Minden pillanatban nevelünk

Minden pillanatban nevelünk

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Sztrókay Edit, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium történelem és hittan szakos tanára arról is szól, a hittanórákon milyen kérdések foglalkoztatják a mai gimnazistákat, és az is kiderül, mi a rejtett tanterv.

– Gimnáziumban hittant tanítani komoly kihívás. Miként lehet az evangélium üzenetét iskolai keretek között jól átadni?

– Valóban nem könnyű kötelező tantárgyként, heti két órában, a tudást osztályozva tanítani a hittant. A helyzetemet tovább bonyolítja, hogy elsősorban történelmet tanítok, nehéz a hittanórán kilépnem abból, hogy a kötelező érettségi tantárgyhoz hasonlóan kérjem számon a tananyagot. Új hittankönyveink azonban segítenek abban, hogy élvezhetően tudjunk tanítani. Ugyanakkor be kell vallani: az iskolai hittanórákat a gyülekezeti hittanhoz képest nehezebb interaktívvá, a közösség megélésének helyévé tenni. A filmek, a bibliai történetek nyomán folytatott beszélgetések sokat jelentenek a diákoknak. Főleg az idősebbek nagyon mély, az életükre vonatkozó következtetéseket osztanak meg velünk az órán.

– A hittanórákon mely kérdéskörök foglalkoztatják leginkább a diákokat?

– Némelyeket a komolyabb teológiai témák – mint a szenvedés, vagy hogy miért van rossz a világon – érdekelnek. Sok a személyes tárgyú kérdés is, például a családon belüli kapcsolatok, a barátság, a szerelem és a párválasztás témájában.

– A hétköznapokban miként jelenik meg a kereszténység a Fasor életében?

– Hitoktatóként is, és elkötelezett evangélikusként is nagyon fontosnak érzem, hogy aktívan tegyek azért, hogy minél inkább láthatóan keresztény iskola legyünk. Ez a szekularizált és teljesítmény-központú világban nem egyszerű. Pedagógiai programunk részeként imádsággal kezdődik és zárul minden tanítási nap. Ennek elősegítése érdekében szeptemberben a hittan-munkaközösség képviseletében a tantermekben elhelyeztem egy kis imagyűjteményt. Félévente tartunk a diákok számára csendesnapokat. Arra törekszünk, hogy a tartalmuk közelebb vigye a jelenlévőket Istenhez. A tavalyi tanév csendesnapján külön imaszobát rendeztünk be. Gyertyákat gyújtottunk, meghitt helyet hoztunk létre. Ide a szünetekben vagy a nap végén lehetett bemenni. Azt hittem, ez periferikus program lesz, de hála Istennek, nem lett igazam. Többen éltek a lehetőséggel: bementek, igét olvastak, elcsendesedtek.

– Milyen alkalmak segítik a diákok lelki töltekezését?

– Az új diákok gólyatábora nemcsak közösségépítő, hanem lelki alkalom is. Osztályfőnökként csendeshétvégéket is szervezek, ezeknek meghatározó része az igei tartalom, az áhítatok és a tematikus beszélgetések. Arra is törekszünk, hogy ne csak az iskolánkhoz kapcsolódó fasori gyülekezet istentiszteletére menjünk el évente, hanem év közben osztályunk egy-egy diákjának a gyülekezetét is meglátogatjuk. A előző osztályom különleges volt annyiban, hogy többen is tanultak benne az én gyülekezetemből. Nagy élmény volt, hogy az érettségi előtti vasárnap budavári gyülekezetünkben az istentiszteleten megáldották a végzős diákokat. Erre az alkalomra más osztálytársak is eljöttek. Együtt kimentünk, és áldást kaptunk. Összeforrt a gyülekezet és az iskola gondolata…

– Mit jelent önnek a tanári szolgálat?

– Pályaválasztásomtól kezdve hivatásomnak tekintem a tanári munkát. Megrázó belegondolni, hogy hatással lehetek emberekre. Ez a szolgálat nagy felelősség, hiszen bár megvan a célom, hogy mit szeretnék közvetíteni, de azt is tudom, van igazság abban, amit a pedagógia rejtett tantervnek nevez: nem tudhatom, mivel váltok ki nem kedvező hatást. Izgalmas, hogy minden pillanatban nevelünk, példát adunk, és tanítunk valamire. Fontosnak tartom, hogy lássák a gyermekek: amit tanítok, lelkesít, és hogy ezt a lelkesedést a számukra is átadjam. Tapasztalom, hogy ez a fiatalok pályaválasztására is kihat: ők is olyan munkát szeretnének majd vállalni, amit hasonló örömmel tudnak végezni. Korán megtaláltam az utamat. Hiszem, hogy Isten mutatta meg, mely talentumokat tudok jól használni. Arra törekszem, hogy szakmailag megalapozott tudással tanítsak, ugyanakkor emberileg is odaforduló, bizalmon alapuló viszonyt alakítsak ki a diákokkal. A Fasorban tanítani kiváltság, büszke vagyok arra, hogy egy nagy múltú intézményben dolgozhatok. Úgy érzem, ezáltal valamit hozzátehetek az egyházam épüléséhez is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 51–52. számában jelent meg 2019. december 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!