Stephen Brown, a WACC európai elnöke, köszöntve az egybegyűlteket, hangsúlyozta a tanácskozáson: „Keresztény kommunikátorokként elkötelezettek vagyunk az önkifejezés szabadsága, a sajtószabadság és a média diverzitása és egyéb kommunikációs jogok mellett.”

„Mindenféle gyűlöletbeszéd ellentmond a keresztény elveknek, ezért szembe kell szállnunk vele” – mondta a CEC képviseletében Anders Gadegaard dán evangélikus esperes Álhírek, álteológia című előadásában. A koppenhágai Miasszonyunk-székesegyház lelkésze az igaz hírek és a független újságírás szükségessége mellett érvelt: „Az elmúlt évek szavai a fake news és a post-truth voltak [fake news: álhírek; post-truth: posztigazság, olyan helyzet, amikor az objektív tények kevésbé fontosak a közvélemény formálásában, mint az érzelmek – a szerk.], ami jól leírja a helyzet súlyosságát, és mindent el kell követnünk azért, hogy a kritikus és független újságírás megmaradhasson.” Ezt követően ezen állítás teológiai megalapozottságát fejtette ki: „A házasságon kívül, szegénységben született betlehemi gyermek személyében az igazság jött el közénk. Ő az igazság számunkra. Jézus önfeláldozó szeretete. Keresztényként újra és újra azt a kérdést kell feltennünk: mindaz, amit olvasunk, látunk a hírekben, vajon összeegyeztethető-e ezzel az üzenettel?” Jézus az, aki felnőttként azt mondta, „én vagyok az igazság” – emlékeztetett Gadegaard. „Ő az, aki gyűlöletet és megvetést tapasztalt, aki szegénységet vállalt, és szemben találta magát a hatalommal; ő az, akit elárultak, hamis vádakkal illettek, bebörtönöztek, megkínoztak és megöltek. Az igazságnak nincs más kritériuma számunkra, csak Krisztus: az, ahogyan született, élt és meghalt.”

Igaz és hamis teológia

A dán lelkész ezek után a fake news mintájára a fake theology, az álteológia fogalmát vezette be. „Legalább akkora párbeszédet kellene kapnia az igazság kérdésének a teológiában, amekkorát az álhíreknek köszönhetően az újságírás területén kap. Minden olyan teológia hamis, amelyik lemond a kritikus gondolkodásról, sőt hitetlenségnek bélyegzi azt” – emelte ki. A hamis teológia nyilvánvalóvá válik olyan vezetőkön keresztül is, akik azt állítják, hogy Isten akaratának egyedüli képviselői. „Amikor George W. Bush az Isten nevében megszállta Irakot, az fake teológia volt. A nacionalista teológia, amelyik a világot a jó és igaz »magunk«-ra és a bűnös »ők«-re osztja fel, hamis. A keresztény teológia nem lehet nacionalista. Természetesen szükségünk van egyéni és nemzeti identitásra is, ahogyan én is büszke dán vagyok! De ez nem akadályozhat meg abban, hogy felfedezzük és megértsük mások személyes és nemzeti identitását” – foglalta össze az álteológia lényegét a dán esperes.

„A digitális technológia új kihívások és etikai dilemmák elé állított bennünket, amelyek hatással vannak az emberi jogokra” – hangsúlyozta Philip Lee, a WACC főtitkára Kommunikációs jogok egy kettéosztott világban című előadásában, és hozzátette: az igazság, az emberi méltóság és az erőszakmentesség három univerzális előjog, és ezeknek kellene meghatározniuk és alakítaniuk a kommunikációs jogokat szerte a világon. Lee kitért a technológiai hozzáférhetőség kérdésére is a fejlődő országokban, valamint a véleményformáló nőket fokozottabban érintő zaklatásokkal szembeni hatékonyabb fellépés szükségességére is.

