Kalocsa – ma. Tizenhétezres város, sokaknak a híresen szép, virágos népművészete és messze földön ismert fűszerpaprikája jut eszükbe róla. A Duna-parti, meszesi kikötőnek köszönhetően sűrűn kötnek itt ki a Hollandiából, Németországból induló szállodahajók. Esztergom, Eger és Veszprém, a másik három érseki székhely mellett viszont jelentéktelennek tűnik. De csak tűnik…
Mi, akik itt élünk a Duna–Tisza közén, tudjuk, hogy a mi történeti, építészeti emlékeinket szerencsésebb tájakkal szemben más mértékkel mérik. Álljon itt ennek igazolásául csak néhány név. Csák Ugrin kalocsai érsek a tatárok elleni harcban esett el 1241-ben Muhinál. Tomori Pál érsek meg a mohácsi csatában fejezte be életét. De a református hajdúk is jártak erre 1602-ben, és fölégették az egész várost. És így történhetett az, hogy ugyanazon a helyen ma már a negyedik székesegyház áll 1774 óta. Bizony sok háborúságot és pusztítást megélt vidék a miénk. Ezért ezeresztendős múltunk feltárása érdekében mifelénk mélyre kell ásni, de megéri.
Ilyen időutazáson vettünk rész Kondor Péter déli egyházkerületi püspökünkkel, amikor dr. Bábel Balázs érsek fogadott minket bemutatkozó látogatáson. Ugyanis mi itt Bács-Kiskunban mindig is fontosnak tartottuk az együttműködést azokkal a történelmi egyházakkal, amelyekkel együtt szolgálunk a megyében. A látogatást indokolttá tette egy körmünkre égő közös ügy is, a páhi evangélikus gyülekezet temetőjének ügye.
Nem volt előzmény nélküli ez a találkozó. Annak idején például dr. Paskai László akkori érsek volt az első, aki a januári ökumenikus imaheteken rendszeresen szolgált a csengődi evangélikus templomban. De ezt tette utódja, Dankó László érsek is. Majd több ízben is lehetőség nyílt rá, hogy a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye lelkészei Kalocsán tartsák esedékes lelkészi munkaközösségi ülésüket. Így történt ez a Biblia évében is, amikor megtekinthettük az érsekség könyvtárának bibliakiállítását, majd a Katona-házban megbeszélhettük ügyes-bajos dolgainkat. Nemrégiben pedig az érsek és az egyházmegyei főépítész, Vörös Márta személyes kalauzolásával nézhettük meg a nagyszabású ásatásokat, régészeti feltárásokat, amelyek célja a főszékesegyház előtti templomok maradványainak a megtalálása, megismerése volt. Felejthetetlen időutazás! Letekintettünk a feltárt, többméteres mélységbe, kiásott harang, emberi csontvázak mellett megmutatkoztak a korábbi templomok alapfalai, tájolása. Ezerévnyi mélységbe utaztunk vissza, és megtapasztalhattunk az újra meg újra talpra álló egyház erejét.
Mára a templomot belül és kívül is helyreállították. Körülötte még betemetetlenek ugyan az árkok, mert a régészek feltártak egy szovjet katonai temetőt, és engedély kell a munkálatok folytatásához. Érseki és főépítészi „idegenvezetés” keretében Kondor püspökkel már a munkálatok eredményét láthattuk. Vastag üvegpadló alatt a korábbi templomok oszlopmaradványait. Egy kriptában pedig Szent Asztrik érsek csontjait és érseki relikviáit. A Nagyboldogasszony-főszékesegyház renoválási munkálatai során 1911-ben megtalált maradványait a 2014 elején elvégzett radiokarbon-vizsgálat kétséget kizáróan azonosította!
Bábel Balázs szavai szerint Asztrik a „pogányok” közé jött az országba, abból a kultúrából, ahol már régóta kereszténység volt, de a clunyi reformmal azt is meg kellett újítani. Ma is példa Asztrik személye, aki elkötelezetten keresztény volt, és magyarrá lett azáltal, hogy a magyar államiságnak a kiépítésében, legfőbb szimbólumának, a koronának az elhozatalában döntő szerepet vállalt.
Ahogy mondani szokták, a megbeszélés jó hangulatú és eredményes volt, és itt valóban így is történt. Egyházukért, népükért felelős egyházi vezetők találkoztak. Alámerültünk közös múltunkba, hogy Jézus Krisztus egyesítő szeretetében együtt keressünk megoldást a jelen kihívásaira.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2019. augusztus 25-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.