– A két háború közötti, valamint a második világháború alatti időszak az egyház történetében is nehéz korszak.

– Valóban nehéz korszak, ez igaz. Ezzel ellentétben áll, hogy egyben egy gyönyörűen szép időszaka is egyháztörténelmünknek, ennek a feszültségét nem is lehet feloldani.

– Závada Pál regényének központi helyszíne T, amit ha nevesítünk, akkor Tótkomlós, azaz egy főleg evangélikusok által lakott település. Egyháztörténetileg hogyan állunk ehhez a korszakhoz?

– A múlt feltárásával jobban állunk mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt... Mára megjelentek forráskiadások és összefoglalások – többek között a Túróczy, vagy Kapi Béla életrajzai –, valamint tudományos igénnyel megírt cikkek, melyek az evangélikus egyháznak a második világháborúban történt szerepvállalásáról szólnak. Elkezdtük átfogóbban feldolgozni a két világháború idejét és a köztes időszakot is. Ezek mind jók, fontosak, de hozzá kell tennem, hogy nagyon jó lett volna, ha – úgy, mint Závada Pál regénye is – ezelőtt harminc, negyven évvel jelentek volna meg. Ugyanakkor tudjuk, hogy akkor kutatás sem folyhatott...

– A Természetes fény a két világháború közötti időszaktól indul. Hogyan tudnád egyháztörténeti megközelítésből röviden bemutatni az adott kort?

– Úgy, ahogy a közbeszédben, az egyháztörténet értelmezésében is egészen szélsőséges vélemények jelennek meg a két világháború közötti korszakról. Egyrészt az ötvenes években kialakult az „utolsó csatlósok nemzete” kép, míg a másik vonal képviselői azt mondják, hogy „mi nem tehetünk semmiről, mi mindenbe csak belesodródtunk, gonosz összeesküvés áldozatai vagyunk.” Érezhetjük, hogy egyik megközelítés sem igaz – sem társadalmi szinten, de egyházunk életében sem.
A visszaemlékezéseket olvasva, forrásokat megtekintve vagy a feldolgozásokat megnézve láthatjuk, hogy a két világháború közötti időszak egy nagyon színes, nagyon gazdag korszak volt, számos új teológiai hatás akkor ért el minket. Az ébredést szoktuk emlegetni, de nemcsak erről van szó.

– Mondanál példát?

– A köz- és egyháztörténetben megfigyelhető a szociális érzékenységnek nemcsak a felébredése, hanem a gyakorlása is. A népiskoláktól az árvaházakig új intézmények indultak útjukra, amik nemcsak megalapultak, hanem működtek is. Ugyancsak a korszak sajátosságát jellemzi, hogy egy újabb templomépítési hullám is elindult. Észrevette az egyház, hogy a városiasodással elmozdul az evangélikusok sora és utánuk ment. Ezekből a gyülekezetekből nem mindegyik élte meg virágzó gyülekezetként a mai napot, de vannak, amelyek igen. Ezek mind szép és jó példák, de tudjuk, hogy az adott időszak mégsem volt ilyen jó.

– Mi az árnyaltabb oldal?

– A holokauszt hat hete. A szemünk előtt zajlott le az, ahogyan a magyarországi zsidóságot megsemmisítik, és ez nem előzmények nélküli. A háború borzalmainak kialakulásához mennyire járult hozzá az egyház, vagy mennyire ártatlan, erről is nagyon sok vita folyik. Amit erről röviden mondanék: sok mindent megtett az egyház, de biztos, hogy nem mindent, ahhoz pedig főként nem, hogy elkerüljük a máig kibeszéletlen időszakot.

– Megemlékezéseknél Sztehlo Gábor nevét nagyon sokat emlegetjük, de Keken András, vagy Ordass Lajos munkásságát is említeni szoktuk. Szenes Sándor Befejezetlen múlt című könyvében azt jegyzi meg, hogy Sztehlo a Jó Pásztornál betöltött feladatkörétől kezdve az egyháztól nem kapott fizetést...

– Sztehlo Gábor azt írta visszaemlékezésében, hogy Raffay Sándor püspök küldte a Jó Pásztorba, mégpedig azért a munkáért, amit a későbbiekben végzett. Természetesen azt is tudjuk, hogy azt a feladatot, amit Sztehlo végzett a küldetés megadásánál sem Raffay, sem Sztehlo nem tudta és nem tudhatta. Az, hogy Sztehlo Gábor mai kifejezéssel élve, fizetés nélküli szabadságon volt, amikor gyermekmentő munkáját végezte nem egyháza szűkkeblűsége okozta, hanem sokkal inkább bürokratikus okai voltak. A jogcímnél sokkal fontosabb az a tény, hogy Sztehlo tevékenységét végig evangélikus lelkészként gyakorolhatta.

– Az egyházon belüli antiszemita megnyilvánulásoknak mi állhatott a hátterében?

