Hazánkban a protestáns felekezetek semmiben nem maradtak le a katolikusoktól, első anyakönyveiket ők is a 16. század végén vagy a 17. század elején „fektették fel”. Az akkori idők viszonyai természetesen nem tették lehetővé, hogy rövid időn belül az egész országban elterjedjen az anyakönyvezés; erre majd csak az oszmán hódítók kiűzését követő, viszonylag békés 18. század folyamán került sor.

Ekkoriban, 1740-ben történt az is, hogy a Győr megyei Felpéc újonnan beiktatott lelkésze, Bárány János beírta az első nevet a gyülekezet első keresztelési anyakönyvébe. Miért nem korábban? Hiszen a helyi evangélikus gyülekezet múltja legalább 1609-ig vezethető vissza. A választ Jankovits Bélának, a Felpécen élő nyugalmazott kajárpéci lelkésznek a kötetéből tudhatjuk meg, amely Felpéci személynevek és életfordulók címmel jelent meg idén Győrben.

Hasonló jellegű, Kajárpéccel foglalkozó munkája után most a felpéci anyakönyvek feldolgozására vállalkozott a szerző. Ehhez természetesen szükség volt egy kis gyülekezettörténeti bevezetésre Felpécről és aktuális vagy egykori filiáiról (Gyömöre és Tényő), amely éppen akkora terjedelemben íródott meg, amekkorára feltétlenül szükség volt; de a könyvecske alcíme is – A felpéci evangélikus gyülekezet 275 éve (1750–2015) az anyakönyvek tükrében – arról árulkodik, hogy a gyülekezet történetének a teljesség igényével való feldolgozására nem került sor: más volt a szerzői szándék.

Személynevek és életfordulók

A címben szereplő személynevek szó könnyen érthető, hiszen az anyakönyvek legfontosabb adatai a nevek és a dátumok. Aki már látott anyakönyvet – erre napjainkban egyre több lehetőség van, hiszen immár egyre gazdagodó tartalommal az evangélikus egyház is lehetőséget kínál az anyakönyvek digitális másolatainak kutatására az Őskereső szolgáltatás (Oskereso.hu) segítségével –, azt is pontosan tudja, hogy nagyjából a 18. század közepe-vége óta táblázatos formát használnak az adatok rögzítéséhez, sokszor pedig a kötetek végén vagy külön kötetben névmutató is található, hogy minél egyszerűbb legyen a keresés. Az adatokat ugyanis nem öncélúan vették fel, hanem praktikus okokból, hiszen időről időre kellett őket használni, fontos volt a gyors kereshetőség, amelyhez a táblázatos forma volt a legcélszerűbb rögzítési mód.

Jankovits Béla az adatokat maga is táblázatokba, három fő téma („életfordulók”) köré csoportosította: a testi és az üdvösségre való megszületés (utóbbi a keresztelés), a házasság és a halálozás köré. Az egyes életfordulók kapcsán a szerző röviden, általában időrendben haladva tájékoztat arról, mit is kell tudnunk a régi korok keresztelőiről, esküvőiről és halálozásairól, temetéseiről. Igyekszik Felpécre koncentrálni, habár gyakran idéz olyan névtani, demográfiai, néprajzi és társadalomtörténeti szakmunkákból, amelyek nem feltétlenül erről a vidékről származó adatokon nyugszanak. Nagy kedvvel idéz továbbá a gyülekezeti levéltár forrásaiból, amelyek az evangélikus egyháztörténet alig ismert kincsei. Közéjük tartoznak a lelkészi napló vagy a rendeletkönyvek, továbbá egy 18. századi házassági szerződést is közöl Jankovits Béla. 

A lelkészi napló Felpéc esetében a gyülekezettörténet elsőrangú elbeszélő forrásának tűnik, még úgy is, hogy voltak évtizedek, amikor nem írtak bele. Megjegyzendő azonban, hogy a korai anyakönyvek is szolgálhattak feljegyzési könyv gyanánt: így maradhattak fenn például Bárány János szavai, amelyekkel a botrányos életű Horváth Ferencet kiközösítette a gyülekezetből.

Nem furcsa, csak régies

Jankovits Béla azokra is gondolt, akik nem értik a régi források ódon kifejezéseit: általában megmagyarázza őket, sőt a régi betegségnevekről külön magyarázó táblázatot is készített. Persze nem minden régi kifejezéshez kell magyarázat: az égi lángot, amely Kovács Jánosnét megütötte, minden nehézség nélkül azonosítani lehet a villámmal.

A könyvből megismerhetjük a letűnt korok falusi társadalmát, szokásait. Az egyes eljárások, például az esküvő előtti háromszori kihirdetés kötelezettsége vagy a halál és temetés közötti negyvennyolc órás kötelező várakozás előírása furcsán hathat a ma embere számára, de a régebbi korokban okkal tartották be őket, hacsak erősebb indok nem szólt ellenük. Különösnek tűnhet az is, hogyan tudtak a 19. század közepén összekülönbözni lelkészükkel azok a hívek, akik a végsőkig ragaszkodtak régi, elhasznált énekeskönyvükhöz. 

Gyülekezet és anyakönyv: közös sors 

A könyv olvasása közben egyértelművé válik az adattár jellege: a szerző mintegy ötven táblázatot állított össze a névadási szokásoktól kezdve a házasfelek életkorán és a más településeken élőkkel kötött házasságokon át a jellemző halálokokkal és az anyakönyvekből kiolvasható demográfiai változásokkal bezárólag. Magam is meglepődtem, mennyi különböző kérdés köré lehet az adatokat csoportosítani. Azonban éppen az ös - szesítések által válhat a jelen munkából további helytörténeti munkák hasznos segédkönyve, újabb kutatások hivatkozási alapja. Hálásak lehetünk a szerzőnek, amiért az anyakönyvekben rejlő demográfiai és néprajzi jellegű adatokat számszerűsítve kigyűjtötte: az ilyen munkához nagy türelemre és precizitásra van szükség. Sajnos néhány elgépelés azért becsúszott, és a mustgáztól meghalt Takáts János esetében pontatlan az anyakönyvből vett idézet.

A kötet szomorú aktualitásokkal zárul: a falusi közösségek 20. század második felében zajlott meglazulásával, szétesésével, illetve e folyamatoknak a gyülekezeti életre gyakorolt kedvezőtlen hatásaival. Jankovits Béla rámutat, hogy a közeli városok agglomerációjába való bekerülés sok falut ugyan megmenthet az elnéptelenedéstől, ez azonban kevés ahhoz, hogy a gyülekezeti élet is erős maradhasson. Márpedig a gyülekezetek és az anyakönyvek sorsa közös: ahol az előbbiek nehézségekkel szembesülnek, ott az utóbbiak is veszélybe kerülhetnek.

A szerző az Evangélikus Országos Gyűjtemény – Evangélikus Országos Levéltár levéltárosa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2019. november 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.