Orosházáról az 1515-ös számú gróf Széchenyi Miklós cserkészcsapat tagjai – az evangélikus iskolából – vettek részt, tizenhét gyermek és három felnőtt. A fiatal cserkészjelöltek számára nagy élmény volt, hiszen most először voltak együtt egy ilyen nagyszabású eseményen. Az emléknap hivatalosan reggel tízkor kezdődött egy megnyitóval, aminek alkalmából a templom előtt az V. cserkészkerületből érkező csapatok felsorakoztak és együtt elénekelték a cserkészindulót. „Az almák, legyenek bármilyen távol is egymástól, ugyanahhoz a fához tartoznak.” – hangzott Gyulai Endre nyugalmazott megyéspüspök köszöntője. 

A köszöntőket és egy rövid megemlékezést követően kezdetét vette az egész napos szórakozás. A téren és a felállított sátrakban mindenki jól érezhette magát: volt kovácsműhely, lehetett karkötőt fonni, kitűzőt készíteni, karikás ostort csattogtatni, kerekesszéket kipróbálni. Aki egy nyugodt elmélyülésre vágyott, az megtalálhatta erre a lehetőséget a Dómban. A program végül ökumenikus szentmisével zárult.

Hazaindulásuk előtt az orosházi cserkészek még sétáltak egyet a Tisza mentén, hogy megcsodálják azt a gyönyörű folyót, amely száznegyven évvel ezelőtt romba döntötte Szegedet. De minden szenny és bűn a víz előtt volt, az újjáéledés és élet pedig a víz után lett.