A kisgyermekek körül forogtunk. Ugye ismerős? A hitoktatás másról sem szól. Hogyan tudom megszólítani a rám bízottakat? A meghívóban is így olvashattunk ez előttünk álló napról: „Vajon milyenek a kisgyermekek, akikre Jézus mutat rá? Mire akarja felhívni a figyelmünket, amikor azt mondja tanítványainak, hogy »ilyeneké az Isten országa«(Lk 18,16)? Milyeneknek látjuk, és milyennek lássuk a gyerekeket, amikor iskolai és óvodai hittanórán vagy gyülekezeti alkalmakon foglalkozunk velük?” 

Eszter áhítata után meleg váltásban következett dr. Bácskai Károly rövid áttekintése a „Gyermekek és kisgyermekek a  Bibliában” címmel. Ebből három gondolatot szeretnék kiemelni. 1.  A gyerekekkel való foglalkozás nem más, mint Istentisztelet, hálaadás. 2. Gyereknek lenne igazából egy állapot, az Istennek alkalmas állapot. 3. Egy gyerek felkarolása a Mindenhatónak tett jó cselekedet.

Miután megvendégeltük magunkat egy kis frissítővel a HÖK büféjében, mentünk is tovább, mindenki a maga által választott csoportba. Három lehetőség volt:  1. Megismerni az „Együtt az úton” című óvodai hitoktatási segédanyagot Lacknerné Puskás Sára és Tóthné Szebeni Gyöngyi vezetésével, 2. Esetmegbeszélő csoporton venni részt Seres-Busi Etelka koordiánálásában 3. Találkozni a Godly Play módszerével Kodácsy-Simon Eszter segítségével.

Én csak az esetmegbeszélő csoportról tudok beszámolni, mert azt választottam. Külön cikksorozatot lehetne indítani az ott hallottakból. A lényeg az, hogy rengeteg a  problémás gyerek, akik feladják a leckét a hittanároknak. Felmerült  a kérdés, hogy vajon miért lettek ennyire kezelhetetlenek a mai gyerekek? Seres-Busi Etelka, a csoport vezetője szerint ehhez nagyban hozzájárul az az információrobbanás, amivel nem biztos, hogy az idegrendszer könnyedén megbirkózik és problémamentesen feldolgozza a beáramló hatásokat. Illetve szóba került számos – egymásnak ellentmondó - szülői, pedagógusi elvárás, valamint a kommunikáció gyakori „elcsúszása”, félreértett helyzetek, nem tisztázott üzenetek is.

Az ebéd után „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” (Mt 18,3) mottóval Csáky-Pallavicini Zsófia előadása következett. Amit útravalóul kaptam: akinek nincsenek kérdései Istenről, személyes válaszai sem lesznek. A gyerekkel kell lenni, mindennapi tapasztalatait Istenhez kötni. Ne arra figyeljünk, milyen lesz a gyerek, hanem milyen ő most, ahol az úton (a saját útján) jár.

Az utolsó blokkban ugyancsak három lehetőség közül választhattunk: Az óvodai segédanyaggal és a Godly Play-jel való ismerkedés mellett a gyermekteológia kérdéseiben merülhettünk el Szabóné László Lilla vezetésével. 

Én itt egy új módszerrel ismerkedtem meg, ez pedig a már említett Godly Play, amely a bibliai történeteken keresztül a lelki élmény szerzését tűzi ki célul. A történetek elmondásának ezen útja részben a Montessori pedagógia alapjaira épül, sok természetes anyagot használ a szemléltetéshez (például homokot, fát, textilt), s nagyban igényli a résztvevők kreativitását, személyes bevonódását. 

Most jutottam el az elmúlt öt év alatt erre a továbbképzésre, de mostantól mindent megteszek, hogy el tudjak menni, mert sokat hoztam haza az itt szerzett tapasztalatokból.