A világ görögül: kozmosz. Ennek a szónak több jelentése van. A Róm 1-ben Isten a jó, a szép teremtését jelenti. De az emberiséget, embervilágot is lehet érteni alatta, a szociális teret. János és Jakab levelében a kozmosz szó az istentelenség princípiumát jelenti: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” (1Jn 2,15).

Keresztyénként ha a világról beszélünk, akkor arra a világra gondolunk, amelyet Krisztus megbékéltetett önmagával (2Kor 5,18–19). A kegyes embereknek sokszor nem jut idejük a világra. Ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor muszáj, hogy időt szakítsunk rá.

A kulturális antropológia szerint a világ egy szociális tér, az emberek közössége. Ezt is különböző szinteken lehet átgondolni. A világ megváltoztatása alulról felfelé történik.

1. Materiális (anyagi) kultúra. Az első szint alulról felfelé haladva; ez az, amivel rendelkezünk, amink van.

2. A szociális kultúra az egymással való viselkedésünket jelenti. Például hogyan viselkednek a fiatalok az idősekkel. Németországban a hatvanadik évéhez közel álló egyén már értéktelennek számít. Közép-Ázsiában egy ötvenéves korú embert bölcsnek tekintenek, és nem akarják, hogy dolgozzon.

Különböző kultúrákban ugyanaz a kommunikációs jelzés mást jelenthet. Fontos, hogy ismerjük egymás kultúráját.

3. Intellektuális kultúra (világnézet)

Ide tartoznak az ideológiák, ahogyan gondolkodunk. Nincs ideológiáktól mentes világ.

4. Vallási kultúra

Nincs vallásmentes közösség. Az ateizmus is hit. Sokan nem is tudják, hogy miben hisznek és miért. A kultúrából veszik át a hitüket.

A kulturális antropológia szerint az erőmegoszlás a világban föntről lefelé halad: amit hiszünk és gondolunk, az határozza meg azt, amit teszünk. A világ így működik. Mi ezt a világot szeretnénk megváltoztatni, mert a világba bejött a bűn és az Istenbe vetett hitünket elrabolta, istentelen rendszerek jöttek létre. A bűn következménye az, hogy ilyen világunk van. Az evangélium azt ígéri, hogy ez a világ megváltozhat. Fordítva kell elkezdeni a változtatást: alulról felfelé. Először a bizalmat kell kiépíteni, azt pedig a legalsó, a materiális szinttől kezdődően lehet kiépíteni. Ha az éhezőknek enni adunk, ruhát adunk, akkor nem kell arról beszélni nekik, hogy szeretjük őket, mert tudják, hogy ezt miért tesszük.

Városunkban, ahol élünk, a lakosság 40%-a muszlim. Először a törökökkel kezdtünk foglalkozni. Meg kellett ismernünk a kultúrájukat, a szociális helyzetüket. Megállapítottuk, hogy kétszáz családban a gyerekek nem tudnak naponta háromszor étkezni. Ez nagyjából háromezerötszáz gyereket érintett.

Elmentem Abdullahhoz, a mecset imámjához és elmondtam neki, hogy egy nap majd Allah elé fog állni és ő a Korán alapján majd számon kéri rajta, hogy nem törődött az éhezőkkel. A Korán a 112. szúrában mondja, hogy ha valaki nem gondoskodik a szegényekről, akkor Allah elutasítja. Igazat adott Abdullah. Ezután Máté evangéliumának 25. fejezetéből olvastam fel neki és javasoltam, hogy együtt kell valamit csinálnunk, mert én is minden református teológiámmal együtt a pokolba megyek, ha nem teszek valamit az éhezőkért.

Akkor csupán kilenc gyülekezeti tagunk volt. Hogyan etessünk meg háromezerötszáz gyereket a semmiből? Abdullah nem jött el személyesen, de tizenöt muszlimot küldött segíteni. Az egyikük, Ahmed, megértette, hogy az uborka, a paradicsom vagy a kenyér nem muszlim vagy keresztyén, szétoszthatjuk együtt. Együtt mentünk a nagy üzletekbe élelmet kérni a gyerekeknek. Körülbelül 3-4 hónapig történt ez így.

