Nagy volt az izgalom szerdán a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskolában, legalábbis az elsősöknél. Erre két okuk is volt a kicsiknek: egyrészt „idegenek”, másrészt volt óvó nénijeik látogattak el hozzájuk egy-egy órára.
Az „idegenek” az Erasmus program keretében Bonyhádra érkezett pedagógusok voltak: három török, három olasz és két német vendéget fogadtak a héten az iskolában. – A pályázati projektben Németország, Olaszország, Törökország, valamint Magyarország vesz részt – tájékoztatta a teol.hu-t Bábelné Rein Mária tagintézmény-vezető. Hozzátette: a Völgységbe harmadik állomásukként érkeztek a vendégek, korábban már jártak csoportok Németországban és Olaszországban.
A vendéglátók – a helyi főkoordinátor, Horváthné Bék Mária vezetésével – kitettek magukért, sűrű programot szerveztek a látogatóknak.
Hétfőn fogadta a vendégeket Filóné Ferencz Ibolya, a város polgármestere, meglátogatták a Völgységi Múzeumot. Kedden megnézték az óvodákat, foglalkozásokat látogattak, az estét pedig a német házban töltötték. Horváth Klára, a Bonyhádi Varázskapu Bölcsőde és Óvoda intézményvezetője elmondta: látogatóik nagy érdeklődéssel figyelték a csoportszoba berendezését, a használati tárgyaikat, különösen felkeltette az érdeklődésüket a sófal, amely a mikroklíma javítását szolgálja. Kérdéseket tettek fel a telephely vezetőjének a gyerekek összetételéről, a pedagógiai tevékenység tartalmáról, a napirendről, a kétnyelvű nevelés mikéntjéről.
Az iskolában a hétfő és a kedd reggeli áhítaton is részt vettek, ahol minden bizonnyal elnyerte a tetszésüket a gyerekek lelkesedése és aktivitása, mert azt mondták nekik: Mindig maradjatok ilyen jók és tiszták! Szerdán az iskolai óralátogatást követően részt vettek a kimagasló eredményt elért diákoknak szervezett geresdlaki kiránduláson, majd a Kränzlein csoport adott nekik tánc és harmonika bemutatót, végül megtekintették az esti Pécset. Csütörtökön Tihanyba látogattak. Pénteken került sor a projekt zárására, a héten elkészült közös munkák elhelyezésére (házikókat építettek), a záróünnepségre, és még arra is jutott idő, hogy a piacon megnézzék a helyi termékeket, termelőket, délután pedig Budapestre is ellátogattak.
A vendégek egyébként nem jöttek üres kézzel, olyan ajándékokat hoztak a saját intézményeikből, amelyeket az ott nevelt gyerekek készítettek, így az ifjak között is kapcsolat épült.
Az iskolában a szerdai óralátogatáson a külföldi vendégek mellett az elsősök egykori óvó nénijei is részt vettek. A gyerekek nagyon várták őket, és meg akarták mutatni, hogy milyen ügyesek. Nem is volt gond a foglalkozásokon az aktivitással.
A vendéglátás célja részben az volt, hogy az óvoda pedagógusok megnézhessék, mennyit fejlődtek egykori neveltjeik, a bemutató órák után pedig összeültek a tanító nénikkel egy konzultációra, megosztották tapasztalataikat, beszéltek az együttműködés további lehetőségeiről, hogy mi az, amit javítani, könnyíteni lehetne még az iskola–óvoda átmeneten.
Sokadik alkalommal találkoztak a pedagógusok. Horváth Klára intézményvezető elmondta, évtizedekre visszanyúló együttműködés eredménye a látogatás, amelyet folyamatosan lehetővé tesz számukra a köznevelési intézmény. Az általános iskola kiemelt partner, hiszen az óvodában tulajdonképpen az iskolai élet megkezdésére készítik fel a gyerekeket. Vannak közös fejlesztési feladataik, és várhatóan lesznek olyanok, amelyek még szorosabb közös munkát tesznek majd szükségessé. Ráadásul a munkájuk eredményességéről kapnak ilyenkor visszacsatolást. (Ezt a jó gyakorlatot is megismerhették most a külföldi pedagógusok – A szerk.)
Kiemelte, látszott, hogy a gyerekek nagyon örülnek az óvó néniknek, ami nem meglepő, hiszen három-négy év alatt szoros érzelmi kötelék alakul ki közöttük, ugyanakkor észrevehető volt, hogy már más közegben vannak. Ők már iskolások.