„Mint az első és mint a legutolsó, / boldog a nap, a fűszálon imbolygó, / a rítuson a ritmus és a rend, / az idillen az éden átdereng…” Halmai Tamás Káprázat című versének első négy sorát juttatta eszembe a 8. Templomkert rendezvény hangulata. Hiszen mint eddig az összes Családi Piknik és Piacon, e napon is úgy tűnt, hogy tenyerén hordozza az igényesen kialakított projektet a Mindenható. Ezt igazolták a mindig kockázatosnak számító szabadtéri istentisztelettel egybekötött projektnap lelki ajándékai, kulturális élményei és a baráti asztalközösségek.

„Kettős áldás” kísérte a Fót-Mogyoródi Evangélikus Egyházközség lelkészének, dr. Cserhátiné Szabó Izabellának ötletét: a tavasszal indított és azóta gyönyörű szárba szökkent Templomkert – mintakert és a tanévnyitó istentiszteletet is magába foglaló 8. Templomkert Családi Piknik és Piac is megvalósulhatott. A fótiak nem tréfáltak: a mintakert létesítése során (melynek másik része majd pihenőkert lesz a gyülekezet számára) a parlagon (sőt picit gazban) heverő területet profi kertésszel gondolták újra, és terveztek, veteményeztek, megvalósítottak. Ehhez a projekt nyújtott anyagi segítséget.

Később, a Családi Nap során pedig megmutatták, milyen összetartó, áldozatkész, nagylelkű közösség a fóti. A reggel felállított „csupasz” színpadból – na jó, egy szoknya azért volt rajta – az istentisztelet kezdetére fantasztikus csokrokkal, cserepes és vágott növényekkel díszített kertet hoztak létre. Még arra is gondoltak, hogy a helyi fellépők vagy más vendégek munkáját egy-egy gyönyörű, kötött csokorral is meghálálják.

Jó volt látni ezen a reggelen egy metamorfózist: hogyan alakul át egy Piactérnek elnevezett városi park a Templomkert Családi Piknik és Piac ideális helyszínévé: szabadtéri oltár, főző családok a park másik végén, az út mentén pedig színes sátrakban és asztalokon pakoltak ki az árusok: a jól ismert sajtos, kolbászos mellett velünk volt a „lekvárosember”, a könyvárus bácsi, kézműves textíliák, levendulás termékek, fazekasság, vintage darabok, sőt üvegből készült gyönyörű ékszerek is.

A családi istentisztelet keretében „ékszer volt” Németh Zoltán lelkész egész gyülekezetet lelkileg és testileg is megmozgató igehirdetése is. Kérdésemre a Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője elmondta, hogy az interaktív igehirdetés arra tett kísérletet, hogy a jelenlévők számára élményszerűvé tegye, miért érdemes vállalni a Krisztus-követéssel együtt járó nehézségeket. A gyerekek és a felnőttek három nyaralási forma közül választhattak: a sátras vándortábortól a falusi turizmus keretében kínált önellátó vendégházon át, a teljes kiszolgálást és luxust jelentő szállodáig. Elhangzott, hogy a kényelem, a biztonság egyre fokozódik, ahogy a sátortól indulva a szálloda felé haladunk, ugyanakkor ezzel együtt lényeges tartalmak egyre inkább háttérbe szorulnak a kényelem növekedésével, nevezetesen a kaland, meglepetés, játék, közösség stb. A játékban az is kirajzolódott, hogy a résztvevők Jézus személyét, a jézusi életmódot és életszemléletet leginkább a sátortábor szimbólumához kapcsolják. Ugyanakkor külön tanulságos volt a szállodát választó kamasz fiatalok csoportjának érvelése, miszerint nem az a lényeg, hogy Jézus hová tartozik a három közül, hiszen ő mindenütt ott van, és ahol ő van, ott az Isten Országa, akár a szállodában is.  Elhangzott, hogy miközben érthető módon vágyunk a biztonságra, kényelemre, kiszámíthatóságra, ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az életnek értelmet adó tartalmak annál inkább adatnak nekünk, minél inkább van bátorságunk „belemenni” a bizonytalanba, a kényelmetlenbe, a kiszámíthatatlanba.

A kulturális programok kavalkádja a közösen elköltött, változatos ebéd után kezdődött: dr. Cserhátiné Szabó Izabella megnyitó beszéde után Németh Zoltán, a Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője szólt összefoglalva a három évet (2015-2017) és köszönte meg Veres Andi projektkoordinátori munkáját.

A helyi színeket a Népművészeti Szakközépiskola népdalénekesei, a Mogyoródi Karikás Néptánc Egyesület fantasztikus táncosai és a Fóti Baptista Gyülekezet fúvósai képviselték, akik nagy örömünkre és meglepetésünkre az ökumené jegyében az Erős vár a mi Istenünket is elfújták.

A fellépők közül most sem maradhatott el a skótdudás, aki nemcsak műsort adott, hanem  - mint ahogy minden esetben – áldást fújt a helyre, tehát Fótra, Csocso bohóc, aki ismét nevetésre fakasztott kicsit és nagyot, a Palinta Társulat, akiknek családi koncertje jól megmozgatta a jelenlévőket és Müller Péter Sziámi és a Song4U zenekar Aki vigyáz ránk minikoncertje – ami végül a közönség biztatására nem is lett annyira „mini”.

Az első és az utolsó - részese lehettem mindkét alkalomnak: az elsőn, Zuglóban még nem tudva, milyen is lesz ez az egész, kicsit izgulósan, de bizakodva, Istenbe vetett hittel, nagy lélekkel, sok segítséggel – láttam, ahogyan megszületett. Minden alkalommal bevonva a helyieket: polgármestereket, városi elöljárókat, támogatókat, a gyülekezet és „holdudvarának” a tagjait, sőt polgárőröket, rendőröket, mindenkit, akinek egy kicsit is fontos volt a Családi Nap. Láttam, hogyan működik ez „nagyban”: a Művészetek Völgyének  - idézem a főszervezőket -  erős programmal készülő, méltán és mindenki által becsült és szeretett Wartburg udvarát, ahol megfordultak (sőt főztek) püspökeink, más egyházak és a Földművelésügyi Minisztérium prominens személyiségei is, fűszerezve evangélikus „sztárjainkkal”. Végül pedig láttam, ahogy „beérett”: egy lelkes gyülekezet, egy gondoskodó, hiteles lelkész, egy modern interaktív istentisztelet és igényes kulturális kavalkád. Ez a Templomkert Családi Piknik és Piac pontos leírása. Ezért érdemes volt, mert az idillen valahogy mindig átdereng az éden.