Az este bevezetőjeként Fabiny Tamás elnök-püspök áhítatában, gondolatait Márk 10,35-re alapozva arról beszélt, hogy nagyon nem mindegy, hogy mennyire jézusi értékközösség, életforma egy evangélikus gyülekezet. Emlékeztetett arra, hogy Simon mágus pénzért próbálta megszerezni a gyógyító karizmákat, ám nyilvánvalóan bebizonyosodott, hogy a Szentlélek ajándékaival nem lehet kupeckedni, vagy komolyan vesszük őket, vagy aligha részesülhetünk bennük. Anániás és felesége, bár nagylelkűségüket hirdették, mégis meg akartak tartani maguknak ezt-azt, vagyis be akarták csapni a Szentlelket, s ezért kellett elszenvedniük a legsúlyosabb büntetést, a halált. Luther Márton pedig a kereszt alakú egyházat hirdette, melyben legfontosabb az ige. Igaz keresztények között az uralom nem lehet szervező erő – idézte egyházalapítónk gondolatait Fabiny Tamás püspök.

Kamarás István az elmúlt évtizedekben az összehasonlító szociológia módszereivel végzett kutatásainak megállapításaira alapozva beszélt a mai magyar evangélikus egyház állapotáról. Egyházunkra vonatkozó megállapításait rendre összevetette a katolikus és a református közösségekben tapasztaltakkal. 

A hitélet általános kérdéseiről szólva az előadó kijelentette, hogy a hazai evangélikusok városi gyülekezetei általában erősek, ugyanakkor vidéken, különösen a szórványterületeken érzékelhető az egyház sorvadása. Az egyházi leépülés általában együtt mozog a lakosság kulturáltságának alakulásával, s ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a többi felekezethez képest az evangélikusok iskolázottsága magasabb.

Katolikus és református gyülekezetekben egyaránt tapasztalható a lemorzsolódás, a hitélet minősége pedig – miként általában – jelentős részben az egyes papok felkészültségétől, rátermettségétől függ. A református, de különösen a katolikus közösségekre jellemző a paphiány, ugyanakkor az evangélikus egyházban a hívek és a lelkészek egymáshoz viszonyított aránya kedvezőbb. Míg a református és katolikus gyülekezetek aktív közösségeit többnyire az idősebb korosztály tagjai alkotják, addig az evangélikus presbitériumokban érzékelhető egy egyértelmű fiatalítási folyamat – mondta az előadó. Az is megállapítható, hogy – a másik két felekezethez képest – az evangélikus közösségekben több, fiataloknak szánt, rendszeres alkalmat szerveznek, s ezzel is igyekeznek csökkenteni a konfirmációt követő lemorzsolódást.

Kamarás István kutatásai során megállapította, hogy a katolikus egyházra a hívek leginkább afféle „szolgáltató egyházként” tekintenek, élő közösségek csak elvétve működnek. Hasonló a helyzet a reformátusoknál, ugyanakkor az evangélikusok rendszeres bibliakörökkel, baba-mama körökkel, szeretetvendégségekkel és hangversenyekkel igyekeznek összetartani, élővé tenni közösségeiket.

A történelmi keresztény felekezetek közötti kapcsolatokat vizsgálva az előadó megállapította, hogy a katolikusok és a reformátusok többnyire csupán teljesítendő feladatként tekintenek a közös imahétre, míg az evangélikusoknál jóval erősebb, és a napi gyülekezeti gyakorlatban is jelen van az ökumené eszméje. Az örvendetes katolikus és evangélikus közeledés egyik motorja Ferenc pápa, aki megtisztelte jelenlétével a reformáció ötszázadik jubileumának nyitóünnepségét Lundban – jelentette ki Kamarás István.

A hosszú távú gyülekezetépítési stratégiák tekintetében a katolikus és református közösségekben első helyen a templomépítés áll, ugyanakkor a lutheránusokra inkább jellemző, hogy meg akarják keresni/szólítani kallódó hittestvéreiket – mondta az előadó. A közösségépítés szempontjából egyébként mindhárom felekezetre jellemző, hogy a kistelepüléseken rendkívül nehéz minőségi hitéletet teremteni. 

Kutatásai során Kamarás István vizsgálta még azt is, hogy az egyes egyházak gyülekezetei milyen aktivitást fejtenek ki a világhálón. Megállapította, hogy a jól működő gyülekezetek szinte kivétel nélkül aktívak a weben, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy korszerű, épülő hitéletet szervezni aktív internetes jelenlét nélkül ma már szinte lehetetlen.