Miért jó evangélikusnak lenni? – Gyülekezeti tagjaink válaszolnak 2.

Miért jó evangélikusnak lenni? – Gyülekezeti tagjaink válaszolnak 2.

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, összeállítás: Kézdi Beáta
Evangélikus hírességek adtak választ a címben olvasható kérdésre egyházunk kiadványában, amely márciusban jelent meg Mi, evangélikusok címmel. De nem csak ismert és számunkra kedves emberek véleményére voltunk kíváncsiak, ezért a Luther Kiadó felhívást tett közzé, amelyre bárki megírhatta személyes válaszát. Rendkívül szép és értékes vallomások születtek, ezért magazinunkban most továbbiakat közlünk a szerkesztőségünk által legérdekesebbeknek vagy legfrappánsabbaknak ítélt írásokból. A pályázati sorsolás eredményéről a kiadó rövidesen értesíti a nyerteseket. Addig is töltekezzünk gyülekezeti tagjaink gondolataival, ismerjük meg még jobban az egyéni történetekből felépülő egyházat.

Istent, majd feleséget keresni. Amikor a felhívást olvastam, először csak átpörgettem. De megfogott a kérdés: nem árt magunkba nézni, hogy lássuk, miért is jó evangélikusnak lenni.

Édesapám római katolikus, édesanyám baptista, én meg reformátusok közé jártam. Több világvallást is megismerhettem, de egyik sem tudott hozzám szólni. Aztán egy nap átugrottam a szomszédos evangélikus templomba, hogy feleséget keressek magamnak. Mikor ezt Győri János Sámuel lelkész meghallotta, csak annyit mondott: „Nagyon jó, hogy itt vagy, biztosan találsz magadnak majd feleséget is, de először Istent keressed!” Ezután itt tértem meg, itt találtam feleséget, és tudok most már szolgálni a presbitérium tagjaként.

Sok minden része az evangélikusságomnak: az imént leírt példa a nyitottságra a keresők felé; a gyönyörű templomunk; az újraköttetett énekeskönyvem; a liturgia, ami néha túl monoton meg kötött, máskor meg át tudom érezni a lelki üzenetét; Szélrózsa, Evélet magazin, a Facebook-oldalunk; stb. Bevallom, ezek egészen mostanáig kicsit megszokott „külsőségek” voltak, hiányzott az az alap, hogy tudjam, miért jó evangélikusnak lenni.

Az áttörést a Luther I. – Az út című könyv [Cs. Szabó Sándor életrajzi regénye – a szerk.] jelentette nekem. Életem egyik legmeghatározóbb, legértékesebb olvasmánya lett. Sokszor megdöbbenve, elbizonytalanodva vagy éppen sírva éltem együtt a szereplőkkel, és az olvasást imádkozással számtalanszor megszakítva küzdöttem meg én is Luther harcait, hogy közben felismerjem, azért vagyok evangélikus, mert kizárólag csak a Szentírás szerint akarom élni az életem.

Büszke vagyok rá, hogy a reformáció által az evangélikus vallás volt az első, amely megoldást talált a „törvény vagy a kegyelem által üdvözülhetek” kérdésre úgy, hogy eközben nem dobja el Isten törvényei megtartásának szükségességét, hanem hirdetni tudja Jézus Krisztus megszabadító kegyelmét is. Szóval ezért jó evangélikusnak lenni.

Südy György (Pesterzsébet)

Elveszett és megtalált evangélikus kötődés. 1896, Ecseny. Az itt élő több mint ezerfős, száz évre visszatekintő evangélikus gyülekezet felújítja bő ötven évvel azelőtt épült templomát, és a torony csúcsán lévő császári korona helyére keresztet helyeznek el. Ott élnek ükszüleim is – mind a négyen: apai nagyapám édesanyjának és édesapjának szülei, akiknek ősei német földről vándoroltak be, és tették virágzóvá a települést. Sírköveik azóta is megtalálhatók az ecsenyi régi temetőben, büszkeségükkel, a templommal szembeni domboldalban.

2018, Kaposvár. Az előbb csak szorosságából vesztő evangélikus kötődés az új évezredre teljesen eltűnik a család életéből (már csak halvány emlékeim vannak dédimamámról és német nyelvű Bibliájáról), ám Isten feleségemmel együtt megszólít bennünket a velünk egykorú, dinamikus, mosolygós, lendületes fiatal lelkészpár által. Az első, még bizonytalan templomi alkalmakat gyors elköteleződés és döntés követi; keresztelés, majd tizenharmadmagunkkal felnőttkonfirmáció a kaposvári templomban, majd templomi esküvő és (egy évvel később) a kisfiunk keresztelője. Azóta is aktív részvétellel, hittel és szeretettel igyekszünk Isten útját járni és meghálálni mindazt a sok csodát, amit a lelkészektől és a gyülekezet minden tagjától kaptunk.

