– Visszatekinthetnénk egy kicsit, hogyan és hol kezdődött a pályája, amelynek eredményeit most elismerték?

– Igazából a középiskolában, Marosvásárhelyen volt egy remek osztályfőnököm, Tőkés András, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a pedagógusi hivatást választottam. Két profil, a kémia és a fizika érdekelt, így kémia-fizika szakos tanári diplomát szereztem 1987-ben a kolozsvári tudományegyetemen.

– Tanítani is Erdélyben kezdett el?

– Igen, 2000-ben költöztünk Magyarországra, Szekszárdra, ahol a Kelemen Endre Szakközépiskolában dolgoztam. Amikor 2004-ben a bonyhádi gimnázium meghirdette a kémia tanári állást, megpályáztam és megnyertem.
Az iskolába nagyon tehetséges gyerekek járnak, és 11-12. osztályban már csak azok foglalkoznak a tantárggyal, akiknek a folytatáshoz szükségük van rá – egy évfolyamon 30 ilyen tanuló is akad, ami szép aránynak számít. A cél az egyetemre való felkészülés, valamint a tudományos munka. Ebben a két évben már van idő érdekesebb laborgyakorlatok és kísérletek elvégzésére is, amihez minden feltétel adott a gimnáziumban.

– Milyen szerepet tulajdonít a gyakorlatnak az oktatás során? 

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a 11-12. osztályosokkal kutatásokban is részt veszünk, mert olyan tananyag feletti ismereteket szereznek, amelyeknek az egyetemen nagy hasznát veszik. Hagyományosan az energiaforrásokat vizsgáljuk: a kőszenet – például a nagymányokit –, a napenergiát, valamint a biogázt.

– Versenyeken milyen eredményekkel szerepelnek?

– Minden országos megmérettetésen ott vannak a tanulóink: az Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaversenyen mindig az első tízben végeznek, a Curie Kémia Emlékversenyen is rendszeresen szépen szerepelnek, a tehetséges diákjaink pedig részt vesznek nemzetközi természettudományos megmérettetéseken is.

A díj
Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémiaoktatásért kuratóriuma a „Magyar Kémiaoktatásért” néven alapított díjat az általános, közép- és szakközépiskolai, valamint szakgimnáziumi tanárok részére, amelyet 1999 óta minden évben nyilvánosan meghirdet. A pályázaton javasolt tanárok közül az Alapítvány kuratóriuma azokat választja ki díjazásra, akik több éve elismerten a legtöbbet teszik a kémia iránti érdeklődés felkeltésére, a kémia megszerettetésére, továbbá akiknek tanítványai sikeresen szerepeltek a hazai és a nemzetközi kémiai jellegű tanulmányi versenyeken. Forrás: richter.hu

– Miként látja a tantárgy helyzetét, a fiatalok iránta való érdeklődését?

– Azt gondolom, hogy felfelé ível a természettudományok iránti érdeklődés. Ma nagyon keresettek az ilyen irányú végzettséggel rendelkező szakemberek, azt viszont tudniuk kell a gyerekeknek, hogy ha vegyészmérnöknek, gyógyszerésznek készülnek, az óriási kihívást jelent, és azt is, hogy valószínűleg valamelyik nagyvárosban szippantja be őket egy nagyvállalat, tehát el fognak szakadni szülőföldjüktől.

– A kémiaoktatásért végzett munkája tantermen kívül is folytatódik. Miként?

– A kémiaoktatás mellett fontos feladatomnak tartom a tantárgy népszerűsítését. Idén már a negyedik Müller Ferenc kémia versenyt szervezem meg, a tellúr felfedezőjének állítva emléket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek szeretik a megmérettetést, amelynek az első fele egy teszt, a második viszont egy játékos kvíz. A győztesek jutalma, hogy eljutnak a Bécsi Természettudományi Múzeumba és Poysdorfba, ahol Müller Ferenc született.
Továbbá most ki szeretnénk lépni a tudomány világából, egy olyan sátorra pályázunk, amelyben várásokban, rendezvényeken kémiai kísérleteket lehetne bemutatni az érdeklődőknek, egy kicsit közelebb vinni ezt a tudományágat az emberekhez.

Néprajzzal és iskolatörténettel is foglalkozik és „birkái vannak”
Nagy István néprajzi tanulmányokat, kutatásokat is folytatott, a mai napig rendszeresen vesz részt konferenciákon. Elsősorban a folklórral foglalkozik, összefoglaló munkája az erdélyi betlehemes játékok témájában készült. Régebben a diákokkal ezt a gyakorlatba is átültették. Foglalkozik a bonyhádi gimnáziumhoz kötődő iskolatörténeti tanulmányokkal, és ő alapította a bonyhádi evangélikus gyűjteményt. Továbbá „birkái vannak”, gazdálkodik, állatsimogatót épít Szekszárdon, az agárdi völgyben, ahol régi erre a vidékre jellemző gazdasági épületeket állít fel és őshonos állatokat tart.

– Tankönyvet is írt…

– Nem igazán tankönyv írásról volt szó. Baglyos Márton tanítványommal egy diák-tanár munkát végeztünk el pályázati támogatással. Ebből két kiadvány született: egy példatárat, valamint egy versenyfelkészítő anyagot állítottunk össze.

– Mi jelentette eddigi pályafutása során a legnagyobb élményt, amire nagyon szívesen emlékszik vissza?

– Az egyik kétségtelenül az, amikor 2016-ban egy pályázat révén öt diákkal eljutottunk Svájcba, a CERN-be. A részecskekutatás fellegvárában életre szóló élményekkel gyarapodtunk. Ezt azonban komoly, szintén élménygazdag munka előzte meg, a gyerekekkel már itthon is kutatásokat végeztünk, feljártunk Budapestre a Központi Fizikai Kutatóintézetbe, a Wigner Fizikai Kutatóközpontba, ahol ismereteiket bővíthették.

– A családot is megfertőzte a természettudományok iránti elhivatottság? 

– Négy gyermekünk van: a legnagyobb fiam Budapesten él és dolgozik, a nagylányom Pécsen végzi a matematika-fizika szakot, őt a matematika tanszéken alkalmazzák is, a nagyfiam másodéves egyetemista Szegeden biológia kémia-szakon, a kisebb pedig nyolcadik osztályos a gimnáziumban. Szóval igen, ketten is ezt a szakterületet választották.