Soltvadkertre érkezve a világ talán egyetlen „evangélikus körforgalmából” kell kikeverednünk: minden kiágazása egy evangélikus helyszínhez, a templomhoz, az iskolához, az óvodához, alkalmasint egy „evangélikus” cukrászdához vezet. Az óvodáról már a július 1-jei lapszámunkban esett szó, ezért most ellátogattunk a cukrászdába, hogy megtudjuk, miért olyan népszerű, miért térnek oda vissza mindig akár messze földről is az édesszájú vendégek.

Összehangolt munka

Suhajda Krisztiánné Szervánszky Judit és borász férje három gyermeket nevelnek. Csenge nyolcadik, Kincső harmadik osztályba jár, Zselyke óvodás. Az iskola és az óvoda is evangélikus intézmény, így a család valóban nem szakad el az evangélikus közösségtől.

Szervánszky Judit az öccsével közösen üzemelteti a cukrászdát, amelyet négy éve vettek át édesapjuktól. A munkamegosztásról szólva elmondja: „A kiszolgálás és a munkaszervezés az én feladatom, az öcsém a cukrászműhelyben van, ő irányítja a cukrászokat és készíti a fagylaltot. Összedolgozunk, és megosztjuk a feladatokat.”

Az üzletbe belépve meglátszik az összehangolt munka. Lenyűgöző látvány a hosszú hűtőpultokban a többtucatnyi különleges fagylalt, a klasszikus házi jellegű sütemények, de pohárkrémek és egészen modern tortácskák is megtalálhatók a kínálatban. Az ott dolgozók pedig kedvesen válaszolnak a kérdésekre, tanácsot adnak.

Nagyszülői útravaló

„Nagyon boldog gyermekkorunk volt. Főként a nagyszülőknél nevelkedtünk az öcsémmel, az ő szeretetük ölelt minket körbe. Rengeteg szép emlékem fűződik hozzájuk. Már nincsenek közöttünk, a mai napig hiányoznak. Ők mutatták meg nekünk, hogyan kell szeretetben, békében, becsületben élni egy családban. Férjemmel igyekszünk mi is így élni, és a gyermekeinket is így neveljük. Ha bármi problémánk van, azt mindig megbeszéljük, és persze megoldást is találunk rá. Jó érzés, hogy számíthatunk egymásra. Nekünk a család az első” – mesél Szervánszky Judit arról, hogy milyen útravalót hozott a családjából.

A Láthatóan evangélikus sorozatban nyilatkozta korábban: „Az evangélikusság számomra azt jelenti, hogy a Szentírásra támaszkodva kiállni dolgokért, példát mutatni, egyenesen élni. Ehhez felmenőimtől kaptam az alapokat.” Adódik a kérdés, hogy miben mutathat példát egy cukrász a szakmáján belül. „A munkánk során a termékeinkkel mutathatunk példát. Legfontosabb, hogy jó minőségű alapanyagokból dolgozzunk, és azokból a legjobb minőségű terméket állítsuk elő. Az elsődleges, hogy a vendégeink elégedettek legyenek, ha eljönnek hozzánk egy süteményre vagy egy fagylaltra. Az udvarias kiszolgálás, a kellemes és nyugodt légkör mellett elsőrangú kulináris élményekben legyen részük, és mindezt elmondják másoknak is. A »szájreklám« igen fontos ahhoz, hogy a cukrászdának nagy legyen a látogatottsága. A visszajelzések jók. Büszkék vagyunk arra, hogy sok száz kilométerről csak miattunk utaznak Soltvadkertre” – árulja el Szervánszky Judit. Ezt illusztrálandó igen kedves történetet oszt meg velünk: egy visszajáró nyugdíjas házaspár alkalmanként háromszáz kilométerről, Miskolcról kora reggel indul vonattal fagylaltozni, sütizni Soltvadkertre, este pedig visszautazik. Értük, ha kellett, a vasútállomásra is kimentek.

Muszáj tartani a lépést

A Szent Korona cukrászda valóban messze földön híres a fagylaltjairól, a süteményeiről és a kávéiról is, de mi alapján alkotják meg a különleges ízeket, a formát? – érdeklődünk. „Az alapanyagokban is innovatívan gondolkodunk. Így a jó minőség is megújulhat és még jobb lehet. A technika is folyamatosan változik, muszáj a lépést tartani. Olaszországba és Franciaországba járunk szakmai kiállításokra és képzésekre. A gépeink nagy részét is ott szerezzük be. Nyáron újabb és újabb fagylaltokkal szolgálunk, télen a süteménypalettát bővítjük és fejlesztjük. Új termékeink a belga csokoládéból kézzel készült különleges bonbonok. Saját Szervánszky-kávét szolgálunk fel. Ez olyan ital, amelynek a keverékét és a pörkölését mi állítottuk be” – számol be Szervánszky Judit.

Egy átlagos szeptemberi hétfő délutánon is folyamatosan érkeznek a vendégek a cukrászdába, és persze ünnepnapokon is dolgoznak. Hogyan lehet mégis pihenni? Templomba menni? Elcsendesedni? „Nyáron hatalmas a hajtás, ilyenkor ősszel már picit könnyebb, télen pedig még csendesebb. Az év eleje egyenesen katasztrófa, de nem akarok panaszkodni. Sok nehézségen mentünk keresztül, de a lényeg, hogy a testvéremmel nagyon jól megértjük egymást, és tudunk együtt dolgozni. Pihenésre leginkább télen, az év első hónapjaiban van időnk. Vasárnaponként a gyerekeket igyekszünk elvinni a templomba. Könnyebbség, hogy az iskola, a templom és az óvoda a lakásunktól és a cukrászdától is kevesebb mint száz méterre van” – kapjuk a felvilágosítást.

Arra a kérdésre, hogy az evangélikusság, a soltvadkerti összetartó és összedolgozó gyülekezethez tartozás mindehhez mit ad, és mindebből mit szeretne feltétlenül átadni a gyermekeinek, Szervánszky Judit így válaszol: „A gyerekeknek azt szeretnénk átadni, hogy soha ne távolodjanak el egymástól, mindig számíthassanak egymásra. Becsületesen és őszintén éljék az életüket. Alakítsanak majd ki szoros családi köteléket ők is. Legyenek jó magyar anyák és – ahogy a férjem szokta mondani – jó anyósok!”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2018. szeptember 23-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.