Mindig imádkoztam, hogy Isten cselekedjen. Egyszer megtörtént, hogy nem volt semmink. Száztizenöt család várt az élelemre. Imádkozást javasoltam. A muszlimok nem akartak együtt imádkozni a keresztyénekkel. Amíg imádkoztunk, valaki kopogott az ajtón. Egy sofőr volt, akit az egyik üzletből küldtek, hogy hozzon a gyerekeknek élelmiszert. Ahmed ezt látva megdöbbent. Több ilyen esetünk volt. Jézus meghallgatta az imádságainkat. A közös ételosztás által a bizalom épült ki. Ezután tudtunk már beszélgetni.

Egyszer Ahmed azt kérte, hogy imádkozzak érte. Elutasítottam őt, mondván, miért imádkozzak érte, hiszen ő maga is imádkozhat. Ahmed akkor bevallotta, hogy az ő imádságai nem segítenek, Allah nem hallgatja meg azokat.

Ekkor elkezdődött egy párbeszéd az intellektuális szinten. Kértem tőle, hogy keresse ki a Koránból azt a fejezetet, ahol az áll, hogy Allah soha nem hallgatja meg azt az imádságot, amelyet egy bűnös ember nevében mondanak el. Ezek után egy másik szúrát olvastattam fel vele, amelyben arról van szó, hogy Mohamed bűnös volt. Ezen kívül még három szúrát mutattam neki, ahol ugyanez van leírva. Ezek után megkérdeztem Ahmedtől, hogy hogyan kezdi az imádságát. A válasz az volt, hogy Allah és prófétája, Mohamed nevében. Megkérdeztem, hogyan várja az imádsága meghallgatását, ha egy bűnös ember nevében Allah nem hallgatja meg? Ezek után elolvastattam vele azt a részt, amely arról szól, hogy halott az az ember, aki Jézust bűnösnek tartja. Csendben maradt Ahmed.

Egy hónap múlva jött és elmondta, hogy Jézus nevében mondta el az imádságát, és Ő meghallgatta. „Ki ez a Jézus?” – kérdezte. „Ha olyan kérdésed van, amelyre nem tudod a választ, kérdezd az Újszövetség embereit” – idéztem újra a Korán egyik részét. A folyamat a végéhez érkezett, ma Ahmed egy boldog keresztyén ember, aki már sokakat Jézushoz vezetett.

Időre van szükség. A mi evangelizációnk azonnal a hit szintjére érkezik. Az evangéliumhirdetés egyébként is morális tanításokkal van tele. Az ember teljes megváltozása ettől nem történik meg.

A lehetőség analízise – milyen potenciállal rendelkezik a gyülekezet?

Németországban az anyagi dolgokról nem illik beszélni. A gyülekezetben viszont, mivel Isten gyermekei vagyunk, leírta mindenki, hogy mivel rendelkezik. Ezek után imádkoztunk és Isten kezébe tettük le a javaikat.

Ugyanígy végeztük el a szociális, az intellektuális, és a vallásos javaink felmérését is. Isten nem azt akarja, hogy mindenünk legyen, hanem hogy mindenünk az övé legyen. A gyülekezet anyagi lehetősége így ismertté vált.

Nem önkéntesség alapján választjuk ki az embereket a szolgálatra, hanem a felismert karizmák, képességek alapján. Nem kell megkérdezni, hogy ki szeretne például gyerekórát tartani, rátermett emberekre kell bízni a feladatot. A gyülekezetben sokszor nem a megfelelő helyre és feladatra kerülnek az emberek.

De ismerni kell a település potenciális lehetőségeit is. A bibliai két hal és öt kenyér nem a tanítványoknál volt, hanem rajtuk kívüli helyről érkezett. Egy missziói gyülekezet ismeri a gyülekezete és környezete potenciális lehetőségeit.