– Immáron több mint húsz éve dolgozik az evangélikus kollégiumban. Miként került ide?

– Friss diplomásként jelentkeztem az éppen megüresedő nevelőnői állásra. Apozitív elbírálás után kezdhettem meg a pályám a Rózsák terén, a történelmi múltú evangélikus középiskolai kollégiumban. Érdekesség, hogy ismerek olyanokat, akik annak idején az itt működő evangélikus árvaházban nevelkedtek. A diplomám megszerzése után hivatástudattal érkeztem ide, azóta arra törekszem, hogy Istennek tetszőn szolgáljak a gyermekek között.

– Miként foglalná össze az itt végzett munkáját?

– A kezdetektől fontos volt számomra az itt lakó gyermekek erkölcsi és hitbeli nevelése. A csoportfoglalkozásokon a mondanivalómat mindig bibliai alapra igyekszem helyezni. Ezt nemcsak a munkaköri leírásomban szereplő módon, hanem számos további alkalom szervezésével is képviselem. A kezdeményezésemre indult el egy ifjúsági bibliaóra. Szakkörként daloskört szerveztem, ezeken az alkalmakon nagyon sok evangéliumi énekeket tanultunk a növendékekkel. Ezenkívül naponta készítek faliújságot, olyan tartalmat helyezek el, amely erősítheti őket. Öröm, hogy kollégáim is hasonlóan aktívak. Egyik kolléganőm családi kört szervezett, a másik Manu-Art szakkör néven kézműves-foglalkozást tart. Munkatársaimmal az életre tanítjuk a gyermekeket. Műsorokat, színdarabokat, hangjátékokat is rendszeresen szervezünk, ezek valamelyikébe majdnem minden diákot sikerül bevonnunk. Bár kis közösség vagyunk, de számos zenei tehetség is van a fiatalok között, így ünnepélyeinken a kórus szereplése és a zenei kíséret is rendszeres. Sőt volt, hogy házi muzsika gyanánt a konzervatóriumba járó diákjaink adtak hangversenyt. Rendszeres matematika-, történelemkorrepetálás, illetve érettségire felkészítés is folyik. Férfi kollégáim külsős sportrendezvényre is viszik a gyerekeket. Jelenleg pedig a kézműveskedők munkái dekorálják az épületet.

– Miben változott az eltelt idő alatt a kollégium?

– Mindig is nagyon szerettünk a gyermekekkel együtt lenni, meghallgatni őket, foglalkozni az ügyes-bajos dolgaikkal. Nevelőként arra törekszünk, hogy részesei legyünk a fiatalok életének, hogy olyan légkört, szellemiséget alakítsunk ki e falak között, hogy a diákok tudják, biztonságos, rájuk figyelő, óvó és szerető környezetben vannak. Természetesen az évek alatt nagyon sok minden változott. Amikor idejöttem, akkor például még nem volt mobiltelefon, laptop sem… Úgy látom, hogy a gyermekeket ma több stressz éri, sokan lelki problémákkal küzdenek. Ma még nagyobb szükség van arra, hogy segítsük őket, hogy melléjük álljunk.

– Azt tapasztalja, hogy ma nehezebb a fiatalok helyzete, mint régebben volt?

– A mai tinédzserek nagy veszélyben vannak, nagy a sodrás, kevés a példakép, a kapaszkodó. Vallom és hirdetem: nagyon fontos, hogy – lehetőleg több csatornán keresztül – a fiatalokhoz eljusson az evangélium, hiszen így tudnak biztos talajra lelni. Igyekszem testi-lelki támaszt nyújtani fiataljainknak.

– Miben mutatkozik meg a mindennapokban, hogy evangélikus az intézmény?

– A kollégiumban rendszeresen vannak áhítatok, ahol személyesen találkozhatunk Isten igéjével. Ez biztos pont. Nem csak a hívő fiatalok számára kívánunk biztonságot adó, egyházi szellemiségű hely lenni, egyben missziói terület is az intézményünk. Vannak gyermekek, akik nincsenek megkeresztelve, sokan nem hallottak otthon Krisztusról. Arra törekszünk, hogy a nevelésen túl a hit szeretetét is nyújtsuk minden gyermeknek.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2020. június 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.