„Az én generációm tanácstalan, hogy hogyan viszonyuljon a forradalomhoz?” – mondta Leonid Klimov, hamburgi újságíró csütörtökön délután Az új ember (rém)álma? Az orosz forradalom hosszú árnyéka című pódiumbeszélgetésen. Oroszországban ugyanis nemsokára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom századik évfordulóját ünneplik meg. A forradalom történelmi feldolgozása azonban egyelőre még várat magára.

Klimov szerint saját országának ugyanazokkal a problémákkal kell még mindig megküzdenie, mint száz évvel korábban: szegénység, korruptció, korlátozott véleményszabadság, autokrácia. „Ugyanoda érkeztünk, ahonnan elindultunk.”

Az elmúlt években az orosz történelmi jubileumoknak mindig nagy feneket kerítettek: 2012-ben a Napóleon feletti győzelmet, egy évvel később a Romanov-dinasztia négyszázadik jubileumát tartották meg, aztán az első világháborúról emlékeztek meg, 2015-ben pedig a fasizmus feletti győzelem hetvenedik évfordulóját ülték meg.

„De a forradalom évfordulójára úgy tűnik még nem készültek fel” – említette meg Nikolaus Katzer, a moszkvai Német Történeti Intézet vezetője. Az 1917 és 1921 közötti orosz forradalom realisztikus feldolgozása, benne a tragikus örökséggel még nem történt meg.

Az állam, a gazdaság, a társadalom, a kultúra és a családok életét átszövő esemény hatalmas hatással volt az emberekre. Még a testvérek is egymás ellen harcoltak a különböző oldalon és még ma is érezhető, hogy a családokban féltik saját életüket, ha a forradalomról esik szó.

.„Az Orosz Ortodox Egyház akkoriban üdvözölte a forradalom kitörését, még akkor is, ha manapság már feledni szeretnék ezt és nem beszélnek róla” – mondta az orosz egyháztörténész, Elena Beljakova. Amikor azonban az egyházat üldözték, az egyháztagok elfordultak. „A protestáns igei egyházzal szemben az ortodox egyházban a tradícióról és a rituálékról van szó, ez van a középpontban. Hatmillió paraszt vesztette el a hitét a háború után, mert az egyházba és a tradícióba vetett hit helyett a háborúban és a forradalomban kezdtek hinni.”

Az egyházban sem dolgozták még fel a forradalom és az utána következő üldöztetés hatásait. A forradalom alatt több mint 300 ezer lelkészt, papot öltek meg, akiket ma többségében szentté avattak. De másféle áldozatokról alig beszél valaki – mondta Beljakova.

Klimov nem tudja ugyan, hogyan lehetne a forradalmat feldolgozni, hiszen már maga a forradalom szó is rossz ízűvé vált, rossz a színezete is. A feldolgozásnak azonban nem csak tudományos, hanem kulturális területen is meg kellene történnie.

Egy orosz blogger pár évvel ezelőtt elkezdte az ősei történetét feldolgozni, az interneten közzé is tette eredményeit. Az egyének ezt megtehetik, de egyes történészek szerint az orosz vezetés még ma is fél egy új forradalomról, ezért inkább hallgat a régiről.