2004 decemberében Sipos Mihály prímás arra a gondolatra jutott, hogy az mégsem járja, hogy az együttes szerte a világban koncertezik, csak ott nem, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, az iskolákban. A Muzsikás együttes erre felbuzdulva eleinte budapesti iskolákban, majd a MOL támogatásával szerte az országban kezdett ingyenes koncerteket rendezni. Idénre több mint hatszáz tanintézményben jártak már, és hattól tizennyolc éves korig szólították meg zenei missziójukkal a mai fiatal generációt is.

Tavasz elején a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban jártak, ahol korábban már egy nagy sikerű koncerttel örvendeztették meg a diákokat. Ez alkalommal is a lelkesedés tüzét hozták a fiatalok közé. „Fontos a népdalkincs, fontos az, hogy daloljunk, énekeljünk. Lehet látni, hogy felvidámodnak a gyerekek, feléled a lelkük, feléled a tűz bennük, mert rájönnek, hogy együtt vannak. Aztán amikor közösen csujogatunk, és zeng a gyönyörű terem, akkor érzik, hogy együtt sok erőnk van. Külön-külön magányosak vagyunk, elbújunk az okostelefonjaink mögé a virtuális világba, itt viszont tényleg együtt csinálunk valamit” – mondta Sipos Mihály.

Kérdésünkre, hogy a nagy mérvű technikai változások milyen hatással vannak a gyerekekre, Sipos Mihály optimista választ adott: „Az emberiség történelmében sok ilyen változás volt, a gyűjtögetésből a földművelés is hihetetlen váltás lehetett. Ezek a változások a társadalmi szerkezetre és a mindennapjainkra is hatással vannak. Az emberi elme annyira bonyolult és annyira ügyesen van kitalálva, hogy ne mondjam, megteremtve, hogy képes alkalmazkodni hozzá. Az eszközök használatát nagyon gyorsan megtanulja az ember. Ami nehezebb, az a lélektani váltás. Változatlan marad viszont, hogy ugyanolyan érzelmekkel teli emberek születnek ma is, mint több száz évvel ezelőtt, ugyanúgy vágyakoznak a társakra, közösségre, ugyanúgy el akarják helyezni magukat a világban, ugyanazok a szándékok biztosítják a folyamatosságot. Nekünk és az utánunk jövő generációnak a feladata, hogy megteremtsük azt, hogyan lehet emberi világot kialakítani ezekkel az eszközökkel. Amit a Muzsikás hozzá tud tenni ehhez, az a részben zenei, részben együttesi összeszokottság, továbbá a pedagógiai tapasztalat, mellyel a gyerekeknek ezt érzékletesen személyessé tudjuk tenni. Ha ezalatt az egy óra alatt egy rövid időre akár eljutunk valahová, fellelkesítjük őket, azt biztosan nem felejtik el. Ez már valahol el lesz téve bennük, és ha hasonló helyzetbe kerülnek, tudnak mihez nyúlni.”

„A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő,... semmi mással nem pótolható... Zene nélkül nincs teljes ember.” – ez a Kodály Zoltántól származó idézet állt azon a könyvjelzőn, amelyet az alkalom után minden diák magával vihetett haza. Sokáig hallani lehetett a zsibongó folyosón örömteli kacagásukat, dalolászásukat. Valamit tényleg magukkal vittek!

KÉPGALÉRIA: