- Magyarország rendkívül megosztott a menekülthelyzet megítélésében, még a keresztény közösségeken belül is. Sokan hangoztatják azt a nézetet, hogy a muszlimok befogadása veszélyt jelent a kereszténységre. Bajorországban mik erről a tapasztalatok?

- Először is fontos elmondani, hogy Németország egészen más helyzetben van, mint Magyarország. Nálunk több mint harminc éve élnek muszlim állampolgárok, akiket mi hívtunk Németországba munkásokként. Ők pedig nem mentek el néhány hónap elteltével, hanem köztünk maradtak. Már a harmadik generáció él velünk, ezért nagyon jó a kapcsolatunk a muszlim szomszédainkkal. Ez az első, amit szem előtt kell tartani.

A másik az, hogy a muszlimok nagyon különbözőek. Még nálunk, keresztényeknél is különbözőbbek. Például vannak boszniai muszlimok. Ők nagyon sokáig a Habsburg Birodalomban éltek, akárcsak a magyarok. Átélték a felvilágosodás korát, ezért ők egészen más muszlimok, mint azok, akik az Arab-félszigetről, Ázsiából vagy Indiából jöttek.

Németországban a muszlimok túlnyomó többsége török gyökerekkel rendelkezik. Azok a török muszlimok, akik a '70-es években és a '80-as évek elején érkeztek Németországba, nagyon szekularizálódtak. Ami jelenleg Törökországban zajlik, egészen új dolog. Korábban Törökországban – akárcsak például Franciaországban – teljesen elkülönült a politika a vallástól. Éppen ezért az ő vallásosságuk is teljesen más, mint bármely más muszlim népé. Ezért nem adhatok fekete-fehér választ, ugyanis rendkívül színes a kép.

De őszintének kell lennem: élnek Németországban olyan muszlimok is, akik valóban nagyon veszélyesek. Nincsenek sokan, de nagyon hangosak és nagyon veszélyesek. Ezért nagyon óvatosan kell bánnunk velük. Ezek a fundamentalisták arra buzdítják a fiatalokat, hogy harcoljanak az ISIS oldalán Szíriában és Irakban. De muszáj különbséget tenni. Németországban azt mondjuk, támogatunk minden olyan muszlimot, aki elfogadja az alkotmányunkat. Azokkal szemben viszont óvatosnak kell lennünk, akik Németország alkotmányát szeretnék iszlám alkotmányra cserélni. Tehát mint mondtam, tudnunk kell, mennyire színes a kép. Vannak veszélyes muszlimok, ugyanakkor vannak a szomszédunkban élő muszlimok, akik rendkívül kedves, barátságos, segítőkész emberek.

- Az ön által is említett, veszélyes muszlimok veszélyt jelentenek a kereszténységre mint vallásra vagy kultúrára?

- Nem hiszem. Nem tartom valós veszélynek, hogy keresztények tömegei térnének át a muszlim hitre. A kultúránk pedig mélyen a keresztény hagyományokban gyökerezik. Gondoljunk az egyházi ünnepekre, mint a karácsonyra vagy a húsvétra. Minden iskolában van vallásoktatás.

Bajorországban kidolgoztunk egy koncepciót arra, hogyan közelítsünk a muszlimokhoz Bajorországban. Ebben leírtuk, milyenek azok a muszlimok, akiket támogatunk. Erről már beszéltem. De az összes többi javaslat önmagunkra irányul.

Fel kell készülnünk rá, hogy válaszolni tudjunk a muszlimok esetleges kérdéseire. Például megkérdezik tőlünk, hogy nektek három istenetek van? Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. És sok esetben a gyülekezeteink tagjai nem tudnak válaszolni erre a kérdésre. Sokan még arra sem képesek válaszolni, hogy mit ünneplünk karácsonykor!

Tehát rendkívül fontos lenne beszélgetnünk, hogy tájékozottabbak legyünk a saját keresztény hitünkről, mert a muszlimok szívesen beszélgetnének, és valódi kérdéseik vannak, amelyekre azonban nem mindig vagyunk képesek válaszolni. A teológiai képzéseken, a biblia- vagy hittanórákon fel kell készülnünk ezekre a beszélgetésekre.

Az interjú itt folytatódik.