– Ön a Presbiter magazinban megjelent egyik cikkében (2015 - Van-e keresztyén fizika sorozat; 2016 - Mindennapi természettudomány sorozat ) ezt írta: „A tanár, miközben a természet törvényeit tanítja, alkalmat fog találni rá, hogy elmondja, a természeti törvények nincsenek hitével ellentmondásban. A természettudományokban ugyanis a természeti folyamatokat irányító törvényeket vizsgáljuk. A Bibliában pedig a kezdet és a vég kérdéseire keresünk és kapunk hit által elfogadható választ. A természettudomány ezen kérdésekben nem illetékes. A természettudomány és a hit tehát a teljes valóság más-más területével foglalkozik, ezért nem állhatnak szemben egymással.” Ezzel Ön teljesen szétválasztotta a két területet, viszont az istenhit és a természettudományok művelése az emberek többségénél mégiscsak ellentétes egymással. Hogy is van ez akkor?

– Most is úgy gondolom, ahogyan a cikkben írtam. Számomra ez a szétválasztás elfogadható. Miért? Mert a tudomány és a hit a valóságnak más-más oldalára vonatkozik, más-más nézőpont jelenik meg benne. A tudomány a mérhető dolgok törvényszerűségeivel foglalkozik; lehet úgy is mondani, hogy a hit ott kezdődik, ahol a tudomány véget ér. Ugyan szoktak felsorolni istenbizonyítékokat, de én úgy gondolom, hogy nem szükséges Isten létét bizonyítani, mert ő hit által érthető meg, hit által szerezhetünk arról tapasztalatokat, hogy életünket nem a véletlen, a vak sors irányítja, hanem teremtő Urunk. A tudomány bizonyos területein, ha tudósként elég mélyre hatolunk, szembesülünk azzal, hogy a természet törvényeit mindig csak hozzávetőlegesen ismerjük. Newton törvényei pár évszázaddal korábban egy mechanikus világképre vonatkoztak; a kvantummechanika törvényeit alkalmazva elvész a mikrovilág szemléletessége.
Amikor Pál a damaszkuszi úton a megdicsőült Krisztussal találkozott, attól kezdve többé nem üldözte a keresztyéneket, hanem maga is gyülekezeteket alapított. Az egyik legnagyobb keresztyén teológust tiszteljük benne. Mikor Krisztus követője lett, megváltozott az élete (ApCsel 9). Ez a változás törvényekkel nem írható le. Ezért gondolom úgy, hogy a világ két része, a látható és megismerhető, illetve a láthatatlan, de hit által befogadható világok mindegyike valóság, együtt alkotják a teljességet. Mi, emberek, ha van lehetőségünk a hit dolgainak megismerésére is, a teljes világot ismerhetjük meg. Ahogy telik felettem az idő, egyre fontosabbnak érzem, hogy amikor természettudományokról beszélek, elmondjam hitbeli meggyőződésemet is. 1990 előtt erre legfeljebb akkor volt lehetőség, ha valaki egyházi iskolában tanított.
János evangéliumában ezt mondja magáról Jézus: „Én vagyok a világ világossága...” (8,12). Más helyen pedig azt mondja tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Ez a két kijelentés ellentmondásnak tűnhet, de nem az. Amit Jézustól – aki a világ világossága – tanulunk, azt tovább kell adnunk másoknak. Az optikából vett hasonlattal: tovább kell sugároznunk, tükröznünk.

– Amikor a tudomány valamire nem találja a választ, keresztyénként azt mondjuk, bejön a hit. Sokan gyengeségnek vélik, hogy valamilyen mögöttest, megmagyarázhatatlant igénylő választ adunk. Ön szerint miért vannak nyitott kérdéseink és válaszaink?

– Éles különbséget látok a tudomány és a hit között. A tudomány a megismerhető, kísérletekkel ellenőrizhető dolgokkal foglalkozik. Viszont mert gondolkodó emberek vagyunk, előbb-utóbb felmerül bennünk a kérdés: mi végre vagyunk a világon? A halállal vége mindennek, vagy ha nem, mi lesz a halál után? Miért küzdünk egész életünkben? Porból vétettünk, és porrá leszünk? A Biblia olyan kell legyen a keresztyén ember számára, mint a mint a mindennapi kenyér. Naponta szüksége van rá. Megismerhetjük belőle, hogy földi életünk vége nem végállomás számunkra, hanem csak egy megálló, van tovább. Mi, keresztyén emberek tudjuk, hogy szerető mennyei Atyánk halálunk után is gondoskodik rólunk.

