitoktatásból kikerülő ifjak térnek vissza a táborba, hogy segítsenek a kisebbek körül.
Isten gondviselése – kenyerek a Bibliában: ez adta a hét témáját. Reggelente közös énekléssel, áhítattal kezdtünk, utána bibliatanulmány következett. Korábban a közös bibliatanulmány után korosztályonkénti csoportokban dolgozták fel a történeteket. Idén ezen változtattunk egy kicsit. Négy csoportunk volt: zenei, drámacsoport, alkotó és ovis. A zenei csoportban az ének mellett hangszerekkel – furulya, gitár, harangjáték, ritmushangszerek – ismerkedhettek a gyermekek, és kipróbálhatták őket. A cél az volt, hogy barátkozzanak a hangszerekkel. Az alkotó csoportban különböző technikákat tanulhattak: festettek akvarellel, de kipróbálhatták azt is, milyen vászonra festeni. A tábor elején rajzversenyt hirdettünk, az elkészült rajzokból a gyülekezeti teremben kiállítást rendeztünk. A drámacsoportban a bibliodráma eszközeivel fűztük tovább a történetek szálait. Az ovisok pedig színeztek, barkácsoltak, játszottak.
A hétfői napon vendégünk volt Varga Tamás és felesége, Judit, akik a Mocorgó istentiszteletből ismert Csibével érkeztek. Délutánonként nagyokat kirándultunk, sokat játszottunk. Erdőben, tóparton, kastélyudvaron jártunk. Csütörtökön Sopronnémetibe látogattunk. Reggeli áhítatunkat a sopronnémetiek gyönyörű templomában tartottuk, majd a Keszegérnél kenuztunk, ami kétségtelenül nagy élmény volt a gyermekek számára.
A tábor ugyan pénteken véget ért, de szombaton családi missziói napot tartottunk. Az úrvacsorás istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Takács Hajnalka végezte. Ebéd után a gyülekezeti tagok is megtekinthették a gyermekek rajzaiból készült kiállítást. Délután míg a gyermekek játszottak, kézműveskedtek, addig a felnőttek Weltler Gábornak, a Veszprémi Egyházmegye missziói felelősének Az úrvacsora értelme és jelentősége címmel tartott izgalmas előadását hallgathatták meg. Isten kegyelméből nagyon tartalmas, színes hét áll mögöttünk. Jövőre várjuk a folytatást.
Pablényi Edina (Kemeneshőgyész–Magyargencs)
A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2019. szeptember 8-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
EXTRÁK - Ami az Evangélikus Élet magazinból kimaradt
Plébániakertben. Ebben az évben július 15–20. között rendezték meg a hittanostábort Győrságon, a plébánián. A komáromi evangélikusokkal közösen tartott táborban mintegy negyvenen vettek részt. A kirándulásokkal, előadásokkal, akadályversenyekkel tarkított héten Isten igéje a gazdag ifjú története alapján szólt a résztvevőkhöz. A fényképek igyekeznek valamit visszaadni a tábor áldott hangulatából.
Menyes Gyula (Komárom)
35 éve Olcsván. Isten iránti hálával írok olcsvai táborunkról, melyet immár harmincöt éve rendeznek meg. Ezúton is szeretném megköszönni az ifjúság nevében minden fáradozását Sztankó Gyöngyi lelkésznőnek, Bálintné Kis Beátának, Hódi Lászlónének és mindenkinek, aki bármilyen formában munkálkodott. A tábor témája a hegyek üzenete, a „Szemeimet a hegyekre emelem” (Zsolt 121,1) volt. Az áhítatok során bibliai történeteken haladtunk végig, ahol hegyekkel, a hegyeken pedig az Úrral találkozunk. Az áhítatokat a lelkésznő és jómagam tartottuk, s Bálint Márton és családja is kilátogatott hozzánk és egy nagyszerű foglalkozást tartott nekünk. Nagyon sokat énekeltünk, igyekeztem minél több új éneket megtanítani gitárral kísérve, melyeken keresztül Isten szólhatott hozzánk. Sokat sportoltunk, kirándultunk, és elutaztunk Kölcsére is, ahol Tóth Attila lelkész fogadott minket, és együtt kenuztunk vele a Túron. Voltunk strandon, körbejártuk Olcsva kis utcáit, és jókat beszélgettünk, nevettünk. Jó hangulatú, élményekben gazdag és hitben építő alkalmaink voltak. Éreztük, hogy Isten köztünk volt, és bízunk abban, hogy mindannyiunk szívében tovább munkálkodik. Így várjuk a következő nyarat és az olcsvai tábort. Szeretettel várunk mindenkit!
Jávori Fülöp (Nyíregyháza)
Növekvő létszámmal. A budavári evangélikus gyülekezetben két táborunk volt. A nyár eleji táborban vegyes korosztállyal nyolcvanöt fő vett rész. A nyár végi napközis táborba huszonhét gyermek jár. Mindkét táborban a jelentkezők száma magasabb volt, mint a tavalyi évben. Napközis táborunkban még soha nem voltunk ennyien. Örvendetes, hogy idén többen jöttek olyanok, akik eddig csak az iskolai hittanon vettek részt. A nyár eleji táborunk Csemőn, a Tamás-tanyán volt. Ideális helyszín, de nem túl olcsó. A helyszín idén azért változott, mert időpontváltozás miatt a korábbi, szigetszentmártoni Mártoni Tábor nem tudott fogadni. Kis megszakítások után húsz éve, 1999-ben kezdtem el a vári táborok szervezését. A napközis táborunk öt éve megy. Előtte kis létszámú nyelvi tábor volt. Közvetlenül a tanév vége után és a tanév kezdete előtt tartjuk ezeket a táborokat, amikor a családok még vagy már nincsenek szabadságon, és az érdeklődés emiatt is nagy. Biztos sokkal kevesebben lennének, ha nyár közepén tartanánk a táborokat.
A nagy táborunk hatéjszakás. Mindig egy téma köré szerveződik a program. Idei témánk az út metaforát dolgozta fel („Tudjátok-e az utat?”). Ehhez kapcsolódik interaktív mesejáték (magunk szervezzük) és sok-sok csoportos feladat, közösségi játék. Idén extrának számított a táborhely közepén lévő strandmedence, amelyet a kánikulában jól ki tudtunk használni. De napi két áhítat és egy kis csoportos bibliai foglalkozás is a program jelentős eleme. Volt év, amikor kenuztunk a Soroksári-Dunán, volt, amikor ló vontatta omnibuszt tudtunk bérelni, és azzal mentünk be a faluba fagyizni, de a fő élményt mindig a nagy, közös játékok jelentik, amelyek közül többet magunk fejlesztettünk ki. A napközis táborunk négynapos, ezt is egy témakör köré szervezzük. Idén a tanévnyitó istentiszteletre készítünk bábos előadást a vasárnap evangéliumából. Igy több teret kap a gyerekek kreativitása.
De az idei tábor egyik nagy – dilemmákkal átszőtt – eseménye az volt, hogy három fiatalt hazaküldtünk a hét közepén, mert olyannyira renitens magatartást tanúsítottak. Attól kezdve a tábor lakói egyfajta megkönnyebbült örömmel élték meg a programokat. A vezetőknek pedig nem az a félelem volt a szívükben minden reggel, hogy vajon ma mi fog történni. A tábor közössége rendkívül összehangolódott, és a ifivezetők és teológusok által is sok többletet kaptunk. Hálásak vagyunk azokért az önkéntesekért, akik segítik ezt a szolgálatot.
Bence Imre (Budavár)