Jézus szavait olvassuk, halljuk ebben a mondatban. Annak a Jézusnak, aki valóban eljött hozzánk. Több, mint 2000 éve érkezett, és előtte, de utána is foglalkoztatja a világot, az embert az Ő érkezése. Amíg várták azért, hogy mikor jön már? Micsoda várakozás előzte meg! Ma érkezése után vagyunk, újra az a kérdés, hogy mikor jön újra? Hogyan érkezhet meg hozzám? Fölismerem-e, hogy Jézus jön hozzám?
Jézus érkezéséhez egy biztos, hogy nem fér kétség. Senki sem kételkedik abban, hogy Jézus eljött a világba. Senki sem tagadhatja, hogy itt járt. Már nem is ez a kérdésünk, hanem az a kérdésünk, hozzánk is eljön-e? Jézus nem hagy-e ki? Nem néz-e át rajtam? Nem látja-e úgy, hogy velem kár számolnia?
Egy szülőnek teljesen egyértelmű, hogy ha több gyermeke, vagy egy nagyszülőnek több unokája van, akkor mindegyiket egyformán szereti. Tiltakozna, ha azzal vádolná valaki, hogy az egyiket jobban, a másikat kevésbé szereti. Egy tanár számára már nagy kihívás, hogy ne tegyen különbséget az osztályban a jobbak és a tanulásban kevésbé lelkesek között, de ez így van sok más esetben is. Nem szeretjük azt érezni, hogy valaki nem értékel, nem vesz észre, kihagy.
Adventbe úgy lépünk, hogy Jézus hozzánk érkezik. Ez Isten embert szánó, embert mentő szeretete. Mindenkihez megérkezik Jézus, mindenkihez eljön Jézus. Nincs senki sem, akit véletlenül, vagy szándékosan hagyna ki.
Ma különösen bíztató Jézus szava. „Nem hagylak, titeket árván, eljövök hozzátok…"
Árvaságunk mára teljesen nyilvánvaló lett. Még ha mindenki nem is gyászolja közvetlenül szeretteit, nem úgy vagyunk árvák, hogy szüleinket gyászoljuk, de olyan időt élünk, amikor tényleg anyátlanok, apátlanok vagyunk. Biztonság nélkül vagyunk. Árvaságunk, magunkra utaltságunk egyre erősebb. Jézus azonban érkezik, nem egy rövid látogatásra, hanem velünk való közösségre érkezik meg. Kifeszíti az időt, kifeszíti a világosságot, aki kiterjeszti gyógyítását a halálra is, aki elhozza nekünk Istentől az életet. Amit Ő hoz, abban van élet. Amivel Ő jön, az az élet.
Advent nem magányos időszaka az évnek, hanem a biztos Megváltó megérkezése, hozzánk érkezése.
Advent nem unalmas időszaka az évnek. Olyan jó foglalkozni Isten szándékával, keresni, kutatni, hogy mennyire szereti a világot, hogy miben láthatjuk, hogy szereti az embert, szeret engem.
Olyan jó ilyenkor megélni, Jézus valóban eljött hozzánk, engem, aki gyakran erősnek tűnök, engem, aki sokszor hívő embernek tűnök, engem, aki sokszor meg gyenge vagyok, ember vagyok, Isten megtölt az Ő szeretetével, megtölt az Ő lelkével, lecsendesít, és világossá teszi, hogy rajta kívül nincs senkim, ha Ő nincs velem, elveszek.
Érkezése teljesen átírja az életünket. Még ebben az új helyzetben is. Ha Ő megszólal, ha az Ő szavát halljuk, egészen másképpen látjuk a világot, az életet, mert Jézus nem látogató, nem élősködő, nem kifosztani, kihasználni jött a világot, hanem eljött értünk, eljött hozzánk, hogy életet hozzon nekünk. A halálon túl is életet. Ámen.