– Azt olvastam, hogy atommagfizikával is foglalkozott. Az atomenergiát jó és rossz célra egyaránt lehet használni. A keresztyén ember számára etikai kérdés, hogyan viszonyuljon ezekhez a kutatásokhoz?

– Sajnos az emberiség először az atomenergia felhasználásának rossz oldalával szembesült, hiszen a Japánra ledobott két atombomba szörnyűséges pusztításával kellett szembenéznie.
Mózes élete végéhez közeledve mondta a népnek: „...előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Az ember különbséget tud tenni a jó és a rossz között, és tudja a jót választani. A tűzzel lehet melegíteni és főzni, de fel is lehet vele gyújtani a másik ember házát. Az emberen múlik, hogy a kést a kenyér szeletelésére vagy a másik ember elpusztítására használja. Az atomenergiának ma már pótolhatatlan részesedése van az emberiség energiaellátásából. A paksi atomerőműben országunk elektromosenergia-igényének jelentős részét állítják elő. Nem kis felelősség olyan emberként élni, aki Isten szeretetét tudja sugározni.

– Hogy kezdett el azzal a témával foglalkozni, amely egyik könyvének a címe is: Ásványok a Bibliában?

– Annak idején néhány írással felkerestem a Reformátusok Lapja főszerkesztőjét. A tanári gyakorlatomból vett, némiképp rendszerezett folytatások több mint egy éven át jelentek meg a lapban. Az olvasók érdeklődésének hatására alakult ki bennem az elhatározás, hogy könyv alakban is megjelentessem az írásokat.

– Egyáltalán hányféle ásvány szerepel a könyvek könyvében?

– Először azt gondoltam, hogy csak a drágakövekről fogok írni. A papi kötény mellrészére felerősített hósenen tizenkét vésett drágakő volt (2Móz 28), az új Jeruzsálem falai pedig tizenkét alapkövön nyugodtak, amelyek ugyancsak drágakövek voltak (Jel 21,9–20). De ezeknél sokkal több ásvánnyal találkozunk a Bibliában. Én is több mint ötven ásványról írtam a könyvemben.
A víz az egyik legkülönösebb ásvány. Legtöbbször folyékony halmazállapotban gondolunk rá, de a megfagyott víz gyönyörű kristályokat alkot (jégvirág). Amikor az Úristen a világot alkotta, nem véletlenül tervezte úgy, hogy legyen folyékony víz. Ha a vizet hűteni kezdjük, a térfogata csökken, mint minden más anyagé. Ám az ismert folyadékok között a víz az egyetlen, amely plusz négy fok alatti hőmérsékleten már nem összehúzódik, hanem tágulni kezd. Ebből következik, hogy a tavak télen a legnagyobb hidegben sem fagynak be fenékig, mert a legnagyobb fajsúlyú, négyfokos víz a tavak alján gyűlik össze. A jég pedig jó hőszigetelő, ezért fél méteresnél nem szokott vastagabb jégréteg képződni a tavak felszínén. A vízi élet ezért nem pusztul ki a leghidegebb télben sem. Bízhatunk abban az Istenben, aki ilyen bölcsen alkotta meg a természetet.

– Olyan korban élt és dolgozott élete nagy részében, amelyben üldözték a keresztyén hitet. Hogyan fejlődött, alakult a személyes hite?

– 1951–1955 között voltam gimnazista, tehát a legkeményebb diktatúra idején. Számomra a konfirmáció – Debrecennek egy kertségi gyülekezetében – jelentette az élő Krisztussal való találkozást, akivel Pál is találkozott a damaszkuszi úton. A konfirmáció a rendszeres bibliaolvasás kezdetét is jelentette számomra. A diploma megszerzése után az egyházi iskolában – egykori iskolámban – való tanítást is belső indíttatásból választottam. Ezzel függött össze életemben a reggeli áhítatok tartása is. Ebből tudhatták tanítványaim, hogy a diktatúra idején hivatalos állásponttal szemben az én életemben a természettudományok tanítása és a keresztyén gondolkodás nincsenek ellentétben. Bár nyugdíjas vagyok, mégis fontos feladatomnak tekintem, hogy megmutassam, a természettudományok és a keresztyén hit jól megférnek egymás mellett. Sőt a világ jobb megismerését segítik elő.