Az ünnepi alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna somogy-zalai esperes, Fónyad Pál nyugalmazott lelkész és Györgyi Zsolt helyi gyülekezeti munkatárs működött közre.

Az embert túlélő kövekhez hasonlította Isten igéjét Lk 19,40 alapján tartott prédikációjában a püspök. Majd hozzátette: „A templom fontos hely, mert ott Isten örök igéje szól, amelybe belekapaszkodhatunk, amelyre építhetünk, amelyből erőt meríthetünk.”

Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen Györgyi Zsolt számolt be a felújítás folyamatáról. Elmondta, hogy a város támogatásával, illetve adományokból sikerült megvalósítani a padlóburkolat cseréjét, a padok renoválását, valamint kívül a sérült lábazat kijavítását is. Köszönetet mondott azért, hogy a munkálatok ideje alatt a hívek a református gyülekezeti termet használhatták.

Lelbach Keresztély munkásságát Nagybocskai Tamás presbiter méltatta. Az egykori felügyelő, helyi földbirtokos kulcsszerepet játszott a nagyatádi evangélikus közösség megszervezésében. Földadománnyal, valamint saját gyárában készült téglákkal is hozzájárult a templom 1930-ban történt felépítéséhez. Tevékenyen részt vett a missziói egyházközség 1932-es megalakulásában, amelynek első lelkésze Fuchs (Fónyad) Pál volt.

Ezt követően jókívánságait fejezte ki a gyülekezetnek többek között Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes, Szászfalvi László országgyűlési képviselő, Ormai István, a város polgármestere, valamint Jakab László helyi református lelkész.

Majd a hívek kivonultak a templom elé, ahol Varga Vince gondnok és Szemerei János püspök közreműködésével sor került a külső falon elhelyezett emléktábla leleplezésére. Az áldást követően a Lelbach család jelenlévő tagjai pedig koszorú elhelyezésével tisztelegtek ősük emléke előtt.

Az ünnepség a József Attila Kollégium dísztermében tartott szeretetvendégséggel zárult.

Lelbach Keresztély és családjának rövid története

Lelbach Keresztély 1860. október 2-án a Bács megyében lévő Cservenkán egy gazdag és befolyásos földbirtokos család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja Lelbach János (1831-1899) nagybirtokos, édesanyja Merkel Katalin (1835-1873) Merkel Sebestyén újsziváci földbirtokos és a francia eredetű Kataline Du Reaux leánya volt. A Lelbach família legrégibb ősei a Rajna vidékéről származtak. A Kurpfalzi Nemzetség Könyv a családot sok évszázada a Kurpfalzban honos, tősgyökeres jómódú patrícius családként említi. A Magyarországra költözött ág ősei a XIV-XV. században Heidelbergben, illetve a mellette található Rohrbachban éltek, ahol Loelbach Clausel neve (akkor még családnevüket így írták és csak később az o betű elhagyásával egyszerűsítették Lelbach-ra) egy 1439. május 1-én kelt okiratban szerepel. A Lelbachok a XVI. században IV. Frigyes pfalzi választófejedelem katonái voltak. Ezt bizonyítja pfalzi IV. Frigyes választófejedelem 1601-ben írt naplója, melyben említést tesz Lelbach Jakabról, aki hősiesen harcolt a Heidelberg melletti csatában és ezért 4 birodalmi tallért kapott. A családi krónika szerint többen részt vettek az 1648-ban végződött 30 éves háborúban és a harcok során a família több tagja életét és vagyonát is elvesztette. Erről az időszakról Eduárd Antz többek között a következőket írta: „A kastélyok és a gazdag patríciusok virágzása mind elmúltak. A Pfalzot elpusztító ellenség lerombolta a városokat, elpusztította a földeket, hamuvá és romokká változtatta azokat. A túlélőket éhezés és betegségek tizedelték meg.” A nemzetségek gyakran csak több generáció után tudtak talpra állni. A Westfáliai békével (1648) ez a korszak lezárult. A Lelbach család alig heverte ki a 30 éves háború borzalmait és következményeit, XIV. Lajos (1638-1715) 1688-ban ismét háborút indít Pfalzért. A franciák ismét nagy pusztításokat végeztek. Ezekben a harcokban, mint katona harcolt az 1659. április 27-én a Heidelberg melletti Rohrbachban szültetett Georg Loelbach (Lelbach). Az 1697 évi békekötés után a családfőnek ismét mindent újra kellett kezdenie. A következő közel 80 esztendőben írásos forrásmunkák nem szólnak a családról. Dr. Lelbach László (1866-1922) kutatásai szerint (evangélikus egyházi vonatkozása, hogy ő volt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó Bács megyei evangélikus egyházmegyei felügyelője) Johann Georg Loelbach unokája, III. Johann Georg Loelbach (1736. január 25-1786. január 11.) Neuleishemből Mutterstadtba költözött, ahol a Teutschof nevű birtokot bérbe vette. Valószínű, hogy az általa bérelt területen a kedvezőtlen időjárás miatt a bérleti díj kifizetése után nehéz anyagi körülmények közé került és ezért felismerve a lehetőségeket Magyarországba költözött. Fia, Lelbach Konrád (1781-1861) kezdte terménykereskedelemmel kialakítani a család egzisztenciáját. Ezt a munkát folytatta Lelbach Keresztély nagyapja, Lelbach Ádám (1809-1889), aki a gabonát felvásárolta és Győrbe, majd később uszályokkal Bécsbe szállította. Ő már a XIX. század második felében a Magyar Királyság 1600 legtöbb adót fizető világi- és egyházi nagybirtokosai közül az 54. helyen állt. Mint gazdag és befolyásos ember, jelentős anyagi támogatásával bővítették a cservenkai evangélikus templomot. Végrendeletében 4000 guldent hagyott a cservenkai evangélikus egyházra. Egyik fia, Lelbach Péter Cservenkán evangélikus fiúiskolát létesített és azt saját költségén tartotta fent. Ezt az iskola falán egykor emléktábla őrizte. Lelbach Ádám (1809-1889) unokái közül Lelbach Antal (1854-1934) és Lelbach János (1858-1918) a szabadkai evangélikus egyház világi felügyelői és támogatói voltak. Lelbach János bőkezűségét a szabadkai templomban emléktábla őrzi. Ezt a tradíciót folytatta Lelbach Keresztély, aki iskoláinak elvégzése után ulánus önkéntes volt, majd egy ideig a megyénél mint tiszteletbeli aljegyző dolgozott. 1895-ben Hódság országgyűlési képviselőjelöltje volt Nemzeti Párti programmal, de Vojnits István javára visszalépett. Hosszú ideig Bács vármegye Agarász Egyletének titkára volt. Mint kiváló tenyésztő, Gyöngyös és Béci nevű agaraival országos versenyeket nyert. Cziczka nevű agarával Bács vármegye vándordíját is elnyerte. Bácskai birtokát (Felső Roglaticán) az 1900-as évek elején eladta és a Meller családtól megvásárolta a nagyatádi uradalmat. Ez a birtok 3000 katasztrális hold volt. Majorjai Margit, Péter-Pál és János major. Tulajdonához tartozott a Mávtelep, a Mátyás és Korona étterem és szálloda. Kastélya a leírások szerint a Baross utcában állt (azóta lebontották). Tisztségei: a nagyatádi Ferences templom kegyura, több egyesület díszelnöke, és a járási takarékpénztár elnöke is volt. Mint elődei, ő is tudta, hogy vagyonával kötelezettségei is vannak. A nagyatádi evangélikus templom fundusát is ő adományozta a gyülekezet imaházával együtt. 1925. június 15-én felvett jegyzőkönyv szerint Kapy Béla püspök ezt személyesen is megköszönte Lelbach Keresztélynek. Családi feljegyzések szerint Lelbach Keresztély halála előtt végrendeletben egy alapítványt hozott létre és ezen keresztül a budapesti Protestáns Árvaházra hagyta vagyonának egy részét. Az alapítvány felügyeletét a Deák téri Evangélikus Egyház által delegált bizottság látta el. Egy - 1901-ben Fiuméban törvénytelenül született - fia volt, akit nevére vett és aki éveken keresztül depresszióban szenvedett. A bőkezű mecénás 1934. április 4-én hunyt el Nagyatádon és a helyi temetőben nyugszik, Pál nevű fia 1944-ben hunyt el. A Lelbach família és az evangélikus egyház tradícionálisan jó kapcsolatát mutatja, hogy 2005-ben dr. Lelbach Antal – miután gyermekei nem születtek – vagyonának egy jelentős részét a Clevelandi Evangélikus Egyházra hagyta.