Délelőtt 10 órakor, amikor még a köd egy kicsit csípte a kezeket és arcokat, megérkezett a gyülekezet udvarába egy lelkes, lányokból és tanárnőjükből álló csapat, akik már ekkor hangos csevegés és nevetgélés kíséretében hozzáfogtak az ebéd elkészítéséhez. Hagymát, krumplit, paprikát pucoltak és aprítottak, kolbászt szeleteltek, hogy aztán a két nagy üstben nemsokára fortyogni kezdjen a paprikás krumpli, és az egész iskola jóllakhasson.

Pontban 11 órakor gyűltek össze a többiek az iskola futballpályáján, hogy – a program hagyományát tartva – ott tudják meg, kinek mi lesz a feladata. Ezek után a felnőttek vezetésével csapatokra oszlottak, és ki-ki elfoglalta a saját helyét. A legtöbb feladatot a faeszközök csiszolása és festése adta. Többek között nagy, kültéri asztalokat – amelyek a táborokban nélkülözhetetlenek –, kerti bútorokat, és egy kétszárnyú kaput csiszoltak, majd festettek le a lelkes önkéntes diákok.

Egy lánycsapat a templom és a parókia előtti mini park rózsalugasait tisztította meg, egy népes csapat pedig az udvart díszítő leandereket ültette át nagyobb cserépbe, ami igen kemény feladatnak bizonyult, ám sikerrel megbirkóztak vele – néha szó szerint. A csákányt, madzagot, mérőszalagot ragadott fiúk az udvart átszelő járda folytatásához ásták ki a térkő helyét, majd a templom ablakain lévő szúnyoghálókat cserélték ki, illesztették rá a fa keretre, méretre vágva és rögzítve, hogy újra teljes védelmet nyújtson a cseles bogarak ellen.

Ezalatt egy másik csapat az udvarban lévő nagy garázs lábait csiszolta le, hogy festésre kész állapotba hozzák, illetve kipakolták a sörasztalokat és sörpadokat is, hogy együtt költhessük el az ebédet, amelynek illata ekkorra már belengte a gyülekezet udvarát. Az iskolában is maradt egy elhivatottan dolgozó gyerekcsapat, akik felnőttek vezetésével kerítésléceket és udvari kiülőket festettek, illetve az óvoda új udvari játékának helyét készítették elő.

Az alsótagozatosok iskolaépületük őszi díszítésével foglalatoskodtak, melynek csodaszép, színes eredményei egy szempillantás alatt mosolyt csalnak majd a borongós őszi időben is a kedves kis arcokra. Az ebédet énekes imádsággal kezdve először az alsósok, utána a felsősök költhették el. A jó levegőn végzett, jó hangulatú kétkezi munka meghozta a gyümölcsét az evés terén is: szinte nem is volt olyan diák, aki ne evett volna kétszer a nagy gonddal elkészített paprikás krumpliból.

A nap utolsó etapja: a szemétszedés és rendrakás közben több ízben előfordult, hogy gyerekek és felnőttek meg-megálltak és elismerő tekintettel pásztázták végig az udvart. Az öröm mosolya húzodott aztán arcukra, amikor az újra szépen csillogó asztalok, nagy kapu, az új földben díszelgő leanderek, a tisztán hívogató rózsalugasok, az újra teljes védelmet nyújtó szúnyogháló, a térkőre várakozó, kiásott hely, és az újra rendbetett garázs is mind-mind tanúskodtak a jól végzett munkáról.

Önként, egymásért, a közösségért – ez volt a nagy csapat jelszava arra a napra, és egytől-egyig mindenki önzetlenül, odaadással végezte a feladatát a legjobb tudása szerint. Ahogy tavaly is, most újra megtapasztalhatták, mennyire jól tudnak együtt dolgozni, és milyen szép, kézzelfogható gyümölcse lehet az együtt, önzetlenül végzett munkának. Ez volt a cél. Ha nem is pont 72, de jónéhány óra kompromisszum nélkül, önként, egymásért, a közösségért. Ez volt a cél, és itt mindenki célba ért.