Az elmúlt hétvégén először láttam a sírokat, és döbbentem rá, micsoda erő kellett ahhoz az ősöknek, hogy a semmiből egy gyönyörű falut és egy csodálatos templomot építsenek, és arra, hogy mekkora áldás az életünkben az evangélikus lét és az, hogy lehetőségünk van egy ilyen tradicionális egyház és egy ilyen fantasztikus gyülekezet a tagjának lenni, amelynek a lelkészei a jelen nehéz helyzetben az online térben is ilyen aktívan és ilyen mélyről jövő lelkesedéssel hirdetik az örömhírt.

Mert számomra ez az evangélikus lét, amit e két kis pillanatkép és a jelen egyaránt hordoz: tradíció és újítás; állandóság és dinamizmus; komolyság és vidámság; mély átélés és mosoly; közösség és befogadás. Hálás vagyok Istennek, amiért immár két éve én is megtapasztalhatom ezt!

Péter Dániel (Kaposvár)

Megújulás, odafigyelés, önzetlen segítés. Két evangélikus közösséget is megismerhettem eddigi életem során mint a gyülekezet tagja. Életem első szakaszában Szarvason éltem, a gyönyörű Ótemplom hatalmas falai között kereszteltek meg, konfirmáltam, figyelhettem Édesapám presbiteri munkáját, majd tíz éve itt mondhattam ki az igent esküvőm alkalmából. Budapestre kerülve a rákospalotai gyülekezet szeretetében élhetem meg mindennapjaimat.

Evangélikusnak lenni jó, és örülök, hogy evangélikus vagyok, amely számomra a hit, a vallás, az Istennek tetsző élet. A bibliai keretek közötti szabad gondolkodást és a mindennapok megélését is jelenti. Odafigyelés, segítőkészség, empátia, megújulás, proaktivitás, kreativitás, innováció azok a fogalmak, amelyek 2020 tavaszán a járványügyi vészhelyzet közepén is jellemzik egyházamat, valamint ezek mellett élhetem meg hitemet, és lehetek evangélikus gyülekezetem boldog, örömteli tagja. Evangélikusként természetes számomra a rászorulókon való önzetlen segítés, a másokra, az elesettekre, az idősökre való odafigyelés.

A víg órákban, de a nehéz időkben is lelkesítő és elgondolkodtató istentiszteleteken kérhetem Istenem áldását életemre, valamint a valóban fontos dolgokra. Lelkészeink segítségével a Biblia üzeneteit napjaink időszakára és nyelvezetére lefordítva hallgathatom a templomban vagy mostanában online, az internet segítségével.

Isten üzenetének meghallgatásán túl a gyülekezeteinkben lévő kötetlen és családias hangulat is hozzájárul, hogy örömmel várjuk a találkozásokat evangélikus testvéreinkkel. „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Péld 15,15)

Novodonszki András (Rákospalota)

Elfogadás, nyitottság, öröm. Nekem az evangélikusság az öröm jelentése mellett fényt, felszabadulást jelent. A mozgalmas hétköznapok monotonitásából új energiát, erőt ad nekem a vasárnapi istentisztelet.

Örömmel tölt el, hogy amit érzek, tudom kamatoztatni saját gyülekezetemben vagy az élet bármely területén. A munkámból adódóan a segítségnyújtás számomra elsődleges, de közösségi ember lévén a szervezői tevékenységek, az önzetlen adakozás is szívből jövő, természetes dolog számomra. Azért, hogy van lehetőségem, akaratom adni és támogatni, az istentiszteletek alkalmával és az otthoni imádságaimban is hálát adok. Úgy gondolom, mindez abból alakult ki, hogy már kisgyermek koromban is része volt a vallás, az egyházhoz tartozás az életemnek, s elkísér mai is, ezt elfogadással, nyitottsággal gyakorlom.

Minden embernek a vallási hovatartozását, nézetét elfogadom, tiszteletben tartom. Megőrzöm a tanult és a belsőmből fakadó értékeket, értékrendet. Számomra ez nagyon fontos.

Egy számomra kedves történetet szeretnék megosztani. Az egyik kedves barátnőm a férje betegségéből adódóan aggódva keresett fel engem. Szüksége volt egy kedves barátra (jómagam), akinek el tudta sírni bánatát, elmondhatta fájdalmait, aggodalmait. Beszélgetésünk során próbáltuk rendszerbe szedni a problémákat, és erősítettem benne a hitet, hogy minden jóra fog fordulni. Szó szót követett, és éreztem a hangján, hogy kezd megnyugodni, és elkezdte tisztábban, nyugodtabban látni a helyzetét, úgy éreztem, megkönnyebbült a lelke. Azzal erősítettem, hogy a múltat le kell tisztázni, a jelent pedig rendbe tenni, és ebből lehet építkezni. A következő igét mondtam a barátnőmnek a beszélgetésünk végén: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34) Meglepetésemre másnap kivirult hanggal, boldogan, megkönnyebbülve telefonált. Elmondta, hogy milyen erőt adott neki ez az ige, és hogy van mindig tovább, és érdemes felébredni mindennap, mert valami csodálatos dolog történhet az emberrel.

Összességében szeretem evangélikus vallásom, és igyekszem kifelé is közvetíteni. Gondolataimat a számomra leginkább erőt adó igével szeretném zárni: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Erős vár a mi Istenünk!

Szabóné Tóth Ildikó (Vasegerszeg) 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2020. június 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!