Az Egyházi Muzeológusok Egyesületének (EME) célja a magyarországi és határon túli egyházi és világi múzeumokban dolgozók szakmai együttműködésének elősegítése, a tudományos és a gyűjtőköri munka támogatása, valamint az egyházi múzeumok érdekképviselete. Az egyesület a közelmúltban rendkívüli tisztújító közgyűlésén harmadszor választotta elnökévé dr. Harmati Béla Lászlót, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatóját.
– Az EME 2006 novemberében itt, a Deák téren alakult meg az ön kezdeményezésére. Miért érezte szükségét e szakmai egyesület létrehozásának?
– Az egyházak Magyarországon a nemzeti kulturális örökség jelentős részét őrzik, az egyházi gyűjteményekben azonban kevés szakember dolgozik. Miután az egyházak fő tevékenysége nem a muzeális értékek őrzése, hanem a lelki szolgálat, a misszió meg a diakónia, csak mindezek után jönnek a gyűjtemények. Az általuk őrzött legtöbb műtárgyra az egyházak nem úgy tekintenek, mint műalkotásra, hanem mint a liturgiában mindennap használatos eszközre. A gyűjtemények néhány muzeológusa pedig nem érthet egyszerre mindenhez, a textilektől az oltárképeken át a könyvekig és az ötvöstárgyakig. Ezért is láttuk érdemesnek tíz évvel ezelőtt, hogy az egyházi gyűjtemények – egyéni tagsággal – egyesületet alapítsanak. Ez nemcsak egymás jobb megismerését teszi ugyanis lehetővé, hanem egyfajta szakmai továbbképzésre is lehetőséget ad. A kezdeti tizennégy fős tagság mára ötvenhat főre gyarapodott. S nemcsak a mai határokon belül, hanem a történelmi Magyarország területén dolgozó szakemberek is kérték már a felvételüket. Örömteli az is, hogy egy másfajta határt is sikerült átlépnünk: az egyéni tagság arra is lehetőséget nyújt, hogy a világi gyűjteményekben dolgozó szakemberek is bekapcsolódjanak a munkánkba, csakúgy, mint a restaurátor- és a könyvtárosszakma több jeles képviselője. Munkánkat a minisztérium is támogatja anyagilag, ami konferenciák rendezését, kiadványok megjelentetését teszi lehetővé.
– Az egyházi múzeumokban több száz éves kincseket őriznek. De vajon kerülnek-e be új műtárgyak is a gyűjteményekbe? Akár padlások mélyén, hagyatékokban találnak-e értékekre? Múzeumunkban találkozhatunk-e mostanában fellelt „leletekkel”?
– A gyűjtés módja felekezetektől függő. Nálunk a tárgyak adományként, hagyatékból érkeznek, vagy a műtárgypiacról vásárolunk. Kortárs alkotásokra is felfigyelünk, és személyes kutatást is folytatunk: járjuk az országot, keressük a „kallódó kincseket”. Előfordul, hogy csak letétbe kapjuk meg a tárgyat; ilyen esetben restauráljuk, és a kiállítás után visszaadjuk az adott gyülekezetnek. A most készülő új, állandó kiállításunk dísze egyik olyan új vásárlásunk lesz, amelyre nagyon büszkék vagyunk: egy papírra festett, valószínűleg iskolából származó kép, amely az Ószövetség néhány fontos jelenetét ábrázolja, mintegy elbeszélve a történetet. Ez az úgynevezett tanítókép Ágfalváról került elő, egy magángyűjtőtől sikerült megvásárolnunk.
– Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Luther Márton eredeti végrendelete – olvasóink bizonyára tudják – egyházunk tulajdonában van. Hozzánk kerülésének történetét talán érdemes felidézni – úgy is mint az ökumené egyik szép megnyilvánulását.
– Luther Márton végrendelete valóban egyházunk „hívószava” a kül- és belföldi látogatók felé. Egy katolikus gyűjtő, báró Jankovich Miklós 1804. február 7-én árverésen vásárolta meg Helmstedt városában negyven aranyért. Jankovich magyar arisztokrata családból származott, kora neves műgyűjtőjeként ismerték. Becses darabként őrizte a végrendeletet, majd amikor hatalmas kollekciójának eladása mellett döntött, a végrendeletet kivette, és hagyatéki úton a Magyarországi Evangélikus Egyháznak adományozta. A féltve őrzött dokumentumot a mai kor igényei szerint, interaktív, a 21. századhoz méltó módon fogjuk a közönség elé tárni állandó kiállításunkon.
– Nem tettek még rá vételi ajánlatot, akár Németországból?
– De bizony többször is. A második világháború idején pedig a német birodalom akarta visszaszerezni a becses darabot, de elődeink nem adták, maradt egyházunk tulajdonában. Büszkék vagyunk, hogy a miénk lehet. Jövőre egyébként ideiglenesen – egyházunk engedélyével – Wittenbergben, az ottani jubileumi reformációi kiállításon lesz látható. Ez a végrendelet, amely köré az új állandó kiállításunk is épül, azért is különösen érdekes, mert Luther Márton a saját vagyonáról is nyilatkozik benne. Ráadásul a kor szokásával ellentétben feleségét, Bóra Katalint teszi meg örökösévé – ezzel egyfajta példát is mutatva. A családi vagyont ugyanis akkoriban általában a gyerekek örökölték, Luther azonban Katalin asszonyt teszi meg vagyona kezelőjévé azzal, hogy majd ő gondoskodjon a gyerekekről, nem pedig fordítva.
– 2017-hez, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójához közeledve nyilván már nagy a készülődés. Mit vár a jövő évtől?
– Az egyház legfontosabb küldetése az evangélium hirdetése. Ha ezt a célt szem előtt tartjuk, akkor méltó lesz a jövő évi ünneplés. Az ötszázadik évforduló nagyon fontos dátum, de előtte és utána is vannak napok, hónapok... Az evangélikus múzeum egyfajta „ablaka” az egyháznak a külvilág felé. A mi feladatunk az, hogy az ezeréves magyar kereszténységet és az ötszáz éves reformációt, a hirdetett, örök üzenetet, amely nem változott kétezer év óta, mutassuk be a legmegfelelőbb módon az állandóan változó mai világban. A háttérmunkák gőzerővel folynak a múzeum újranyitására készülve. (Az Evangélikus Országos Múzeum ez év őszén nyílik meg újra a budapesti Deák téri Insula Lutherana korszerűsített, kibővült épületében. – S.-K. D.)
– A népszerű rendezvények, amelyeken a múzeumok nem „hagyományos módon” mutatkoznak be, mindig sikeresek. De a hétköznapokban milyen igényeknek kell megfelelniük a gyűjteményeknek?
– Mi is végeztünk kutatásokat erre nézve, ezek eredményeképpen javasolhattuk, hogy bővítsék ki a múzeum területét. Észrevettük ugyanis, hogy önmagában az állandó kiállítás nem elég, szükség van időszaki tárlatokra, illetve rendezvények, konferenciák tartására alkalmas közösségi térre is. Állandó kiállításunk anyagát, mint már említettem, modern hangnemben kívánjuk bemutatni a felnőtteknek, de lehetőséget szeretnénk kínálni a gyerekeknek is. A magyarokat és a külföldieket egyaránt szeretettel látjuk. A mai digitális technológia lehetőséget ad olyan kiállításvezető elkészítésére, amely meditatív módon segíti a tájékozódást, vagy éppen a történelem iránt érdeklődőknek ad pluszinformációkat. Természetesen az iskolák – nem csak az evangélikusok, hanem az egyéb egyházi és a világi intézmények is – kiemelt jelentőséggel bírnak számunkra. Bízunk abban, hogy a Belváros kellős közepén, a turistacélpont Deák téren sokakat elérünk az itt megfordulók közül. Talán az új, feliratos spalettáink is megállásra késztetik az embereket. A feliratok – különböző korok nagy evangélikusainak üzenetei – szándékosan nehezen olvashatók. Arra kényszerítik az embereket, hogy megtorpanjanak, időt szánjanak a sorok kibogozására – s ha felkeltették az érdeklődésüket, bejöjjenek megnézni a tárlatot.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 23. számában jelent meg, 2016. június 12-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.