Igazság és szeretet – sokszor mennyire nem azonosak egymással. Állítólag Márai Sándor mondta, írta valahol – én is csak hallottam valamikor Kovács Imitől –: „Ha a szeretet és az igazság között választanom kellene, a szeretetet választanám.”

Ez történik a kereszten is. Az Isten igazságossága a szeretete lesz irántunk, és kegyelmébe fogad bennünket, megvált a kereszten. A lila nem a komorságot kell, hogy eszünkbe juttassa, hanem a szeretet és az igazság egyesülését.

A görögkatolikus liturgiában ezt olvassuk ugyanerről a színről (Liturgikus színek Keleten – Görögkatolikus Szemlélet - IV/4., 71. o.): „A lila másodlagos szín: a piros és kék alapszínek keveréséből keletkezik. Két alapösszetevője közül egyik a szivárvány színeinek kezdő, másik pedig a záró színe, ezért a keleti magyarázatokban a lila a két végső pontnak, a kezdetnek és végnek a jelölője. A Jelenések könyvében így olvasható: »Én vagyok az alfa és omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó« (Jel 22,13).”