– Egy párhuzamot hadd említsek: a népi írók mozgalmát. Tudjuk, hogy ők a nemzet felemelkedéséért, a vidéki parasztságért sokat tettek. Sztehlo is kapcsolatban volt velük. Az evangélikus egyházban is megfigyelhető az a törekvés, hogy ezt a réteget felemeljék. A két világháború közötti időszak arról szólt, hogy felemelje azokat, akik a kapitalizmus vesztesei voltak. Ennek képviselete – a népi íróknál és az egyháznál is – a gyakorlatban nagyon sokszor antiszemitizmussal járt együtt és vezetett a holokauszt rettenetéhez. Ennek háttere az a gondolat volt, hogy az általuk felkaroltak védtelenek, az ő kizsákmányolóik a leggyakrabb esetben zsidó pénzemberek, vidéki kereskedők. Sajnos túl sokáig és túl sokan nem ismerték fel, hogy ez egy nagyon veszélyes út.

– Ez a gondolat az egyházi sajtóban is megjelent?

– Vannak antiszemita megnyilvánulások az akkori újságokban, de a világi sajtóhoz képest kevés és az is visszafogott. Azonban hozzá kell tennünk, hogy az egy is sok!

– Mikor kezdődött az egyházon belül a felismerés?

– Amikor a vidéki zsidóságot deportálják. Ez nemcsak az elpusztítás borzalmát jelentette, hanem a zsidóság anyagi kifosztásával is együtt járt. Ennek az időszaknak az utolsó egyetemes közgyűlési jegyzőkönyvében az szerepel, hogy az elkobzott vagyon nem használható egyházi célokra. Nem kizárható, hogy gyülekezeti szinten nem történt erre próbálkozás, éppen ezért foglalkozhatott a kérdéssel a közgyűlés. Ha a huszonnegyedik, vagy huszonötödik órában is, de úgy látjuk, hogy felébredt az egyház és nemcsak a kikeresztelkedett zsidókért szólalt fel, hanem már mindenkiért. Az, hogy ezt nem elég határozottan és hangosan tette, ma már jól tudjuk...

– Az egyházon belül a feldolgozás kérdése ma hol tart?

– Úgy érzem, mintha a történelmi értelmezésben kronologikusan visszafelé indultunk volna el, és ezt logikusnak is tartom. 1990-ben szabadságot kaptunk, akkor megpróbáltuk megérteni, hogy mi történik velünk. Ezt követően visszafelé kezdtük a múltat feldolgozni. Mostanra kezdünk ráébredni, hogy nem lehet megérteni ’56-ot ’44 és ’38 nélkül. A történész feladata, hogy feltárja a múltat, ám ennek feldolgozását – egyénnek és közösségnek is – a maga szintjén kell elvégeznie.

– Ez milyen formában valósulhat meg?

– Nem hiszek abban, hogy nyilatkozatokat kellene kiadnunk, sokkal inkább abban, hogy mindenkinek a maga szintjén és helyén tudnia kell a múltról. Tisztán kell látnunk és a bűnbánat hangjának is meg kell szólalnia. A szembenézéshez segítséget nyújthat A természetes fény, mert közel viszi az olvasót a korszakhoz.

– Számodra milyen volt Závada Pál kötetét olvasni?

– Megrémültem a regény néhány jelenetétől. Bíztam benne, hogy ez az írói fantázia túlzása, de az adott korszak leírását vizsgálva azt kell mondanom, hogy nagyon kevés túlzás van a regényben. Hiteles szituációkba, korképbe, környezetbe helyezi hőseit. Egy dolog hiányzott számomra belőle: az egyházi élet bemutatása. T. egyháztörténelmének utánanéztem és kiderül, hogy ebben az időszakban ott is elindult az egyházi ébredés, virágzott az ifjúsági munka, több száz fős konferenciákat tartottak.

– Történészként olvasva Závada Pál regényét mi az a többlet, ami miatt igazán ajánlod annak elolvasását?

– A kötetben erősen megfogalmazódik, hogy az embernek nem szabad félrefordítania a fejét. A természetes fény egyéni sorsokat mutat be, az ő szemszögükből ábrázolja az adott kort.
Amikor nagyon kiélezett helyzetbe kerülünk, akkor egyáltalán nincsen rá garancia, hogy nem kerülünk olyan kérdések elé, mint a regény hősei, akik szüleink, nagyszüleink idején éltek. Semmi nem indokolhatja, hogy a legalapvetőbb morális normákat figyelmen kívül hagyjuk, hogy közönyössé váljunk a másik szenvedése iránt. Szélsőséges helyzetben sem determinált az emberi viselkedés. A döntési szabadság időnként nagyon szűk, de azért mindig megvan. Az ilyen regényekből ez könnyebben megtanulható, mint a történészek munkásságából.

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2015. február 26-án Kertész Botond és Závada Pál beszélgetett A természetes fény című kötet alapján múltról és jelenről. A beszélgetés teljes terjedelmében az alábbi videón tekinthető meg: