Mintha egy templomba lépnénk be, ahol nincs más, csak a centrum, a kereszt. Nádler István Hét utolsó szó című kiállítása ugyanis átalakította – mintegy visszaadta – azt az üzenetet, amit a Kiscelli Múzeum épületegyüttese hirdet és hordoz magán: a múzeummá alakított templomteret, amelyet a művész Jézus a keresztfán elmondott utolsó hét szavának üzenetével töltött meg.

A sötét templom kinyílik előttünk, s e térben egyszerre találkozunk Isten áldozatával és annak nádleri egyetemes értelmezésével. E hét szó ugyanakkor nem áll önmagában, hanem – a főleg katolikus templomokban megszokott stációkhoz hasonlóan – zarándokutat képez, melyen keresztül a szöveg és a kép egységében végigjárhatjuk a kereszten elhangzó szavak benső útját.

„Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni” – olvasható a hét szó keresztútjának elején Pilinszky János gondolata.

A csendnek is vannak fázisai: van, amikor a zajban; van, amikor a zenében; vagy van, amikor éppen a magányban fedezzük fel a csendet. Nádler István kiállításán a képek mögött, ott, ahol a történet kezdődik, jelenik meg a valóban termékeny, a minket nem csak átható, hanem lényünket kifejező csend. A lét csendje, az imádság csendje, az értünk hozott kegyelmi áldozat kiáltó némasága.

Jézus hét utolsó szava a képeken nem mint szó jelenik meg, hanem mint valóság. Így tölti be a Kiscelli Múzeum templomterét a teológia. Nádler alkotásai ugyanis nem elmondják a hét szót, hanem a megszokott narratíva helyett mintegy kizökkentik a nézőt, a szavak, a jézusi üzenet lényegét keresik és mutatják fel. A hely szellemét, a megérkezést, az Isten és ember legszeretettelibb kapcsolatát élhetjük át újra, mintegy egységben e kiállítás által.

Nádler István a képek keletkezéséről:

„Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című műve vizuálisan régóta foglalkoztatott. A képi megfogalmazásaim sorra kudarccal jártak. 2015-ben Fischer Iván lakásszínházában hallottuk Esterházy Péterékkel együtt azt a változatot, amelyhez Dubóczky Gergely karmester felkérésére Péter hét betétszöveget írt. Erős hatás ért. A téma egyetemes volta, és annak belső törvényszerűségei vezettek arra a felismerésre, hogy a képi, formai gondolkodásomnak is ezt kell követnie. A hét szót tanításként értelmezve dolgoztam fel, amelyben az én belső fejlődése során a hét szó erejét megértve, birtokolva stációkon keresztül, »sejtről sejtre«, szintről szintre halad, míg eljut abba a fázisba, ahol külső segítség nélkül is kapcsolatot tud találni az örök, az egyetemes mező terét feltöltő, mindenható erővel. A tanítás hét szava felekezetektől és vallástól függetlenül minden ember számára lehetőség. Lehetőség arra, hogy istenkép és istenhit nélkül transzcendencia-élményben legyen része.”

Nádler István a Hét szó zarándokútjáról:

„Az üres, keretre feszített vásznat úgy értelmeztem kiterjedései alapján, mintha az az egyetemes világból kiemelt, kimetszett darab lenne, ami így tükrözi az ott uralkodó koordinátákban a lent, a fent és a közép törvényeit. Ezzel megteremtve az egyetemes témának, a hét tanító szónak a lehetőséget, hogy az ide kapcsolódó kötődési pontjai egymásra találjanak. A kialakult alapkonstrukciónak funkcionális életet adtam azzal, hogy a kép két függőlegesén aranymetszés-pontokat helyeztem el, ezeket összekötöttem a velük szemben levő oldalak lent- és fentjével. Az így kialakult metszéspontok két egymást keresztező téglalapot hoztak létre a keresztforma kialakulásának a lehetőségével már az első képen. A további képi folyamatokban a kijelölt aranymetszés-pontok felfelé és lefelé minden képnél egészen az ötödikig 10 cm-rel kisebbednek, ezzel egyre közelebb kerülve az ismert keresztforma arányaihoz. A választott szellemi út az ötödik stációig horizontálisan vezet. Akiben itt felébred a továbbhaladásra vonatkozó vágy, az egy magasabb, függőleges irányú, a mindenre, a végtelenre nyíló útra tér. Megismerheti a végtelen szabadság határtalan játékos könnyedségét, és a folyamatok közben alakuló belső rezonanciát, ami a végtelenre hangolva bevonzza a legtisztább, legfehérebb, legfelsőbb erőt, hogy a léleknek átadja a mindentudást.

Érthető az ötödik stációban lévő szorongása és vágya a továbblépésre, de a megszerzett, valósághoz kötött eddigi tudása itt nem segít, a közben kialakult régi reflexek nem bátorítóak. Új tapasztalat még nincs, de van egy láthatatlan határ, amit így nem tud átlépni. A vertikális képességek önmeghaladó, magasabb szintre jutásának a vágyával a hatodik stációba érve a szellem és a lélek emelkedett útját teljesíti be. Beteljesedett, de az út még nem ért véget. Erről az utolsóról, a hetedikről kevesen és keveset tudnak mondani. Szellemi értelemben a fent és lent közti kiegyenlítődés és a folyamatos kapcsolat lehet a lényege a megvilágosodásnak. A földi-testi értelemben az utolsó szó a bizalomról szól: »Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.« Itt és most is, mint korábban, a kivételes pillanatokban Tőled várom a segítséget. Az élet kiemelt, szép pillanatai, egy mű látása, hallása vagy olvasása eligazítást, megnyugvást, támpontot és irányt adhat. Az ilyen kereső, figyelő tekintet minél mélyebben a múltba néz, annál valódibb hitet lát, ahol a megragadottság, az odaadás és a transzcendencia ereje formál. Ezt jelentette számomra Haydn, az evangéliumi történetet követő zenéje, és jelentette-jelenti a közelmúltnak a jelenre vetülő fájdalmát, ezek szabad interpretálásának drámaiságát Esterházy Péter szövegében, létrehozva azt az állapotot, ami a hét kép festése közben támogatón végigkísért.”

A hét szó

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
„Még ma velem leszel a paradicsomban.”
„Asszony, íme, a te fiad”, „íme, a te anyád.”
„Éli, Éli, lamma szabaktani” „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
„Szomjazom.”
„Beteljesedett.”
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”

A feltámadás

A kiállítás ugyanakkor nem ér véget a hetedik szónál, hanem halkan hirdeti, hogy van tovább. Bár a képeket önmagukban is lezárt egésznek érezhetnénk, mégis, a kiállítás rendezői meghagyták a teológiai teljesség érzését: a templomtér apszisának téglafala megvilágítva hirdeti, hogy nagypénteket húsvét követi.

Nádler István: Hét utolsó szó | Hommage à Esterházy Péter

Budapest, Kiscelli Múzeum
2017. április 11–30.

Képgaléria: