A csoport a húsvét előtti nagyhéten szokta előadni templomokban, iskolákban, művelődési házakban a bibliai eseményeket. 2015-ben fővárosi és környékbeli evangélikus gyülekezetek voltak soron: Virágvasárnap (március 29.), Pesterzsébeten, március 30-án a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban és Cinkotán, március 31-én Rákospalotán, április 1-én Csömörön, április 2-án Budafokon és zárásul Nagypénteken (április 3.) Kelenföld adták elő a darabot.
A rákospalotai alkalmon az alábbi videó készült:
Az alkalmon siket testvéreknek jeltolmács - Bokros Andrea -, a vak testvéreknek audionarráció - Bimbi Fruzsina - segítséget, kerekesszékes testvéreknek akadálymentesített bejutást biztosítottak.
A budafoki eseményeket két nap múlva így rögzítették:
Nagypénteken este Kelenföldön különleges ünnep részesei lehettek a templomba érkezők. „Miután tavaly ősszel befejeződött templomunk akadálymentesítésének folyamata, így idén, első alkalommal, mi is házigazdái lehettünk a MEVISZ-Bárka mozgássérültek által előadott passiójátékának” – mondta el portálunknak Gáncs Tamás, a gyülekezet igazgató lelkésze.
Rövid oltári szolgálat után az istentisztelet passióolvasással kezdődött Máté evangéliuma szerint, Blázy Árpádné és Blázy Árpád lelkészek, valamint Bedecs Réka lelkészjelölt tolmácsolásában. A passiótörténet részletei között a gyülekezet énekelt. Krisztus megfeszítése elbeszélésének drámai percei után Heinrich Schütz Krisztus hét szava a kereszten című darabját szólaltatták meg a Bence Gábor karnagy által vezényelt énekesek és zenészek.
A darab után rövid csend következett, majd Gáncs Tamás a templom kárpitjának kettéhasadásával egészen Jézus sírba helyezéséig folytatta a passiótörténetet. Az igehirdetésben visszatérő mondatként szerepelt a következő gondolat: „Bizony, bizony mondom néktek, ma van a szeretet ünnepe. Mert nagypéntek a szeretet ünnepe.”
A prédikáció, és egy rövid énekvers után következett a passiójáték, mely hihetetlen mélységeket mozgatott meg minden jelenlévőben. A Szász Dorka által koordinált MEVISZ Bárka idei előadássorozatának záróállomásán számos olyan pillanat volt, amikor a zsúfolásig megtelt templomban, szinte síri csend lett. Mindenki pontosan érezte és értette, hogy ami történik, arra a csend az egyetlen hiteles reakció. Az istentisztelet egy rövid imádsággal, a közösen elmondott Miatyánkkal, áldással, és egyetlen énekvers eléneklésével zárult: „Dicsőítünk Krisztus, aki szenvedtél. És megváltást bűnből, így szerzettél! Király vagy és úr vagy örökre. Tekints szánva minden bűnösre! Urunk, irgalmazz nekünk!” (199/1)