Megnéztük az útikönyvek által szinte kötelezően ajánlott látványosságokat, egyebek mellett a milánói dómot és körülötte a Fő teret, Leonardo Da Vinci híres lovas szobrát, a Pirelli Hangar Biococcát, ahol fiatal modern művészek installációit láthattuk. Aztán bebarangoltuk a város minden zegét-zugát, jártunk gyönyörű kis olasz utcácskákban, beültünk egy rövid időre egy spanyol nyelvű misére, eldugott kis családi kávézóban finom kávét és mennyei croissant reggeliztünk, magyarul beszélgetve és német nyelvű újságot olvasva.

Egyik nap pedig sikerült megtalálnunk a város pompás heti piacát, ahol kóstoló kóstolót követett, majd finomabbnál finomabb gyümölcsökkel, zöldségekkel és helyi őstermelők specialitásaival felszerelkezve, a gyülekezeti terem udvarán, elfogyasztottuk a házi kenyérből, olasz sajtokból és mindenféle finomságból álló ebédünket. 

Az utolsó előtti nap részt vettünk a helyi közösség olasz–német kétnyelvű istentiszteletén, ahol bemutatkoztunk és röviden meséltem gyülekezeteinkről, majd közös úrvacsorát vettünk. Később pedig egy jót beszélgettünk az azt követő szeretvendégségen. Másnap pedig már a helybeliek otthonosságával szálltunk fel a metróra, csomagjainkkal megpakolva, hogy hazaérve családjainkhoz, megtarthassuk élménybeszámolóinkat és átadhassuk a gondosan kiválasztott ajándékainkat nekik.