Minden javunkra van

Minden javunkra van

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kondor Péter
Életének százharmadik évében elhunyt nagyapám katonatisztként szolgált a doni ütközetben, ahonnan menekülve orosz fogságba esett. Harminchárom évesen háromszor ítélték halálra. Halottnak nyilvánították. Itthon elbúcsúzott tőle a családja. Hét év hadifogság után tért haza, és kellett elölről kezdenie az életét. Istentől kapott erővel, erős akarattal, másokat is szolgálva, a régi bajtársakat felkutatva, élete végéig segítve és felkarolva járta végig hosszú életútját.

Lelkészként a gyülekezetekben és diakóniai intézményekben szolgálva sok hasonló élettörténetet hallgattam végig, köztük egész életükre megkeseredett, a szenvedésektől megfásult emberek történetét éppen úgy, mint az Isten kegyelmét, életújító szeretetét a nehézségek között is megtapasztalt testvérek bizonyságtételét. Megtanultam, hogy ugyanaz a fájdalmas esemény két különböző személyben teljesen ellentétes hatást válthat ki. Van, akit végleg elkeserít, lesújt, mást megfinomít, felemel. Attól függ, hogy kinek-kinek milyen a belső hozzáállása ahhoz a szenvedéshez.

Három kereszt állt egyszer egy júdeai dombon, ahol ugyanaz történt mindhárom emberrel. Keresztre feszítették őket. Ez három különböző hatást gyakorolt rájuk. Az egyik panaszkodott, szidta Jézust, hogy miért nem szabadította meg önmagát meg őt is. A másik ugyanebben a nehéz órában bűnbánatra jutott, s így meglátta a mennyország kinyíló kapuját önmaga előtt. A harmadik ezzel a kereszttel megváltotta a világot. Ugyanaz az esemény, de más-más eredménnyel.

Nem az a legfontosabb tehát, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mit teszünk vele, miután megtörtént. Hogyan fogadjuk, és mire használjuk fel. A hívő embernek nem menekülnie kell a szenvedések elől, nem is csak elviselnie valahogy, hanem felhasználnia. Felhasználni arra, hogy teljesebb életre jussunk általa. Emberibb emberré, megértőbb és hívőbb lélekké formálódjunk. Így lehet értelme mindennek. Így igaz, amit Pál ír a Római levélben (Róm 8,28): „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…”

Tudjuk, mondja tehát Pál. Nem látjuk, nem érezzük, nem tapasztaljuk, hanem tudjuk. Ha a látszat az ellenkezőjét mutatja, akkor is tudjuk. Azért tudjuk, mert olyan Istenünk van, aki ezt a nagy igazságot már egyszer egy megrendítő példával igazolta. Ez a példa pedig Jézus keresztje. Tudunk-e nagyobb rosszat, nagyobb gonoszságot elképzelni, mint Jézus kivégzése? Van-e nagyobb fájdalom, mint a golgotai gyötrődés? Létezik-e égbekiáltóbb igazságtalanság, mint Jézus halála volt? Nem! És Isten ebből a legnagyobb rosszból hozta ki a legnagyobb jót, a megváltást, a bűnbocsánatot, az örök élet kapujának megnyitását. Ilyen hatalmas és jó az Isten, ilyen elképzelhetetlenül jó! Ezért tudjuk, feltétlen bizonyossággal, hogy nekünk is minden rossz javunkra válhat valamiképpen. 

Lehet, hogy nem értjük, mi történt, és hogy miért történt úgy, ahogyan történt. De ami érthetetlen, az nem mindig értelmetlen! Sőt nagyon is megvan az értelme mindennek egy magasabb síkon. Számunkra most még érthetetlen módon. Minden javukra van azoknak, akik az Istent szeretik. Az Istent! Nemcsak Istennek az ajándékait, áldásait, hanem őt magát. Az ajándékai nélkül is szeretik. Az olyan ajándékai nélkül, mint az egészség vagy a fiatalság lendülete és szépsége vagy az élet boldogsága. Mert ez mind az ő ajándéka.

Akik tehát nemcsak az Isten ajándékait, hanem magát Istent szeretik, azt az Istent, akinek a szeretete, jósága, kegyelme akkor is megmarad, ha minden egyéb ajándéka elveszett. Sokszor csak akkor nyílik meg a szemünk az Ajándékozó meglátására, amikor elveszítjük egyes ajándékait. Meg kell tanulnunk Istent magáért Istenért szeretnünk, nem pedig az ajándékaiért. Mert előbb-utóbb eljön mindenki életében a pillanat, amikor minden egyéb elvétetik: pénz, család, erő, egészség, barátok, minden. Akkor igazán csak Isten marad, Isten az ő szeretetével, és Istenben minden. Az egész örök élet.

Akik tehát az Istent szeretik, akik Istent Istenért szeretik, talán így még egyértelműbb: akik Istent Jézusért szeretik, azoknak minden javukra van. Ezért formál, erre érlel bennünket az Úr. Ilyen hatalmas, ilyen jó az Isten. Szeresd egyre jobban! Szeresd hát teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből! És légy nyugodt, hidd el, „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2018. november 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Kondor Péter - Égtájoló -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!