A Pozsonyi úti református templomban Palcsó Attila, a Deák téri evangélikus templomban Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, Kelenföldön Reinhard Guib szász püspök, a fasori evangélikus templomban Ryszard Bogusz lengyel püspök, Pestszentlőrincen Edwin Pech, a Kálvin téri református templomban Daniel Zelanty zsinati vezető, a cinkotai evangélikus gyülekezetben Milos Klátik szlovák elnök-püspök (Képek), a rákoskeresztúri evangélikus templomban Milan Krivda szlovák püspök, az óbudai evangélikus templomban Johann Schneider wittenbergi tartományi püspök, a budai református gyülekezetben pedig Roman Lipinski hirdette Isten igéjét.
Carsten Rentzing, a Szász Evangélikus Tartományi Egyház püspöke a Bécsikapu téren, a Budavári Evangélikus Egyházközség istentiszteletén prédikált. A vendég szavait Fabiny Tamás püspök tolmácsolta, vagyis ezen a délelőttön alighanem a budavári templom szószékének egy négyzetméretén volt a legnagyobb a püspöksűrűség.
A Németországból érkezett vendég az istentisztelet elején felolvasott heti igére fűzte fel prédikációját: Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek (Ef 2,19).
Carsten Rentzing püspök azzal kezdte szentbeszédét, hogy családja nevében is megköszönte a magyar testvéreknek a szívélyes vendéglátást. Elmondta, hogy mély nyomokat hagytak benne a budapesti Föl Sója találkozó elmúlt napjai, a találkozások, a beszélgetések, és ezúttal is meggyőződött arról, hogy a Krisztusba vetett hit olyan erős szál, amely határokon átívelve köti össze az embereket. Az így alkotott világközösségben pedig minden nemzetnek, s mindenkinek helye van, ha egyesülni akar testvéreivel a hitben – jelentette ki a drezdai püspök. A kulturális különbségeket feloldja a közös hit, s így válik valósággá, hogy mi keresztények vagyunk a föld sója – tette hozzá.
Amikor a világ különböző pontjairól érkezett emberek együtt mondják a Miatyánkot, akkor érezhetjük, hogy mindenki otthon van – mondta Carsten Rentzing az elmúlt napokra utalva. Egy házban élünk, Urunk házában és a Krisztusban hívő népek egy testet alkotnak, bizonyítva a megbékélés erejét – tette hozzá a drezdai püspök.
Jelenleg a különbözőség mentén keletkező hasadásokból fakadó konfliktusok terhelik a Földet – jelentette ki a püspök, majd hozzátette – mindez nekünk, európai keresztényeknek is okot ad az aggodalomra. Meg tudjuk-e őrizni kontinensünkön a 70 éve tartó békét? Mi a keresztények feladata ezekben a konfliktusokkal terhelt, zaklatott években? Okkal és joggal tesszük fel magunknak ezeket a kérdéseket, de ha jól figyelünk, a válaszokat is megtalálhatjuk Pál efezusiakhoz írt levelében, s általában az Evangéliumban – jelentette ki Rentzing. A keresztények egyértelmű feladata – tette hozzá –, hogy az Úrban egységes lélekkel élve láthatóvá és hallhatóvá tegyék a külvilág, környezetük számára Krisztus üzenetét, s ezzel hatással legyenek a fontos kérdésekhez gyakran tétován közelítő, megosztott társadalomra.
Az Evangélium nem magánügy akkor, ha megváltoztatja az emberek életét – mondta a püspök. Ha igazán hiszünk, Isten háza népévé leszünk és a hit ereje rajtunk keresztül kisugárzik az egész világra, sőt, a velünk kapcsolatba kerülő, velünk együtt élő idegenekre is – tette hozzá Carsten Rentzing. A Bibliában az idegenekhez való viszony kérdésköre igen nagy nyomatékkal és többször felbukkan. Az Ószövetség arra int, hogy mindenkor részesítsük különleges elbánásban az idegeneket, emlékezve arra, hogy Isten választott, menekülő népe, az üldözött zsidóság is idegen volt Egyiptom földjén. Az Újszövetség pedig azt tanítja, hogy a hívő ember is csak idegenként él a világban, hiszen Isten országának hívő polgáraként csak átmenetileg tartózkodik ezen a Földön. Arra tanít az Írás, hogy mindig emlékezzünk saját idegen voltunkra, soha ne nyomjuk el az érkező, velünk élő idegeneket, s ebből a megértésből kell kinőnie az együttérzésnek és az igazságosságnak – jelentette ki a drezdai püspök.
Nekünk, keresztényeknek együtt kell éreznünk az idegenekkel, s nem tehetünk mást, mint azt, hogy segítő kezet nyújtunk nekik – mondta Carsten Rentzing. – Tudnunk kell – folytatta –, hogy az irgalom gyakorlása az Evangélium hirdetésének egyik legfontosabb eszköze, ennek a tudatnak kell meghatároznia a keresztény Nyugat gondolkodását. Ha nem így teszünk, akkor közös keresztény örökségünket tagadjuk meg – jelentette ki a püspök.
Ajánljuk fel az idegeneknek a Krisztusban való közösséget – mondta a püspök, majd hozzátette –, ez az a történelmi feladat, amit az Úr ebben a feszültségekkel teli korban ránk bízott. Minél közelebb kell kerülnünk azokhoz a jövevényekhez, akik felé Isten közeledik, mert csak így tudunk megfelelni az Ő elvárásainak, így érhetjük el, hogy az idegenek Isten országának velünk élő polgáraivá váljanak – jelentette ki igehirdetése végén Carsten Rentzing.
A drezdai püspök ezt követően még néhány személyes szóval fordult a hívekhez. Arról beszélt, hogy meggyőződése szerin mi keresztények alkotjuk Európa lelkét, az öreg kontinensnek pedig szüksége van kegyelemmel, irgalommal teljes lélekre, különben önmagát veszíti el.
Az istentiszteleten közösen osztott úrvacsorát a budavári gyülekezet templomában összegyűlt híveknek Carsten Rentzing, a Szász Evangélikus Tartományi Egyház püspöke; Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke; valamint Bencze Imre, a Budai Evangélikus Egyházmegye esperese.