A fiatal szoprán, Kalafszky Adriána „kriptakoncertként” hirdette meg Facebook-posztjában az eseményt. A borzongató címet nemcsak a pince hűvöse, hanem a dalok fájdalomról, álomról, halálról éneklő sorai is indokolták.
Megidézték XIII. Lajos kivégzett szeretőjének szellemét (Barbara Strozzi), a börtönben ülő és sorsára váró Boleyn Annát, de felhangzott két rendhagyó altatódal – egyikben (Tarqunio Merula) Mária úgy altatja Fiát, hogy a gyermek minden bájos kis testrészéről majdani szenvedései jutnak eszébe. Henry Purcell istenkereső dalainak kiinduló élménye a fájdalom, a sötétség és a bűn volt. A fény felé leginkább a középkori apátnő, a „Rajnai Szibilla”, Hildegard von Bingen sötét, misztikus furulya- és fidulaszólamokra gregorián emlékekből épülő zenei látomásai fordítottak.
A barokk lamentók és groundok mellett először hangzott el Dukay Barnabás motettája, melyet Adriána hangjára és három tenorgambára komponált. A kiváló akusztika méltó keretbe foglalta az eseményt, melyen Regős Júlia, Richter Dorottya és Szabó Zsolt viola da gambán, Szokos Augustin csembalón és Haraszti Dóra furulyán játszott.