Álhírek és ellenszereik

Max Arhippainen, a finn védelmi erők kommunikációs igazgatója az információhasználathoz kapcsolódó szokások változásáról beszélt, amely a tényekkel szemben az érzelmek és az értékek előtérbe helyezését jelenti; amikor már nem az objektív újságírás számít, hanem az, hogy „a játékosok” – ahogyan az előadó fogalmazott – különböző célcsoportokat különböző cselekvésre buzdítsanak, és mindez hatással legyen a döntéseikre. Ennek egyik legfontosabb lépése a közös ellenség kreálása. „Az álhírek nem arról szólnak, hogy elhiszik-e őket vagy sem. A hangsúly azon van, hogy megváltoztatja-e a célcsoport viselkedését, avagy sem.” Ebben a „játékban” nemcsak kormányzatok és a hozzájuk kapcsolódó ügynökségek vesznek részt, hanem különböző civil szervezetek, aktivisták és „trollcsoportok”, amelyeknek elsődleges eszköze a dezinformáció és a hangulatkeltés. Vezető narratívájuk az Európai Unióban az Európa-ellenesség, amely a migrációs krízist használja első számú fegyverként az unió ellen. Arhippainen arra is kitért, hogyan lehet a dezinformációs gépezettel szembeszállni demokratikus eszközökkel. Három fő stratégiát említett: magas színvonalú közoktatást, amelynek elengedhetetlen része a médiaismeretek terjesztése; erős és független újságírói gyakorlat mellett elkötelezett média; saját történetmesélés, saját narratíva kialakítása a dezinformációra és az álhírekre reagáló gyakorlat helyett. „Mindez nem csak arról szól, hogy megvédjük a nemzet biztonságát; sokkal inkább olyan fontos alapértékekről, mint a demokrácia, a gondolkodás, a szólás és a sajtó szabadsága.”

Ebben a szekcióban kapott helyett Agnieszką Godfrejów-Tarnogórską és Laborczi Dóra evangélikus teológusok előadása is, akik a dezinformációs gépezet működését lengyel és magyar példákon keresztül mutatták be. Ezek után élénk vita bontakozott ki az elhangzottakról, és fontos következtetésekre jutottak a résztvevők: a gyűlölettel és a félelemmel szemben, amelyek a másodlagos érzelmekre apellálnak, jó eszköz lehet a humor, amely szintén ezeket a másodlagos érzelmeket célozza meg. „Hiszen úgy tűnik, hogy ezekkel szemben a tényekkel nem sokra megyünk” – fogalmazta meg az egyik hozzászóló.

A gyűlölethadjárat célpontjában

A második nap főelőadója Eva Brunne volt, akivel 2015-ben idehaza is sokat foglalkozott a sajtó. Ő az a svéd evangélikus püspöknő, aki a stockholmi tengerésztemplomban – amely a svéd főváros legnagyobb kikötőjében található, és ezért számos más vallás képviselője is megfordul benne – olyan tér kialakítását javasolta, amelyben a repülőterek imaszobáihoz hasonlóan minden vallás képviselői számára imahelyet biztosíthatnának. Ezért a keresztek eltávolítását tanácsolta, azzal az indoklással, hogy „a lelkészek továbbra is Krisztusról tanúskodnának, ahogyan azt minden egyes nap, minden egyes találkozás során teszik”. Erről aztán a legtöbb hazai lap is beszámolt „a svéd püspöknő leszedetné a kereszteket a stockholmi templomról” típusú szenzációhajhász kiemelésekkel. A Kötőszó evangélikus közéleti blogon is jelent meg pró és kontra véleménycikk (Bence Áron: A kereszt nem jel – a svéd keresztbotrány margójára; 2015. november 3., valamint Kovács Viktor: A kereszt trollja; 2015. november 4.) a püspöknő javaslatáról, amely egyébként nem valósult meg, mert leszavazták az ötletét. Eva Brunne és munkatársai a konferencián arról beszéltek, hogy mi történik akkor, ha valaki a gyűlöletkampány célpontja lesz, továbbá arról, hogyan próbáltak meg ebből a negatív kampányból kitörni saját, pozitív kampány építésével.

A Mitől vagyunk ennyire dühösek? elnevezésű konferencia záróeseménye a WACC európai szervezetének aktuális tisztújítása volt, amelynek keretében Stephen Brownt ismét elnökké választották, és megalakult a szervezet új, tizenkét fős bizottsága is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2019. május 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.