Hirtelen támadtak „közös ügyek”, kérdések, amelyekre közösen próbáltuk a megoldást megtalálni: például a parkolás az udvarban és a ház előtt. Ugyanazokat a vállalkozókat bíztuk meg, akiket a könyvtár, így a költöztetés, bontás „kompaktabban” ment. Például a nagy jegesedés, ónos eső idején bizonyos munkálatokat át kellett ütemezni, előbb érkeztek a faszerkezetbontók, de sikerült megoldani.

A levéltárban dolgozó „költöztetési brigádok” tagjaival igyekeztünk jó kapcsolatot kialakítani: kávét, sőt csokoládét „osztottunk” nekik, érezték, hogy „együtt vagyunk”. Megbízhattunk egymásban, kitanítottak bennünket, hogyan megy a költözés. Ami egy gyűjtemény, egy levéltár esetén azért mégiscsak nagy dolog.

Amúgy igyekeztem végig fényképezni az egyes lépéseket; elég érdekes dokumentáció keletkezhet az anyagból. Hiszen a levéltár bútorzata és berendezése is száz év produktuma, maga is „forrásértékű”.

Számunkra egy költözés nagy vállalkozás. Igyekeztünk a levéltári anyagok rendjét „fokozni”, a költözés során olyan sorrendet kialakítani, amely az eddigi zsúfoltság után helyreállítja a levéltári anyag szerkezetét. Budapest Főváros Levéltárában, új raktárunkban most először férünk el és kaptunk modern, mobilraktáras elhelyezést. Most derült ki a levéltári anyag pontos mennyisége: eddig ezer folyómétert „lebegtettünk”. Az országos irodától átvett anyagokkal együtt ez végül másfélszerese, ezerötszáz folyóméter lett.

Sajnos a költözés során egy bútordísz eltűnt, de nem találjuk a reflektorainkat sem. Egy pályázati dosszié is elkallódott(„lappang”). Ezek bosszantó dolgok, de talán „járulékos veszteségek”.

Az évek óta csak halmozódó irodai és raktári irat- és nyomtatványhalmokat azonban kénytelenek voltunk rendezni. A gazdasági anyagból is jelentős selejtezést sikerült végezni: az ötvenes évek protestáns üzemi konyhájának ételszámláitól és egyéb bizonylatok tömegétől váltunk meg.

Persze „jó lett volna” több mindent előre tudni a költözés kapcsán. Jó lenne, ha a tervek nem a kiürítés után alakulnának. Jó lenne, ha bevonnák a könyvtárat-levéltárat annak megtervezésébe, hogy milyen lesz saját jövendő kinézete. Elhelyezésről, kialakításról vannak még kérdéseink, de reményeink is.

Az épületre mindenképpen ráfér az alapos felújítás, és ez indokolja ezt a nagyszabású költözési akciót. A levéltárra különösen ráfért a renoválás: a legalább tíz éve teljesen betelt raktárak jelentősen rontották a munka hatékonyságát, új anyagokat csak „cipőkanál-akcióval” tudtunk elhelyezni. A falak évtizedek óta lehangolóan festetlenek, elhanyagoltak voltak, a belső raktár padlója süllyedt, a falak repedeztek, hullott a vakolat. A szekrény elbontása után a falban akkora repedés tátong, hogy átláthatunk rajta. Bizony érződött, hogy a levéltárra nem sok energia és felújítási készség jutott, van tehát mit pótolni.

Az új hely az Üllői út 25.-ben ígéretes. Persze még sok minden nincs megoldva: a közös helyiségek takarítása (és lehangoló a lehasználtsága), a biztonság kérdése, a vizesblokk és irodák közötti túl nagy távolság, a folyosói raktár más részleg általi lefoglalása, az épület-karbantartás vontatottsága, az egyszerre több helyen működés megszervezése. A világos, új helyiségek, újrafestett falak, részben a felújított padló persze üdítő hatású (az új padló kicsit túlzottan szaglik). Az új helyzettel még barátkozunk.„Lakva ismeri meg…”