Az iskolához közeledve várakozásomat a természet játéka, a felhőket megvilágító, ritkán és rövid ideig megfigyelhető fények látványa fokozta. Egy gyermekkori karácsony színeit idézte emlékeimben. Belépve örömmel tapasztaltam, milyen sokan jöttek: idősebb és fiatalabb, jól ismert és régen látott öregdiákok, a város és az egyház képviselői, újságírók. Mindannyian ünnepre érkeztünk.

Már Kitajkáné Szántai Mária igazgatónő és Rágyanszky István, a Baráti Kör elnöke köszöntőinek közvetlen szavai; a szereplő diákok fekete-fehér ünneplős, mégis üde megjelenése, és gondosan megválasztott műsora; Pécsváradi Antal fegyelmezetten, tömören megfogalmazott életrajz-ismertetése is elégedettséggel töltött volna el. Ami azonban ezt követte, ritka ajándéka az életnek!

Görgey Endre és Papp László, 1939-ben érettségizett öregdiákok, ki-ki vérmérséklete szerint, a tanár Nádor Jenőre emlékezett. Görgey Endre a szigorú és következetes számonkérésekről és a tanár úr sajátos humoráról beszélt.

Papp László az iskola szellemét idézte személyes élményei alapján. Visszaemlékezése összhangban volt Nádor Jenő pedagógiai nézeteivel: „Egy iskola tanítási, nevelési értékeinek mérlegelésénél különben sem az volna az irányadó, hogy hány felől jönnek tanulói, hanem az, hogy mit visznek el magukkal.” – olvashatjuk dr. Nádor Jenő „A Szarvasi Ágostai Hitvallású Evangélikus Vajda Péter Gimnázium története” című könyvében (1934). Papp László megőrizte és most valamennyien láthattuk azt az eredetileg 8 mm-es, ma már digitalizált filmet, amit 1969-ben, a 30 éves érettségi találkozójukon készített. A mindössze másfél perces filmmel sikerült megörökítenie dr. Nádor Jenő tiszteletet parancsoló, szemüveges, szikár, magas alakját, járását és érdeklődését is volt tanítványai iránt.

Sztrehovszki Zsuzsa is az iskola egykori diákjaként ismerte meg az akkor már igazgató Nádor Jenőt. A „nagykönyvtár” nyugalmazott vezetőjeként nagyhírű elődjének könyvtárszervező munkájáról és az egyedülálló, ma már védett, muzeális értékű katalógusról, a Nádor-jegyzékről beszélt. Kiemelte Nádor Jenő hatalmas tudását és utolsó, máig kéziratban maradt munkáját, amit már nyugdíjadként, „Egy öregdiák visszaemlékezései a mi nagy családunkra” címmel - helyenként kedves humorral fűszerezve – írt az iskolai hagyományokról és volt kollégáiról.

Legidősebb öregdiák társaink személyes emlékeik felidézésével, szeretettel, tisztelettel tették élővé a szigorú tanár, igazgató, író, könyvtárrendező, tudós alakját és iskolájának szellemét.

Az unoka, Nádor Judit köszöntő szavai, meghatottsága, könnyeket csalt sokunk szemébe.

Dr. Nádor Jenő portréjával – Antal László, martfűi festőművész alkotásával – kiteljesedett a gimnázium arcképcsarnoka.

A kiállított kis számú, de annál értékesebb, Nádor-hagyatékból származó, könyv és irat bemutatása után kellemes, süteményes, gyümölcsteás beszélgetésre várta még a vendégeket az iskola mai közössége.

Jó volt együtt látni a gimnázium legifjabb és legidősebb diákjait, tanárait. A meleg, családias hangulatot csak emelte Tóth Orsolya iskolalelkész szolgálata, ahogy a műsort lezáró imája után kedvesen mosolyogva, személyenként kínálta a vendégeket egy-egy pohár, illatosan gőzölgő teával. Így lett ő is rövid idő alatt tagja a vajdás öregdiákok családjának.

Köszönöm Tóninak az ötletet, és a házigazdáknak, Marikának, Pistának, a szervezőknek, Juditnak, Orsolyának, Antal László festőművésznek, a diák szereplőknek és főképp a visszaemlékezőknek. hogy dr. Nádor Jenő egyre bővülő „nagy családjának” tagjaként részese lehettem ennek a különleges ünnepnek, amely a fények ígéretét beteljesítve, annak a régen volt karácsonynak hangulatát hozta el nekem.

A szerző nyugalmazott gimnáziumi tanár.