„Harmincnyolcezer különböző (!) keresztény felekezet létezik” -– írta Hartmut Steeb, a Németországi Evangéliumi Aliansz (Evangelischen Allianz in Deutschland – EAD) vezetője abban a füzetben, amelyet a 2016-os imahétre adott ki a szervezet. A kérdést, hogy vajon miért nem lehetséges az, hogy a keresztények együtt imádkozzanak, már ennek a számnak az ismeretében is megválaszoltnak tekinthetnénk. Ennek ellenére az ember mégis furcsán érezheti magát, amikor két szervezet (és nem a harmincnyolcezer) egymás után következő heteken imahetet szervez az egységért. Miért nem sikerül legalább ennek a két szervezetnek az, hogy közös imahetet tartsanak?

Először az Aliansz imádkozott az idén, a témájuk az elveszett fiú példázata volt, amelynek kifejtését, napokravaló lebontását a cseh gyülekezetek készítették elő. Aztán pedig következett az Egyházak Világtanácsa és a Keresztény Egyházak Munkaközössége által szervezett ökumenikus imahét, amelynek középpontjában ez az igevers állt: „Arra hívattunk el, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük! (1Pt 2,9). Ennek anyagát pedig a lett gyülekezetek állították össze. 

Mindegyik imahétnek megvan tehát a maga súlyponti kérdése. De a cél azonos: egyszer egy évben a keresztények szerte a világon, Jézusnak a tanítványaihoz intézett mondatára emlékeznek, amelyben arra kérte őket, hogy egyek legyenek (Jn 17,21). Mindkét imahétnek nagy és sok évre visszamenő tradíciója van. Az Aliansz imahetet már 1861 óta tartják, az EVT által szervezett  imahét pedig 1909-ig nyúlik vissza, és egy katolikus atyától ered.

Ebben a régi tradícióban gyökerezik tehát az is, hogy ezek a szervezetek még nem találták meg az egymáshoz vezető utat. „Erős bázisú hagyományunk van, és mindenki felé nyitottak vagyunk” – mondta Hartmut Steeb Aliansz főtitkár. Az imahét elveszítené értelmét, ha a szervezetek fúziója során elveszítenénk azoknak a híveinknek a felét, akik jelenleg együtt imádkoznak ezen a héten.

Marc Witzenbacher lelkész, a Németországi Egyházak Ökumenikus Központjának vezetője (Németországi Protestáns Egyház – EKD) is gyakorlati okokból nem tartja kivitelezhetőnek a két imahét összekapcsolását. Az imahetek lefolyása már annyira beágyazott, hogy a fúzió nem áll egyik félnek sem az érdekében.

Néhány kereszténynek nehezére esik minden keresztényért imádkozni

Az Egyházak Világtanácsa révén életre hívott imahétnek alapvető súlypontja a keresztények egységéért való imádság – mondta Marc Witzenbacher. Az Aliansz imahét azonban liturgiailag inkább az imádságra koncentrál. De a két imahét se nem konkurenciája egymásnak, se nem ellenfele – hangsúlyozta Witzenbacher és Steeb is. Mindketten arra utaltak, hogy – legalábbis Németországban – vannak olyan emberek, akik részt vesznek mindkét imahéten.

Nemzetközi szinten azonban valószínűleg nem csak a tradíció és a gyakorlati okok azok, amelyek a keresztények egységéért való világszintű közös imádságot megakadályozzák. „Az evangéliumi keresztények között igen jelentős azoknak a száma, akik megtagadják azt, hogy a római katolikus egyházzal együtt imádkozzanak a keresztények egységéért” – vélte Odair Pedroso Mateus, az Egyházak Világtanácsának hit- és egyházértelmezés nevű bizottságának vezetője. Ő az, aki részt vesz az imahét előkészítésében és kivitelezésében. Szerinte különösen a latin-amerikai evangéliumi közösségek – amelyek a katolikus többségű kontinensen kisebbségben vannak – mutatnak példát az elutasító magatartásra.

Ezen kívül a világméretű Evangéliumi Aliansz közössége és az Egyházak Világtanácsa a hidegháború alatt eltérő módon álltak hozzá a keresztény egység és a misszió kérdéséhez. Így aztán sok Aliansz-tag számára nehéz a minden keresztény egységéért való imádság – így Odair Mateus.

Türelmesen dolgozik azonban mindkét fél azon, hogy ezeket az elválasztásra okot adó kérdéseket rendezzék. Az EVT például meghívta az Alianszt, hogy az elkövetkezendőkben a képviselőik megfigyelőként vegyenek részt az ökumenikus imahét előkészítésében. Az azonban nem ismert, hogy az Aliansz elfogadta-e a meghívást. Egy azonban biztos: a 2017-es évi imahét előkészítése az Egyházak Világtanácsa és a Keresztény Egyházak Munkaközössége részéről már lezajlott. Közös előkészületek nélkül.