Tudni kell ehhez, hogy elég nagy volt közöttünk a kor­ különbség. 1994-ben, amikor a közös szolgálatunkat kezd­tük, ő hetvenkét éves volt, én pedig harmincegy. Tudom, nem azért mondta, hogy felmentést kapjon a gyülekezeti feladatok alól, hiszen nemcsak jól tartotta magát, de a kö­zösségünkben adódó valamennyi munkából kivette a ré­ szét, az udvarrendezéstől a favágáson át az építkezésekig. Talán magában és a környezetében is tudatosítani akarta életkorának előrehaladását és az élet ajándék jellegét. Minden nap ajándék...

A mostani nehéz időkben ádventben, a karácsonyi ké­szülődés és várakozás lázában különösen is sokszor eszem­be jut Gyuszi bácsi mondata. Minden nap ajándék. Nem „minden napra egy ajándék” – amelyet az ajándékosztó ádventi naptárak kínálnak, naponta egy-egy elrejtett édes­séggel vagy valamilyen aprósággal. Maga az élet és annak minden napja az ajándék, amelyet Istentől kaptunk.

Közel egy éve robbant be a köztudatba az addig is­meretlen, de veszélyes vírus, a Covid-19. Azóta uralja a médiát, és befészkelte magát a mindennapjainkba. Az egész világon felborította az emberek megszokott életét. Lényegtelen apróságnak tűnik, hogy be kellett zárniuk a színházaknak, és hogy megfagyott a sportélet, ahhoz ké­pest, hogy cégek, vállalkozások ezreit döntötte be a vírus nyomán kialakult válság, és hogy emberek millióit hozta rendkívül nehéz helyzetbe.

Erősen megzavarta egyházi életünk rendjét is. A vírus­ helyzet első robbanásakor templomainkat be kellett zár­nunk, és istentiszteleteinket át kellett vinnünk a virtuális térbe. A helyzet időszakos javulásakor korlátozott mérték­ben kinyithattunk ugyan, de az úrvacsora évében mégis alig tudtunk élni ezzel az áldott ajándékkal.

A korlátozó intézkedésekből fakadó kellemetlensé­geket sem viselték jól az emberek. Ám a fertőzés kiszé­lesedésével, a naponként érkező szomorú hírek nyomán, a betegek és a halálozások számának növekedésével, de különösen az ismerősi körben előforduló esetek gyarapo­dása miatt egyre több embertársunk lelkére telepedett és telepedik rá a félelem. Mi lesz, ha engem vagy a közeli szeretteimet is eléri ez a furcsa vírus, amellyel szemben tehetetlen a sokszor mindenhatónak gondolt modern kori orvostudomány? Mi lesz, ha rosszul reagál az immunrend­ szerem vagy a szeretteimé?

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Mi, magyarok haj­ lamosak vagyunk arra, hogy a dolgok negatív oldalára fó­kuszáljunk, és szinte észre se vegyük a másik oldalon lévő pozitívumokat vagy akár magát a csodát. Látásom szerint az egyáltalán nem baj, sőt nagyon is fontos, hogy a mos­tani rendkívüli helyzet szembesít bennünket a törékeny­ségünkkel, mert az életünk tényleg törékeny. Egyébként nem csak a pandémia idején, mert előtte is az volt, és ha – reménység szerint mielőbb – a Coviddal szemben nem leszünk már ennyire kiszolgáltatottak, a törékenységünk azért utána is megmarad.

Jobban rá kellene csodálkoznunk a gyógyulás ajándé­kára. Merthogy a betegek túlnyomó többsége kisebb-na­gyobb megrázkódtatás után mégiscsak meggyógyul. Az or­vostudomány még fel sem térképezte ennek ez új vírusnak természetét, nincs még gyógyszer és biztos gyógymód, de az embert belülről védő, a teremtő Istentől kapott immun­ rendszer kifejezetten jó hatásfokkal működik.

Szabad felfedeznünk minden gyógyulásban Isten csodá­ját. Mi sokszor tévesen azt hisszük, hogy az élet természe­tes, a halál a természetellenes. Pont fordítva van. Sajnos a halál a természetes, az élet viszont csoda. Ahogy magam is haladok előre a korban, egyre nagyobb igazságként ismétel­ getem Gyuszi bácsi mondatát: minden nap ajándék. Egyre tisztábban látom, hogy nemcsak hetvenkét év után, hanem előtte is. Nemcsak pandémia idején, de előtte és utána is.

Az idei ádventben is rácsodálkozhatunk arra, hogy Is­ten, aki megajándékozott bennünket a földi élet csodá­ jával, még az eddig ismertnél is lényegesen többet akar nekünk ajándékozni. Már attól jobban érezzük magunkat, ha törékeny életünk minden napját ajándékként vesszük Isten kezéből, de mi ez ahhoz képest, amit a karácsony­ kor érkező gyermekben, Jézus Krisztusban kaptunk?! Ne­künk, akik múló életünk minden napját a halál árnyékának völgyében éljük, elhozta az igazi világosságot és az igazi reményt. Közel hozta és elérhetővé tette számunkra az örökkévalóságot. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2020. december 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.